Egy idő után mindenki felnő, saját élete lesz, és
önmagának kell gazdálkodnia. Elképesztő, mennyi mindenre kell pénzt áldozni a
saját szórakozásunk mellett. Ez valakinek könnyebben, valakinek kevésbé megy. Sophie
Kinsella Die Schnäpchenjägerin (Egy boltkóros naplója) című könyvének
főszereplője, Rebecca Bloomwood a második kategóriába tartozik, holott egy
középszerűnek mondható, de ettől függetlenül mégis pénzügyi témákkal foglalkozó
újságnál dolgozik. Magával ragadó, könnyed olvasmány, ahol ugyan az elején
idegesített hősnőnk stílusa, de képes volt felnőni a feladathoz, és tökéletes
társnak bizonyult a borongós napokra.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2000 chick lit, romantikus négy csillag |
Rebecca Bloomwood ist
Journalistin. Ihren Lebensunterhalt verdient sie damit, anderen Leuten gute
Tipps in Geldfragen zu geben. Ihre Freizeit verbringt sie mit Einkaufen. Kein
Wunder, dass sie sich ständig gezwungen sieht, sich durch ausgiebiges Shoppen
zu entspannen – ein Teufelskreis. Sie versucht es mit Sparen. Sie versucht es
mit Nebenjobs. Allein: vergebens. Rebecca droht schließlich in ihrem selbst
geschaffen Chaos unterzugehen, da sie sich gleichzeitig die Bank vom Leib
halten, den attraktiven Luke Brandon beeindrucken und ihrer täglichen Arbeit
nachgehen soll. Da gibt es nur eins: sich mit einem kleinen Schnäppchen
trösten…
A sok fantasy közben néha vágyom egy kis
kikapcsolódásra. Amikor nem kell sokat gondolkodni, csak sodródni az árral. És
emellett, ha az ilyen könyvek németül akadnak a kezembe, még simogatják a
lelkemet is. A Schnäppchenjägerin gyorsan olvastatta magát. Először csak a
változatosság kedvéért választottam ki a magyar olvasmányom mellé, de aztán
azon kaptam magam, hogy alig várom, hogy a kezembe vegyem.
Nem kell nagy dolgokat várni a regénytől, ha
magyarul olvastam volna, akkor biztos kevésbé tetszik. Beccát a helyenként
idegesítő viselkedése miatt legszívesebben leordítottam volna. De nem tettem,
mert szegényemet sajnáltam. Ugyan maga is tehet az anyagi helyzetéről, de a
problémát felismerve tenni is akar ezellen. A világ viszont mintha
összeesküdött volna ellene. Egy álomvilágban él, betegesen ragaszkodik a
vásárláshoz, mert másban nem leli örömét. A boltban tölti el legszívesebben a
szabadidejét, de ott dolgozni képtelen. Finnül se tud (ugyan, honnan gondolta,
hogy ez nem fog kiderülni), és a férfiak se úgy jönnek, ahogy ő azt szeretné. A
barátnője is jobb kézügyességgel rendelkezik, így marad neki az, amihez
elméletileg ért. Az újságírás. Jó stílussal ír, körüljárja a témákat rendesen,
csak hát ebből nem lehet meggazdagodni. Milliomosok meg nem potyognak az égből.
Szerettem az írónő és természetesen a fordító
stílusát, és ugyan érződik helyenként, hogy 2000-ben íródott, mégis időtálló.
Mert ugyanúgy léteznek vásárlásmániások, csak lehet, hogy ennek a
szenvedélyüknek már az interneten hódolnak.
 |
| Forrás: Pinterest |
~~~„Auf dem Weg zur Pressekonferenz muss ich nur eine lebensnotwendige Besorgung machen: nämlich die Financial Times kaufen. Die FT ist mit Abstand das beste Accesoire für Frauen wie mich. Die drei wichtigsten Vorteile lauten:
1. Hübsche Farbe.2. Kostet nur 85 Pence.3. Wenn man mit einer FT unter dem Arm einen Rauf betritt, machen die Leute einem ernst.”
„Man sehe nur die vielen Menschen an, die über die Straßen eilen und an nichts anderes denken. Geld, Geld, Geld. Die Leute sinde besessen davon. Aber wenn man sich erst mal von dem ganzen Konzept „Geld” gelöst hat, verliert es auch völlig an Bedeutung. Ich habe schon jetzt das Gefühl, in ganz neuen Bahnen zu denken. Weniger materialistisch, mehr philosophisch. Geistvoller. Spiritueller.”
~~~
„Ehrlich gesagt bin ich nicht besonders beeindruckt. Erstens ist das Bild ziemlich düster – gant in Schlammgrün und Braun –, und zweitens ist nichts weiter zu sehen als ein Pferd, das bewegungslos auf der Weide steht. Ich meinem hätte es dem nicht über einen Zaun springen oder sich aufbäumen können oder so? Oder hätte es nicht durch den Hyde Park trotten können – mit einem Mädchen in dieser herrlichen Kleinder, die sie in Stolz un Vorurteil tragen?”
~~~
„Seit Jahren halte ich mich an so eine Art inoffiziellen Einkaufszyklus. Funktioniert so ähnlich dir der Fruchwechsel in der Landwirtschaft. Mit dem einzigen Unterschied, dass ich mich statt ein Weizen–Mais–Gerste–Barche an Klamotten–Make-up–Schuhe–Klamotten halte. (Die Brache lasse ich für gewöhnlich aus.)”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése