Én nem leszek olyan mint a szüleim! Tényleg? | Orvos-Tóth Noémi – Betekintő #27

Sosem tanultam pszichológiát, mindig csak távolról figyeltem a lélekben turkáló embereket, közben pedig néha nekem is jól esett volna. A családban is került téma volt, így először magam is csak könyvekben találkoztam velük. Orvos-Tóth Noémi Örökölt sors című regénye nagyot futott, ami az olvasmányosságának is köszönhető. Szakmai szinten nem tisztem megítélni ezt a könyvet, viszont laikusként eléggé rádöbbentős olvasási élmény volt.

Eredeti megjelenés éve: 2018
Kulcslyuk Kiadó
nonfiction, pszichológia
öt csillag

Amikor elkezdjük kutatni elakadásaink, szorongásaink, elhibázott párkapcsolataink, ismétlődő kudarcaink okát, gyakran kiderül, hogy saját életünk történései nem adnak megfelelő magyarázatot. Ilyenkor érdemes a tágabb perspektívát is megvizsgálni, és szüleink, nagyszüleink vagy akár a még korábbi generációk életeseményeit is feltárni.

A legtöbb esetben döbbenten tapasztaljuk majd – amit a modern kutatások eredményei is igazolnak –, hogy felmenőink traumái, feldolgozatlan félelmei, kapcsolati törései még a halálukkal sem enyésznek el, hanem bennünk élnek tovább. Az egykori háborús üldöztetés a mi életünkben depresszió formájában jelentkezik, a kitelepítés traumája állandó bizalmatlanságban, az árván maradt dédmama kötődési vesztesége párkapcsolati kudarcokban, az öngyilkos nagypapa eltitkolt története pánikzavarban – hogy csak néhány lehetséges példát említsek.

Számomra ma már egyértelmű, hogy egyetlen ember sorsa sem érthető meg transzgenerációs szemlélet nélkül. Ha szeretnénk megszabadulni kínzó tüneteinktől, vagy megváltoztatni zavaró viselkedési és érzelmi mintáinkat, fel kell tárnunk családunk múltját.

Ez gyakran nem egyszerű feladat, mert sok titkot, kimondatlan feszültséget hurcolunk magunkkal, és adunk tovább generációról generációra. A tabutémák pedig megakadályozzák, hogy egészségesen és őszintén kapcsolódjunk egymáshoz és önmagunkhoz.

Ebben a könyvben szeretném végigvezetni az olvasót egy transzgenerációs önismereti úton, hogy saját életében tetten érhesse és helyrehozhassa a múltból megörökölt negatív érzelmi viszonyulásokat és viselkedési mintákat.

 

Már kézhezvétel után tudtam, hogy ez biztosan nem egy egyszer olvasós könyv lesz. Mivel nem a saját példányomban merültem el, így jelölgetni sem tudtam benne, de amikor legközelebb szükségem lenne rá, akkor biztosan magam is meg fogom venni. Ugyan a problémákra megoldást nem kínál, a gondolatébresztéssel viszont tud lökni egyet az olvasóján, hogy rálépjen a felismerés útjára.

A kötet öt fejezeten keresztül mutatja be a családi minták hatását az életünkre. Kiemeli a múlt ismeretének fontosságát, hiszen azok nélkül tudattalanul is bizonytalanság övez minket. Rádöbbentett arra is, hogy nem véletlenül szokták mondani, hogy a várandós anyukának nyugodt környezetre van szüksége, mert az kihat a babára. De a gondolatok is ugyanúgy befolyásolják a magzat fejlődését, mint a kimondott szavak. Sokszor önmagunk beteljesítését várjuk el a születendő gyerektől, de vannak olyanok is, akik valamilyen célból jönnek a világra (pl. halott gyerek helyettesítése, összetartás erősítése). Külön részben foglalkozik a testvérek kérdésével, ahol a 2-3 év az ideális, és 6 év fölött már inkább egyke lesz mindkettő. Azon is meglepődtem, hogy a szülők azzal vannak jobban jóba, amilyen sorrendben ők voltak a családban.

Forrás: Pinterest

Nagy hangsúlyt fektet a családi, generációs traumákra, amelyet ha nem ismerünk, akkor nagy eséllyel tovább is adjuk tudattalanul. Korábbi tapasztalok emléke bújuk meg bennünk, ami egyfajta kódolt túlélési útmutató, viszont a megváltozott körülmények között már nem biztos, hogy releváns, és lehet, hogy inkább hátrányt jelent. A titkok is rányomhatják a bélyegét az emberre, a légkörre és a kapcsolatokra is.

 

A gyerekkor egy elég fontos időszak, mert ekkor fejlődik ki az idegrendszer. Az itt ért hatások nagyban befolyásolják a felnőtt életet. A tiltás és a megengedés alakítja a gyerek valóságát, így ennek használási aránya is sokat számít. Családi közegben fejlődve az lesz az első, biztonságos tér, amihez hasonlítani tudjuk a környezetünket. A szülőnek képesnek kell lennie arra, hogy különálló személyiségként kezelje a gyerekét. Illetve nem szabad felnőttnek sem kezelnie, a szülő-gyerek viszonnyal egyáltalán nincsen gond.

 

Ezeket és még számos más gondolatot tartalmaz ez a kötet, amely eléggé megviselt. Ledöbbentett és „aha” élményeket adott. Épp emiatt viszont nem tudtam egyszerre sokat haladni vele. Mindenképp lassú olvasásra és elmerengésre javasolt könyv, amely talán elindíthatja az embereket az okok keresésének útján.

