A sors fintora | Bauer Barbara

Ha már egy írótól a harmadik könyvet olvasod a hónapban, az mutat valamit. A leggazdagabb árvával Bauer Barbara meggyőzött arról, hogy további köteteket vegyek kézbe tőle, de A fényfestő tette fel az i-re a pontot. Mesterien ért ahhoz, hogy megindító történeteket tálaljon az olvasója elé, és egyáltalán nem kérdéses számomra, hogy minél több regényét át szeretném élni. Mert ezek inkább élmények, mint sem egy újabb pipák a várólistán.

Megjelenés éve: 2020
Jaffa Kiadó
történelmi, romantikus
négy csillag

Cecil ​Le Blanc Párizsban végzi művészeti tanulmányait. A fiatal nőt tehetséges festőnek tartják, mestere éppúgy büszke rá, mint a nevelőnője, akit anyjaként szeret. Minden adott ahhoz, hogy sikeres művészi pályát fusson be, és a magánéletében is boldog legyen. Már eddig is részese lehetett a francia főváros szellemi pezsgésének, elismerte és befogadta a művészvilág. Ám Cecil mégis úgy érzi, valami hiányzik az életéből, ami nélkül nem tud kiteljesedni sem a festészetben, sem a szerelemben.

„Légy türelmes. Meg fogod találni azt a helyet, azt a pillanatot, ahová be tudsz lépni magad is, és nem azt fested meg, ami előtted van, hanem amiben te is benne vagy. Ekkor leszel készen.” Cecilt a mestere ezekkel a szavakkal bocsátja útjára. És bár az egész világ nyitva áll előtte, az útja mégis Budapestre vezeti őt. Talán ez lenne a hely, amelyről a mestere beszélt? És az a bizonyos pillanat, az vajon mikor érkezik el?

Amikor Cecil az ’56-os forradalom utáni években megérkezik a magyar fővárosba, az élete különös fordulatot vesz. Lassan valósággá válik mindaz, amiről addig azt gondolta, hogy csak a fantáziájában és az álmaiban létezett. Felsejlik, majd kibomlik előtte egy különös történet, amely mintha réges-régen esett volna meg vele, és amelynek a szereplőit mintha csak az ő képzelete teremtette volna meg. Mégis ők voltak azok, akik átsegítették a legnehezebb pillanatokon, akik érte jöttek, ha rátört a magány, akik között békére lelt, ha harcok dúltak körülötte. Akik megmentették a lelkét attól, amit kisgyermekként nem élt volna túl.

Apránként rátalál mindarra, amire egész életében várt. Megismerkedik Endrével, a magyar építésszel, akihez sokkal több szál fűzi, mint hitte volna. Megérti, miért vonzotta annyira Magyarország. Az ország, ahol utoljára kisgyermek korában járt, és amelyre szinte már nem is emlékezett. És ahol végre felragyog az a fény, amelyben megláthatja önmagát. A saját történetét.

Szerettem elmerülni a lapokban, és bár az elején kicsit túlgondoltam a párhuzamos történetet, ami által hamar rájöttem bizonyos fordulatokra, mégis kíváncsi voltam, mit hoz ki belőle az írónő. Tetszetős lett, megindító, és szívet melengető regényt kaptunk a csodaszép külsőn belül. 

Történetünk…

Cecil LeBlanc Magyarországra érkezésével veszi kezdetét, aki önmagát keresve látogat ide Franciaországból. A festőnek tanuló lányt húzza az ismeretlen ismerős, hisz nevelőnője, Sophie rengeteget mesélt az óhazáról. Itt találkozik Endrével, a frissdiplomás építésszel, aki ismeretlenként veszi a bátorságot, és leszólítja az utcán. Aranyos szerelmük azonban az elfeledett múltat is felszínre hozza Cecilben, aki végre megtalálhatja azt, amit régen elvesztett.

Furcsa a sors fintora, ezt állapíthattam meg a regény olvasása közben. Egyszer ad, másszor elvesz, de minden úgy történik, ahogy történnie kell. A veszteségek is ugyanúgy hozzájárulnak a jellemfejlődésekhez, mint az örömök, és ezt mi sem támasztja jobban alá, mint Cecil és Endre élete, akik korán elvesztik a családjukat. Ebből építkezve viszont ugyanúgy felnőnek, mint társaik.

Forrás: Pinterest

Rövid idő alatt éltünk meg hatalmas változásokat, amit lehetett volna kicsit széthúzni. Vagy lassítani, a fene tudja. Cecil feleszmélését lassúnak, az egész történetet viszont gyorsnak találtam. A visszatekintések ugyan szabdaltak rajta, de rövidsége miatt csak úgy repültem az oldalakon.

