Emlékezetembe vésődött
Elisabeth Wein Fedőneve Verity borítója. Nem is annyira a rajta található
motívumok miatt, hanem ez volt az első könyvek egyike, melynél megtapasztaltam,
mi is az a blogturné. Aztán ez elraktározódott bennem. Olvastam én történelmi
fikciókat a II. világháborúról, bár nem sokat. Azok azonban nagyon is
tetszettek, és gondoltam, a Verity is közéjük fog tartozni.
 |
| Magyar megjelenés éve: 2015 Könyvmolyképző Kiadó történelmi fikció, ifjúsági három csillag |
1943. október 11. Egy brit
kémrepülőgép kényszerleszállást végez a náci megszállás alatt álló
Franciaországban. A pilóta és utasa a legjobb barátnők. Egyikük megpróbálja
túlélni. A másik már akkor elvesztette a játszmát, amikor még el sem kezdődött.
Gyönyörűen megírt,
szívszorító regény egy felejthetetlen barátságról, amely a végtelen
gonoszságnak is ellenáll.
Szeretem A könyvtolvajt
maró humoráért, az Árnyalatnyi remény szívbe markoló igazságát, de a Verity
tárgyilagossága távolságtartásra késztetett. Az érzelmek teljes hiánya nem indított
el az együttérzés útján, és amikor szükségem lett volna rá, elhidegültem.
Sokkolódni, sokkolódtam, de ennyi. Nem kapott meg magának.
Történetünk és a valóság
szerint…
A háború embertelen a
hátországban is, nemhogy a frontvonalon. Bevetések, légi támadások, kiképzések.
Ez a férfiakat is megviseli, nemhogy a nőket. Két különböző társadalmi
osztályból érkező lány barátsága viszont nem alakulhatott volna ki nélküle. A
kém és a pilóta külön küldetéseket teljesít, és összekerülve jó csapatot
alkotnak. A németek azonban beleköpnek a levesükbe.
Bár gyorsan haladtam vele,
mégis inkább szenvedésnek éreztem. Kényszerítettem magam arra, hogy olvassam.
Nem ragadott magával a kémlány raboskodásának és az azt megelőző életének
története. Nehéz úgy írni a könyvről, hogy ne lőjjek le semmit sem, de
megteszek minden tőlem teljetőt. Nem akarom, elrontani az élményeteket.
Szóval ott tartottunk,
hogy kémlány.
Először
még a nevét sem tudni, így, hogy megkönnyítsem a magam helyzetét, magamban csak névteLenkének hívtam. Rádöbbentem,
hogy mennyivel több kötődés tud kialakulni emberek között, ha tudják a másik nevét.
Kegyetlen bánásmódban részesül, de stílusa miatt meg is érdemli.
Maddie történetét meséli
el, aki egy skót pilóta. Már kislány kora óta belészivárgott a benzingőz
szeretete, mert öregapjának motorosboltja van. Imádja szétszedni majd
összerakni őket, a kihívást értékeli benne a legjobban. Bátor, de nem vakmerő.
Szereti felfedezni az új dolgokat. Jó navigáló képessége van. Mindegy, hogy süt
a nap vagy nem, hogy tiszta az idő vagy ha köd van, simán lerakja a célpontra a
gépet. Viszont őt sem sikerült megkedvelnem Lenke mellett.
 |
| "Ha az ember rátalál a legjobb barátjára, az olyan mintha szerelembe esne." |
Ez zajlott a könyv az első
kétharmadában. Idegenkedtem és lehet akármennyire érdekes, hogy miket éltek át
ketten, mégis tudtam, hogy hova lyukadnak ki.
Aztán jött a váltás,
amelyet muszáj megemlítenem. Lenke helyett ténylegesen Maddiet kapjuk
elbeszélőnek, ami nálam megmentette a regényt. Ő egy sokkal szerethetőbb
leányzó. Talán a munkásosztályhoz tartozása vagy az egyszerűsége fogott meg,
nem tudom eldönteni. Ismerősként köszönthetem, viszont mégis más volt az ő,
derűlátóbb szemszögén keresztül látni az eseményeket. Minden motivációra fény
derül, és te atya ég. Micsoda megvalósítás. Rájöttem, hogy a tüskés álca mögött
milyen zseniális elme lapul, de ennek ellenére még mindig nem szívlelem Lenkét.
Beleláttam az
ellenállásba, a megszállt területek működésébe és az állandó rettegésbe. Kódfejtések,
BBC-s adások, Gestapo, Sturmführer, bombázás.
Nekem egy kicsit sok volt
a repülési adat. Mivel nem vágyom a pilótaságra, ezért csak értetlenül ráztam a
fejemet. Teljesen mindegy számomra, hogy egy Messerschmidt vagy egy Push
Moth-ben repked. Egyikről sem tudom, hogyan néz ki. Repülő és repülő. Viszont
aki szereti a gépmadarakat, annak ez külön örömet fog okozni.
De hogy pozitív hangvétellel
zárjam csapongó gondolataim közreadását, had’ szóljak pár szót a
szerkesztésmódról. Nincsenek fejezetek, nem is teljesen naplószerű, de
érzékeltet vele. Papírhiány, tollfogyás, külső közbeavatkozás, fáradtság… Megzavarják itten az
embert az írásban. Hát szörnyű. Már nem tudom hányadjára állok fel, de ezt már
szóvá kell tennem. Lenkébe se fojtotta bele ennyiszer a szót Fräulein Engel, a
fegyőre és fordítója. A szigorú, nem tipikusan német hölgyi feladata a beáruló
szöveg németre ültetése. Apropó német. Színesítette az a pár mondat, amit
beszúrnak a szövegbe. Külön felüdülés volt nem a fordítást nézegetni. A
franciánál viszont maradt ez a módszer.
 |
Rövidre fogva
Az ötlet és a kivitelezése
tetszett, a stílusa már kevésbé. Lenke néha idegesített, de Maddie kárpótolt
mindenért.
Akiknek ajánlom
Pilótatanoncoknak és
veterán légikalózoknak.
Ha szeretnél barátságról
olvasni, mely a legvészterhesebb időben is kitart.
Tovább akarod bővíteni a
II. világháborús olvasási palettádat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése