Valahogy így kezdődne a könyv, ha
LMBTQ témában íródott volna, de ez nem olyan. Beth Pattillo Jane Austen tönkretette
az életemet című regényéről mégis ez jutott először az eszembe. Főhősünk az
életének nehézségeiért kedvenc írónőjét hibáztatja, akinek munkásságát azonban
imádja, és az írónő művei jelentik számára az életet. Néha talán túlságosan is
megszállottan, de egy egyetemi Austen kutatótól mit is vár el az ember. Ők
alapból is furák.
 |
| Magyar megjelenés éve: 2019 Lazi Könyvkiadó chick lit három csillag |
Emma Grant Austen-kutató
mindig a szabályok szerint élt: házas, jó tanári állása van és tervezi az
„előírt” két gyereket is. Ideális élete darabokra hullik, amikor férjét
rajtakapja egy másik nővel. Austen-sugallta romantikus elképzeléseiről kiderül,
hogy ostoba álmok. Emma elárulva és egyedül érzi magát.
Amikor plagizálással
vádolják, az állását is elveszíti, és Angliába utazik egy kétségbeesett
küldetésre az eltűnt Jane Austen levelek után, azt remélve, hogy így
helyreállíthatja megtépázott hírnevét. Egy remeteként élő özvegyasszony azt
ígéri Emmának, hogy megmutatja neki a leveleket, ha megígéri, hogy megtartja
Jane titkait, és végrehajt egy sor feladatot. A feladatok teljesítése közben
Emma bejárja Jane Austen Angliáját, új szemmel néz az írónő és a saját életére,
és összehozza a sors egy régi baráttal is…
Miközben Emma felfedezi a
legendás író legbelsőbb gondolatait és küzdelmeit, lassan ráeszmél, hogy
Jane-nek mi oka volt a titkolózásra, és azt is megtapasztalja, mi a valódi
lojalitás.
Kacagtató, szívszorító és
sziporkázó olvasmány.
Bájos történet, mely nem
is annyira a romantikus szál miatt fogott meg, hisz az több helyen sántított és
bizonyos szituációk furcsának is tűntek, hanem inkább a nyomozós része, mely a
Jane Austen levelei körül lengő titokra derít fényt.
Történetünk…
Emma Londonba értekésével
indul, aki férje hűtlensége és egy egyetemi botrány miatt szeretne minél távolabb
kerülni Amerikától. Egy titokzatos hölgy levele vonzotta a brit fővárosba, ahol
unokatestvérénél készül megszállni, ám a házban tíz éve nem látott barátját,
Adamet találja. A férfi készségesen segít Emmának, aki azonban a küldetésének
valódi célját titkolja előle. A kutatás alatt azonban nem csak szeretett
írónőjéhez kerül közelebb, hanem önmagát is jobban megismeri. És vajon hogy
dönt a végén?
A könyv egy lelki támasz
nem csak a főszereplőjének, hanem az olvasójának is. Austen rajongóként könnyen
tudtam azonosulni Emmával, de hát ezeknek a történetnek úgyis ez a célja, hisz
ezt egy megszállott írta a többieknek. Mégis nem csak az írónő életének fekete
foltjait kutatja, hanem az írással kapcsolatban is támogatja az útkeresést.
Emma is fiókíró, de inkább más műveinek tanulmányozásával foglalkozik, hisz ők
valódi ÍRÓK. Austent legalább támogatta a családja, azonban ezt ő már kevésbé
tudná elképzelni a sajátjáról. Fontos üzenete a könyvnek, hogy nem kell sok
dolog ahhoz, hogy az ember írjon, elég egy papír és egy írószerszám, bár ezt
szeretik az emberek túlmisztifikálni.
 |
| Forrás: Google és Pinterest |
Szerettem a regény által bejárt helyszíneket. Ugyan magam csak egyszer voltam Londonban, és akkor is csak a tipikus turistalátványosságokat néztem meg, a könyv segítségével elég szép kis listát gyűjtöttem ahhoz, hogy mit lenne érdemes még meglátogatnom, ha még egyszer eljutok oda. Ugyan már jártam Piccadillyn, de a Hatchards könyvesboltig nem mentem el, és Hampsteadba is ki szeretnék jutni, hogy részem legyen a kisvárosi hangulatban, illetve a Nemzeti Arcképtárba, ahol az eredeti Cassandra által készített rajz megtalálható. Aztán természetes ott van még a listán Steventon, Bath, Lyme Regis és Chawton is, ahol minden Austen rajongónak járnia kell.
Jane Austen életét rengeteg
titok lengi körül, melyet nővére állhatatos munkájának köszönhetünk. Épp ez
engedi azonban meg azt a rengeteg spekulációt, hogy vajon miből inspirálódott
Austen. Tetszett az írónő érdekeit védő titkos társaság gondolata, mert így a
kompromittáló levelek nem semmisültek meg végleg, csak senki sem tud róluk,
hogy léteznek. Akárhogy is van, Cassandra jó munkát végezett, sikerült megtartania
húga magánéletét. Viszont mindenki tudja, hogy valószínűleg Jane életébe is
bekacsintott az igaz szerelem, hisz akkor nem tudott volna akkora szenvedéllyel
írni, ahogy.
A történet tényleges
szereplői hanyagolhatók. Tudtam, hogy mindenki hátsó szándékkal cselekszik,
csak Emma volt olyan naív, hogy nem gondolt ebbe bele, viszont nem mindenkinél
tudtam pontosan, hogy mi is az. Az unokatesó egyértelműen egy helyre csődítette
az egymást régóta nem látó barátokat, és Mrs. Parris is mint láthatatlan
bábmester mozgatta a szálakat. Mert véletlenek léteznek, de azért nem ilyen
mennyiségben.
A zárása is kevésbé
sikerült csöpögősre, inkább hasonlít az élethez, bár én nem így döntöttem
volna, mégis tiszteletben tartom Emmáét.
 |
| Forrás: Pinterest |
„Egész életemben azt tanították, hogy ha helyesen cselekszel, becsületes vagy, és nem csinálsz bolondot magadból, nemcsak hogy eljön a Nagy Ő, de mindezt vagyonosan teszi, és élethosszig garantált hűséggel.”
~~~
„Egy tárgy értéke mindig az ember nézőpontjától függ.”
~~~
„Annyi minden megváltozott, miután hozzámentem Edwardhoz. Valahogy rávett arra, hogy a számomra fontos dolgok egybeolvadjanak a számára fontosakkal. Vagy, hogy őszinte legyek, sikerült elérnie, hogy az ő prioritásai alá rendelje az enyémeket, én pedig hagytam.”
~~~
„Senki sem tiltotta meg nekem, hogy írjak, nem is fenyegetett azzal, hogy megaláz vagy magamra hagy, ha mégis megteszem. Legalábbis nem ilyen konkrétan. De az életemmel kapcsolatos kívánságaik, az, hogy mit tartanak számomra megfelelőnek, egyértelműek voltak.”
~~~
„Egyetlen modern, sikeres nő sem ismerte volna be, de néha megkönnyebbülés, ha a férfi átveszi az irányítást. Ez az igazság azonban csak akkor működőképes, amikor a nőnek megvannak a lehetőségei és az ereje ahhoz, hogy leállítsa a férfit, amikor a dolog kezd idegesítővé válni.”
~~~
„Az általános vélekedés szerint a kutatók azért versenyeznek ilyen ádázul, mert amiért csatáznak, az az átlagemberek számára lényegtelen. De hát azt senki sem mondta, hogy a tudományos emberek normálisak.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése