Menekülés egy járvány elől | Christina Henry

Gyengéim a népmeseadaptációk, hiszen csavarral látják el a jól ismert történeteket, ezáltal az ismerős ismeretlenbe vezetik az olvasókat. Christina Henry Piros című regénye Piroska történetét helyezi be egy apokaliptikus környezetbe, amelyeket horror elemekkel is tűzdel. Míg az előbbi változtatás miatt izgatottan vártam, hogy mi lesz főszereplőnkkel, utóbbi azért helyenként instabilabb gyomrot okozott, és az explicitebb leírásokat át is ugrottam.

Eredeti megjelenés éve: 2019
Magyar megjelenés éve: 2021
Metropolis Media Kiadó
mesefeldolgozás, horror,
posztapokaliptikus
három csillag

Az örök klasszikus, „Piroska és a farkas” meséjének posztapokaliptikus időkben élő hőse nem is olyan védtelen, mint amilyennek látszik.

Felütötte a fejét a Járvány, amely megtizedelte a lakosságot, a túlélők pedig karanténtáborokba kényszerültek, ahol arat a halál, a romlás és a betegség. Egy fiatal lány egyedül próbál elmenekülni, és életben maradni egy olyan világban, amely semmiben sem hasonlít ahhoz a másikhoz, amelyben felnőtt, amely tökéletesen biztonságos, normális és unalmas volt… egészen három hónappal ezelőttig.

A piros kabátos lánynak nincs más lehetősége, mint átvágni az erdőn a nagymama házához, ám senki sincs biztonságban egyedül a rengetegben. Éjszaka előjönnek rejtekhelyükről a ragadozók: farkasok, kojotok, kígyók, mindenféle teremtmények. Vannak azonban a vadállatoknál is fenyegetőbb veszedelmek. Férfiak sötét vágyakkal és gonosz szándékokkal. Egyenruhások, bizalmas információk, halálos titkok és könyörtelen parancsok hordozói. És néha, nagy ritkán, jön egy mindezeknél is rosszabb valami…

 

Ez egy magányos regény, amely sokat monologizál és gondolkodik. Végig hősnőnket követjük, aki egyedül van úton az USA kevésbé sűrűn lakott területén, ahol szerencséjére nem is találkozik annyi emberrel. A rá terelődött fókusz miatt gondolhatnánk, hogy megismertem, de végig fenntartja a falat, amivel önmagát védi. Ugyan néhány dolog átszivárog rajta, de sokkal inkább a kalandozás élménye vitt előre, mint a személyisége.

Történetünk…

Pirosról szól, aki egy országszerte tomboló járvány miatt a semmi közepén lakó nagymamájához igyekszik. Az egyik idősíkon a készülődést látjuk, és ahogy a bátyjával közösen végre útra kelnek, a másikban viszont már egyedül halad, de a táv végtelennek tűnik. Barangolásuk során mind állami, mind önkényes rendfenntartókkal találkoznak, no meg kirobbant mellkasú hullákkal. De a legtöbb embert így is karanténba zárták, amit ők el szeretnének kerülni.

 

A könyv rengeteget utal filmekre és filmes fordulatokra. Megjelenik benne az Alien, de általánosságban is filmszerű hangulatot áraszt. Megjelennek azok a tipikus jelenetek, amikkel a baj szokott csak lenni. Legalábbis Piros felismeri ezeket, és nem engedi például azt, hogy különváljanak, vagy hogy eltérjenek a tervtől, mert azzal csak a baj van.

Forrás: Pinterest

Végig baljós hangulat telepszik a kötetre. Már a vírushelyzet, mint alapszituáció is elég nyomasztó. Sajnos ismerős helyzetet vázol fel, csak itt mindenki belehal, aki elkapja. Megjelennek olyan hangok, miszerint mindez egy állami laboratóriumból szabadul el. Az embereket karanténtáborokba gyűjtik össze, ám az sem garancia arra, hogy túlélik, hiszen tömegben terjednek csak igazán a betegségek. Piros is paranoiás, és mindenben csak a fenyegetést látja, és mivel mi is általa érzékelünk mindent, így belénk is ezt sulykolja. A szétrobbant mellkasok miatt azért jogosan fél, és végül nem is nagyihoz való eljutás kerül a középpontba, hanem ez.

 

Szomorú amerikai valóságot mutat be az írónő, és egyúttal kritizálja is a társadalmat. Mindenki csak magával törődik, bizonytalanság esetén a fegyverekhez nyúlnak elsőként az emberek, önkényes igazságosztók járják a környéket, valamint az átlagemberek birkamód követik az utasításokat ahelyett, hogy gondolkodnának. Beszól még amiatt is, hogy az emberek seggéhez hozzánőttek az autók, és képtelenek nélkülük meglenni.

 

Kapunk azért családi kapcsolatokat és embereket is Piros mellé. A múltbéli szálon megismerjük a családját, akiket felkészületlenül ért a járványhelyzet. A dinamikájuk sem a legegészségesebb, mert Pirost eléggé elnyomva éreztem. Mindenki okos, ügyes, sikeres, ő meg „csak” mindent tud a veszélyhelyzetek megoldásáról. Egy ponton azonban belekavarodtam a testvéri viszonyba, mert szentül meg voltam győződve arról, hogy Adam az idősebb, de aztán öccseként hivatkozik rá, aztán megint nem. Ez szerintem a fordításon csúszhatott el, mert az angol szövegben nem lehetett ez egyértelmű. A jelenben pedig két kisgyerekbe botlunk bele, akiket nagyon jól neveltek, és csak hosszas mérlegelés után csatlakoznak Piroshoz, és még akkor sem bíznak benne teljesen.

Forrás: Pinterest

Nagyon kevés elemben követi a mesét a könyv. Megjelenik benne a piros kapucnis Piros(ka), aki az erdő közepén élő nagymamájához siet. Hősnőnk farkasoknak nevezi az agresszív férfiakat, akik útközben megtámadják, ám ezek semmilyen állati vonással nem rendelkeznek. Számomra már az elejétől kezdve sokkal inkább Az ötödik hullámhoz hasonlított.

Erős benne a posztapokaliptikus vonal, ám helyenként nem spórolja ki a vért sem. Már az első jelenetben egy hasba küldött baltával nyit, ami miatt kicsit megijedtem, de szerencsémre aránylag kevesebbszer került elő a brutalitás. Az erre érzékeny lelkemet kevesebb megterhelés ért. Bár egy-egy beszélgetés közben is voltak durvább megfogalmazások, de az mégsem egy kilógó belsőszerv látványa.

 

Szépen indított a kötet, egész sokáig vitt magával az íve. Az utolsó fejezeteknél viszont elgondolkodtam azon, hogy ha ilyen hamar biztosan nem érünk oda a nagymamához. De akkor hol vágja keresztbe a történetet? Számomra a vége eléggé összecsapottnak tűnt, hiszen Pirosnak sok nehézséggel kellett megküzdenie eddig is. Nem igaz, hogy a következő 25 nap ilyen simán ment. Az utolsó jelent pedig a képzeletre bíz sokmindent, de egy ölelésnek örültem volna. Mert avval én is megnyugszom.

Forrás: Pinterest

Összességében

Ha csak a népmesei vonal miatt szeretnéd elolvasni, akkor érdemes megfontolni, mert sokkal inkább egy horror elemekkel tűzdelt apokaliptikus történet. Kevésbé véres, inkább a főszereplőnk útjára és a közben átélt kalandjaira fókuszál, ami miatt könnyen haladtam vele. Érdekelt, hogy végül eljut-e a nagymamájához, és kíváncsi voltam a járvány alakulására. A vége talán a leggyengébb része, ott még lehetett volna még mit kifejteni.

„Miért van az, hogy ilyen faszfejek vidáman élnek, amikor a világ sokkal jobb hely lenne, ha fognák magukat, és felfordulnának?”

~~~

„Azt is biztosra vette, hogy több ilyen csoport járta a vidéket, mert ez Amerika volt, és az amerikaiak vészhelyzet esetén két dolgot szerettek felhalmozni: ételkonzervet és fegyvert.”

~~~

„Nem fognak szívmelengető történetek születni közösségekről, amelyek azért alakultak, hogy segítsék az öregeket, vagy törődjenek az árvákkal, vagy hasonlók. Mindenki csak saját magával fog törődni, ő is, igen. Ő sem akart meghalni, és hajlandó volt mindent megtenni, hogy ez ne történhessen meg.”

~~~

„– Másokat is láttunk, akik úgy gyalogoltak, mint mi. De nem tudom elhinni, hogy az átlag amerikai a gyaloglást választja, ha egyszer autóba is ülhet. Az egész életünk az autóink köré szerveződik – fejtegette Adam. – Autós vendéglő, helyek, ahol ki sem kell szállni a kocsiból, megkapod, amit akarsz, parkolók, autópályák, autóutak, fizetés a benzinkútnál, minden úgy van kialakítva, hogy autóban ülve is elérjük, ki se kelljen szállni.”

~~~

„A legtöbb embert nem találta elég érdekesnek ahhoz, hogy foglalkozzon vele, és a kisvárosban, ahol lakott – vagy akár az egyetemen –, nehéz volt olyanokkal ismerkedni, akik ugyanazokat a dolgokat szerették, amiket ő. Gyakran elgondolkozott azon, hogy ha nagyvárosban élne, ahol több lehetséges partner közül választhatna, akkor valószínűleg jobban érdekelné a randizás.”