Emlékszem, úgy találtam rá
Julie Klassen regényeire, mint jó választásra egy Austen vagy Brontë
rajongónak. Nem is késlekedtem beszerezni egyet próbaképp, és mert A táncmester
volt leértékelve akkor a Lírában, így ő lett a kiválasztott. A helyszín
stimmelt, a szereplőkkel már helyenként problémáim adódtak, főleg női vonalon,
de olvastatta magát. Bár ezzel a betűtípussal nem tudtam még kibékülni.
 |
| Magyar megjelenés éve: 2015 General Press Könyvkiadó romantikus három csillag |
Ahogy Alec és Julia
kapcsolata elmélyül, úgy derül fény lassan a régmúlt titkaira, ami nemcsak a
két fiatal számára hozhat megváltást, de végre a falu is új életre kelhet.
Valószínűleg sokat
várhattam el a regénytől, de viszonylag hamar kiderült, hogy nem leszünk jóban.
A nyitány is kusza volt, az egyszerre feltűnő szereplők családi kapcsolatai nem
voltak egyértelműek, és csak pár oldallal azután lett számomra világos. Juliát
sem szerettem, így az egészet enyhítette, hogy nagyrészt Alec szemszögéből
követjük végig az eseményeket, mert ha nem így lett volna, akkor nekiálltam
volna közben hagymát gyomlálni kapa nélkül.
Történetünk…
egy isten háta mögötti, de
annál vallásosabb faluban játszódik, Beaworthy-ben, ahova új lakók érkeznek.
Mrs. Valcourt Londonból költözik bátyjához két gyermekével. Fia, Alec vívás és
táncoktató, és vidéken is szeretné folytatni a mesterségét, ám ez errefelé nem
könnyű, hiszen a környék birtokosa ellenez mindennemű zenés mulatságot. Még
írnoki állást is felajánl neki, csak hogy elállítsa a tervétől. Itt ismerkedik
meg Juliával, a hely tulajdonosának lányával, aki menekülne a nyomasztó
helyről. Emellett barátságot köt egy másik család ifjaival, és a helyiek is
egyre inkább megkedvelik. Vajon tényleg lehetetlen egy kis mulatságot
csempészni a település életébe?
A regény címéből kiindulva
azt hittem, hogy nagyobb szerepet kap majd a tánc. Alec próbálkozik táncot
oktatni, de először csak barátainak, az Allen testvéreknek. Végül lesz egy
külön terme, de nagyon sokat kell várnunk rá, hogy odáig eljussunk. Maguk a
táncok leírásai tetszettek, felismertem benne a kosztümös filmek annyiszor
látott lépéseit. Ebből többet is elviseltem volna.
A könyv fő konfliktusa titokzatos múltbeli események láncolatán alapszik. Julia a kezdetektől fogva
ellenszenves volt a számomra, ugyanúgy mint az anyja, Lady Amelia. Sosem
értettem, hogy az édesanyák miért érzéketlenednek el a lányuk irányába, csak
hogy megvédjék őket. Annál inkább egymás ellen fordítja őket ez a viselkedés,
pont mint a könyvben. Száz oldal után rájöttem a titok egy részére, de ez nem
volt olyan bonyolult, a másik fele azonban már fejtörést okozott nekem is.
Családi dráma az egész, szerelemmel, gyilkossággal és meneküléssel.
 |
| Forrás: Pinterest |
Mr. Barlowról no meg a
falusiakról inkább olvastam volna, hisz ők közelebb kerültek hozzám. Nem ültek
magas lovon mint őkelméék. A pék asszony elmondása szerint világhírű pitét
gyárt, a katolikus gyülekezetnél pedig nincsenek boldogabb emberek a környéken.
De szokás szerint itt is a
szerelem került a középpontba. Nem viszi rendesen végig, néha odavett a
hölgyemény egy-egy csábítást, a hímegyed meg szenveleg, de visszautasítja a
kísértést. Amúgy meg a munkájára gondol és semmi másra. Szerintem ez a része
gyenge volt, de igaz, hogy magát a hölgyit sem szerettem, szóval lehet itt van
a dolog elásva.
És nagyjából ennyit
szerettem volna elmesélni róla, mert nem érdemes hosszabban beszélni róla. Az
író stílusa sem volt különleges, de ettől még olvasmányos.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése