Háborúk árnyékában – Olvassunk graphic novelt #11

A történelmet lehet tankönyvből tanulni, ám a személyes élményeket olvasva sokkal közelebb kerülhetünk az eseményekhez. Bepillanthatunk a színfalak mögé, hiszen az írásos anyagok a győztes szemszögéből íródnak, aminek köszönhetően kozmetikázáson esnek át. George Takei és Thi Bui memorájai háborús helyzetekbe kalauzolt el, előbbi az USAban élő japánok második világháborús internálásához, utóbbi pedig a vietnámak második világháborútól tartó helyzetébe.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Eredeti megjelenés éve: 2019
memoár
négy csillag

George Takei - Justin Eisinger - Steven Scott - Harmony Becker: They Called Us Enemy

George Takei has captured hearts and minds worldwide with his captivating stage presence and outspoken commitment to equal rights. But long before he braved new frontiers in Star Trek, he woke up as a four-year-old boy to find his own birth country at war with his father’s—and their entire family forced from their home into an uncertain future. In a stunning graphic memoir, Takei revisits his haunting childhood in American concentration camps, as one of over 100,000 Japanese Americans imprisoned by the U.S. government during World War II. Experience the forces that shaped an American icon—and America itself—in this gripping tale of courage, country, loyalty, and love.

 

Egyik kutya, másik eb, szokták volt mondani, és mennyire igaz ez. Ez a graphic novel a második világháború internáló táboraiba visz el minket, ahova a japánokat zárták. Hogy kiket? Igen, japánokat. Alig hallunk róla, mert mindenhol a zsidó holokausztot propagálják, de a japánokat is munkatáborokba zárták a második világháború alatt. Mindenüket elvették, függetlenül attól, hogy első, másod vagy harmadik generációs japánok voltak. Elég volt az, hogy japánnak néztek ki, akik a nép ellensége. Elképesztő, hogy ilyen megtörtént és erről nem tanulunk.

Ez egy gyerek szemszögből írt memoár, így eléggé filterezve kapjuk meg az eseményeket. Nekik leginkább kaland volt ez a pár év, egy kirándulásként fogták fel. A felnőttek azonban teljes bizonytalanságban voltak, és próbálták fenntartani a családi idillt az istálló környezetben is. Takei apja a közösségért is sokat tesz, hisz amennyire különbözők, mégis egyként vannak kezelve. Eleinte még a háborúban sem harcolhattak az amerikaiak oldalán.

Folyamatosan ugrál az időben, mert az idős Takei meséli el mindezt nekünk. A jelenbéli szálon az egyenjogúság és a rehabilitáció hangsúlyos. Sokáig nem beszéltek róla az emberek, és talán ezért nem hallottam még én sem róla. A világ azonban semmit sem változott azóta, mert Amerikában a japánok helyét átvették a muzulmánok.

Fontos erről beszélni, ezért is szerettem volna nektek ezt a képregényt a figyelmetekbe ajánlani. És ha esetleg ismerős lenne Takei neve, az sem véletlen, mert ő játszotta az eredeti Star Trek sorozat Sulu hadnagyát.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Eredeti megjelené éve: 2017
memoár
három csillag

Thi Bui: The Best We Could Do

This beautifully illustrated and emotional story is an evocative memoir about the search for a better future and a longing for the past. Exploring the anguish of immigration and the lasting effects that displacement has on a child and her family, Bui documents the story of her family’s daring escape after the fall of South Vietnam in the 1970s, and the difficulties they faced building new lives for themselves.
At the heart of Bui’s story is a universal struggle: While adjusting to life as a first-time mother, she ultimately discovers what it means to be a parent—the endless sacrifices, the unnoticed gestures, and the depths of unspoken love. Despite how impossible it seems to take on the simultaneous roles of both parent and child, Bui pushes through. With haunting, poetic writing and breathtaking art, she examines the strength of family, the importance of identity, and the meaning of home.
In what Pulitzer Prize–winning novelist Viet Thanh Nguyen calls “a book to break your heart and heal it,” The Best We Could Do brings to life Thi Bui’s journey of understanding, and provides inspiration to all of those who search for a better future while longing for a simpler past.

 

A háború nem kíméli a távol keletieket, melybe ez a graphic novel is betekintést nyújt. Itt egy Vietnámból Amerikába menekült családot követünk végig, amint azt a legkisebbik lány mesél el a szülei és saját visszaemlékezése alapján. Éppen ezért volt furcsa, hogy egy szülési jelenettel nyit. Egyáltalán nem számítottam rá, illetve nem is bírom a gerincérzéstelenítési jeleneteket, mert eléggé vizuális típus vagyok, és ezen például már magam is keresztülmentem.

A történet a második világháborútól egészen a vietnámi háború sűrűjébe kalauzol el minket. Jól érzékelteti a különbséget Észak- és Dél-Vietnám között, mert édesapja előbbiből, édesanyja pedig utóbbiból származik. Különös volt látni a férfi-nő viszonyt is, illetve hogy miért is savanyodott be az édesapa, és vált kellemetlen figurává. Állandó rettegésben éltek, senki sem volt biztonságban, és emellett még szegénység is uralkodott. Nem csodálkozom azon, hogy a jobb remény érdekében elmenekültek otthonukból, mert a gyerekei jövőjét tartják a szemük előtt.

Erről a témáról is fontos tudnunk, mert sok vietnámi háborús film készült, de mennyi játszódik ebből a helyi lakosok szemszögéből?