Cecil egy kicsit különös volt, nem tudta hol a helye. Négyévesen hatalmas traumán ment keresztül, és mintha kitörlődött volna minden korábbi emléke. Nem emlékezett, hol élt, kik a szülei, és nagyon nem is kérdezett erről senkit sem. Senki sem mesélt neki, de ő is megvolt a maga kis világában. És igen, helyenként képzelődött is, evvel is védve a kis lelki világát. Belegondolni is furcsa a valóság és a képzelet határának elmosódásába, viszont így tudta feldolgozni vagy épp nem feldolgozni a történteket. Mert Mamájának példáját látva így volt a jobb. Bimbózó szerelmük Endrével nagyon aranyos volt. Francia nyitottságával örömmel fogadja a fiú közeledését, és eddig rejtett érzelmek kerülnek a felszínre. Jelen kötetben a festészet is megjelenik a lány által, melyhez a pálcikaembereken és a csodálkozó tekinteten kívül nem sok közöm van, viszont érdekes volt az ő szemszögén keresztül vizslatni a tájat és észrevenni a színeket és az árnyalatokat.

Tetszett a könyv jelenének ábrázolása. 1956 után járunk, ahol dübörög a kommunizmus, építik a hidakat Pest és Buda között, államosítanak és kitelepítenek. Még alig heverték ki a második világháború borzalmait, újabb nehézségek köszöntenek be. A fővárosba viszont be-beszivárog a nyugat szele, melyet ugyan megtűrnek, de nem látnak szívesen.

Forrás: Pinterest

A regény erőssége viszont a múlt és annak bemutatása. Cippóra és Gibbor gyerekkori kalandjai, barátsága és szerelme - mintha egymásnak teremtették volna őket. Ezt azonban a korbeli elhelyezése tette keserűvé, hisz mindketten zsidó családból származtak. Mivel Cippóra szemszögéből látjuk az eseményeket, és ő még igen kicsi, az olvasó rakja össze a történésekből a tényleges eseményeket. Sárga csillag, ijedtség, rejtőzködés. Gyermeki ártatlansággal még nemigen fogta fel ezeknek a súlyát. De én éreztem, és sajnáltam őket. A történet legnagyobb talánya Gibbor, aki a biztonság megtestesítője, és aki miatt a leginkább szomorogtam.

Bauer Barbara rengeteg motiváló gondolatot csempész bele a regényeibe, melyek nem csak a szereplők fejlődését szolgálják, hanem kiszólnak a lapokról hozzánk, olvasókhoz. Mivel most fizikai példányban olvastam a regényt, ezeket bőszen jegyzeteltem, hogy meg tudjam mutatni nektek.

„Amikor Cecil elkészült a vizsgamunkájával, amin hónapokon keresztül dolgozott, és a bizottság az évfolyam legkiválóbb alkotásaként emelte ki, a mester, miután megszorította a lány kezét, és őszinte elismeréssel gratulált, magához vonta, és kritikáját a fülébe súgta.

– Még mindig nem látlak benne!”

~~~

„– Anatole hallotta a zenét, amit te is. Lehet, hogy emlékezetből festett, de az is lehet, hogy leült annak a vendéglőnek a sarkára – mutatott a kép felé. – Nem azt festette meg, ami előtte volt, hanem amit érzett. Nem azt festette meg, ami előtte volt, hanem ami körülötte. Anatole jelen van a festményben.” 

~~~

  „– Légy ott! Mindig légy jelen, ha azt akarod, hogy igazán értsenek.”

~~~

„Sophie mindig azt mondta, hogy magyarnak lenni nem jelent mást, mint érteni a magyar művészetet, részévé válni a magyar kultúrának, beszélni és olvasni magyarul. Talán mindez még fontosabb, mint ott élni. Ha magyarul érzel, magyar vagy.”

~~~

„– … Ha belül érzed, hogy mire vágysz, akkor előbb-utóbb úgy alakul az életed, hogy teljesüljön a vágyad. Persze ehhez töretlenül hinned kell benne. Ábrándozni róla, szinte mintha már el is érted volna, mintha már a tied lenne, mintha már úgy élnél.”

Forrás: Pinterest

„De ha a való világban magányos vagyok, miért nem teremthetek magamnak egy másikat?”

~~~

„– … Az emberek mindig azt figyelik, hogy mit lehet és mit nem, és azt, hogy mit szólnak mások. Tudod, mit szólnak? – állt vissza Endre mellé, és még belé is karolt, úgy súgta meg: – Irigykednek, akkor is, ha tüntetőn a fejüket ingatják, és felháborodott képeket vágnak.”

~~~

„Amikor úgy érzed, a csodának köszönhető, hogy élsz, minden átértékelődik. Annak, hogy minden előzetes várakozással ellentétben életben maradtál, valamilyen oka kellett, hogy legyen. Ha túlélsz valamit, amit minden emberi számítás szerint lehetetlenség túlélni, az egyfajta bizonyosság arra, hogy bármi megtörténhet és arra is, hogy van egy út, amin végig kell menned, mert mindenki feladattal érkezik.”

~~~

„– … Én arról beszélek, hogy a tömeg mennyire manipulálható. Rajong, ha rajongani kell, de gyűlöl, ha gyűlölni kell. Félelmetes, amikor egy gondolat tömegessé, és főleg tetté válik.”

~~~

„Az embereket nem származásuk teszi vétkessé. Az igazi vétkesek a lelkükben gonoszak, ők az ördög emberei, mindenért mást okolnak, folyton bűnösöket keresnek.”  

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a Jaffa Kiadónak!