Gondolatok a könyvből:

„Azt, ami már megtörtént, tényleg nem tudjuk „visszacsinálni”, ám ha megismerjük, az sokat segíthet abban, hogy jelenünket és a jövőnket másképpen alakítsuk. Ahogy Winston Churchill mondta: „Minél messzebbre nézel hátra, annál távolabbra látsz előre.” Csak a múlt alaposabb ismerete vértezhet fel a jövő kihívásaival szemben.”

~~~

„…a krónikusan beteg testvér mellett felnövő gyerekek körében kétszer nagyobb valószínűséggel alakul ki valamilyen pszichés zavar, mint például a depresszió, szorongás vagy kényszerbetegség.”

~~~

„Az eltérő bánásmód sorsformáló erővel bír, hiszen mindaz, amit legkorábbi éveinkben átélünk, ahogy bánnak velünk és reagálnak ránk, személyiségszinten épül be.”

~~~

„Lerner szerint pszichés jóllétünk megőrzésének egyik kulcsa az, hogy úgy gondoljuk, a jó végül elnyeri jutalmát, a rossz pedig méltó büntetését. Ez egy kognitív torzítás, amely segít fenntartani a kiszámíthatóság, a biztonság és a kontroll érzését. Ha ugyanis elveszítjük a hitünket egy olyan világban, amelyben csak okkal és joggal történnek szörnyűségek, az végzetes következményekkel járhat: elveszhet a motivációnk, értelmetlennek érezhetjük az életünket és fölöslegesnek minden erőfeszítést. Ezért inkább fenntartjuk az illúziót akkor is, ha a napnál is világosabbnak látszik, mennyire nem fedi a valóságot.”

~~~

„A dolgok azonban nem attól léteznek, hogy beszélünk róluk, hanem azért kell beszélni róluk, mert léteznek.”

~~~

„…a kötődési mintázat nagyrészt tudattalan elemekből építkezik, így leginkább kapcsolataink visszatérő mintázataiból rajzolódik ki.”

~~~

„Ahogy az izmokat felkészítjük, és szép fokozatosan tesszük terhelhetővé, úgy a lelket is edzeni kell, hogy kellő erőre tegyen szert, mielőtt szembesítjük a titokkal.”

~~~

„A korán beégett mintákat sajnos tudattalanul is visszük, ezért hibába fogadkozunk, hogy soha nem leszünk olyanok, mint anyánk vagy apánk, a végén gyakran mégis azon kapjuk magunkat, hogy éppúgy reagálunk, épp azokat a szavakat használjuk, mint amiket tőlük hallottunk.”

~~~

„… az ördög nem attól van a falon, ha beszélünk a fájdalmas veszteségeinkről, ha ki merjük mondani félelmeinket. Éppen ellenkezőleg. Az elfeledni, elfojtani próbált emlékek, az eltagadni igyekezett rettegés terheli meg kapcsolatainkat.”

~~~

„A növekedés motorja a biztonság. Bizonytalanságban a túlélésre és nem a fejlődésre fordítódik minden erőforrás.”

~~~

„Amikor benne élünk egy családi közösségben, természetessé válik, ahogy mi viselkedünk, ahogy egymáshoz viszonyulunk. Ezt a működésmódot tekintjük magától értetődőnek, és ha valaki müzlit reggelizik, miközben mi kakaós csigát szoktunk, akkor furcsának, idegennek érezzük.”

~~~

„Feltehetően mindig is úgy kezelte a fiát, mint saját kiterjesztett énjét, és nem úgy, mint egy önálló embert, akitől egyre nagyobb távolságot kellene venni, ahogy növekszik.”

~~~

„A túl korán érkező és a túlságosan megterhelő testi-lelki feladatok torzítják a személyiség egészséges fejlődését. A gyerekben kettős érzések kezdenek munkálni: egyrészt próbál megfelelni a kimondott vagy kimondatlan elvárásoknak, másrészt viszont a lelke mélyén maga is tisztában van vele, hogy képtelen maradéktalanul ellátni a felnőttekre méretezett feladatokat. Ennek nyomán a koraérettnek és talpraesettnek tűnő gyerekekben mély önértékelési zavarok alakulnak ki. Miközben kifelé magabiztos képet sugároznak, belül a „soha nem lehet elég jó” érzése kínozza őket. A parentifikált, védelmező, támogató működés személyiségszinten is rögzül, ezért későbbi életükben is gyakran előfordul, hogy saját igényeikről lemondva helyezik előtérbe mások szükségleteit.”

~~~

„A tudattalan minták makacsabbak, mint a tudatos elhatározások…”

~~~

„Azt is kimutatták, hogy a családi múltat ismerő gyerekek körében ritkábban fordulnak elő magatartási és szorongási zavarok. Ezek a gyerekek úgy érezték, képesek megküzdeni a rájuk váró kihívásokkal, nemcsak tehetetlenül sodródnak az életükben, hanem maguk is hatékonyan irányítják, ami velük történik. A kontroll érzése pedig elengedhetetlenül fontos a pszichés jóllét élményéhez.”

~~~

„Azok a családok, akik beszélnek a múltról, mesélnek a régi időkről, harmonikusabban és egészségesebben működnek, könnyebben veszik az akadályokat és a konfliktuskezelésben is eredményesebbek.”