Jane Austen leghíresebb
regénye, a Büszkeség és balítélet nem az első formájában jelent meg. Át kellett
még dolgoznia, hogy ne az akkori divatos levélregény formája legyen, hanem
időtállóbb.
De mi van, ha csak lopta a
történetet? Charlie Lovett Első benyomások című könyve ezt a kérdéskört
boncolgatja, természetesen a képzeletet szabadon eresztve. Mert szó sem lehet
róla, hogy ne eredetit alkotott volna Miss Austen.
 |
| Magyar megjelenés éve: 2016 Európa Könyvkiadó rejtély, romantikus négy csillag |
Jane Austen és Sophie
Collingwood – két ugyancsak különböző ifjú nő, akiket csak a könyvek imádata
kapcsol össze.
Jane éppen első regényét
írja, amikor megismerkedik az idős tiszteletessel, Richard Mansfielddel. Nem is
sejti, mennyi segítséget és bátorítást fog kapni rövid barátságuk alatt. Sőt
lehet, hogy többet is kap: egy kész kisregényt. Első benyomások címen, amiből
majd megszületik a Büszkeség és balítélet.
Sophie könyvtárosként
végzett Oxfordban, és most egy antikváriumban dolgozik Londonban, miközben
Mansfield Allegorikus mesék kis könyve című, végtelenül unalmas
történetfüzérének második kiadását hajszolja két érdeklődőnek is. De a hajsza
végzetes lehet…
Plagizált-e Jane Austen?
Megkerül-e a tiszteletes meséinek gyűjteménye? És Sophie megtalálja-e a
szerelmet? Mennyire fontosak az első benyomások?
Történetünk két szálon
futó cselekménye szerint…
Austenék szomszédságában
található vidéki birtokra vendég érkezik. A család régi tanítója, egy 80 éves
öregúr teszi látogatását, aki az irodalom iránti rajongása, miatt azonnal
megtalálják a közöshangot Janenel. A séták és beszélgetések alkalmával
bátorítja az ifjú írópalántát. Maga is szerzője egy könyvnek, de ezzel nemigen
dicsekszik.
És hogy mi köze ennek
Sophie Collingwoodhoz, a frissdiplomás könyvgyűjtőhöz? A lány nagybátyját
elvesztve egy Austen körül rejtélyben találja magát. Két ember is pályázik egy
titokzatos második példányért, amit a fentebb említett Mansfield jegyez. Vajon
tényleg aláássa az Első benyomásról alkotott nézetüket?
Nehéz feltalálni a
spanyolviaszt. Minél több művet jegyez a Gutenberg-galaxis, annál könnyebb
hasonlóságokat felfedezni. Könyvmoly és kezdetleges tollforgató egyedként magam
is tudom, hogy mennyire befolyásolják az embert az olvasmányélményei.
Shakespeare se egyedi műve alapján lett híres, miért ne tehetné ezt Austen.
Olyan keveset tudunk róla, hogy bármit bele lehet képzelni.
Teljesen lekötött. A
váltakozó idősík és nézőpont miatt képes volt mindig átlendíteni a holtpontokon. Az elején
egyáltalán nem érdekeltek a jelen eseményei. Sokkal jobban izgatta a
fantáziámat Jane és Richárd kibontakozó kapcsolata és a regények születése.
Hogy milyen alkotói folyamatokon, válságokon és sikerélményeken ment keresztül.
Először nem tudatosult bennem Mr. Mansfield élemedett kora, így azt hittem,
talán több is lehet köztük. Láttam már rá példát, de a valóságot ismerve tudom,
hogy Austennál minden kapcsolat halálra van ítélve. Aztán tényleg megjelenik a
szerelem, bár számomra ismeretlen formában. Intellektuális síkon hasonlítanak
egymásra, kiegészítik a másikat.
Aztán beindult a nyomozás
a jelenben és ott is pörögnek az események.
Bertram bácsit csupán
Sophie emlékeiből ismerhetjük meg, de egy kedves és furcsa öregurat láttam
benne. Az a fajta agglegény, akiről első ránézésre az jön le, hogy csak a
könyveinek él. Ez alapjáraton igaz, de a kicsi Sophiet is magával rántja ebbe a
hóbortjába, így már nincs egyedül. Igazi könyvgyűjtő. Rádöbbentett, hogy én is
az vagyok. Nem csodálom, hogy Sophie szereti, én is azt tenném a helyében. Egy
kincs az öreg.
Nem hiányozhatott a
romantika sem. Megvolt a „W”-effektus. Már előre mosolyogtam azon, hogy tuti el
fogja ezt sütni, és nem igazam lett? Viszont határozottan felnőttes. Nincs
benne gyermeki báj, hanem megfogja a testi oldalát is a dolgoknak. Nekem az
elejétől kezdve sántított, hogy hirtelen ketten kezdtek el udvarolni neki. Az
egyiknek biztos vaj van a füle mögött.
A rejtély érdekesen van
felgöngyölítve, de a jelenbeli karakterek sántítottak. Hiányzott belőlük az egyéniség.
Egysíkúan mozogtak a lapokon. Miss Jane viszont kárpótolt.
Idézetek...
„- Szerintem egy jól megírt
regényt az jellemez – mondta Mr. Mansfield -, hogy mellékes alakjai is olyan
valóssá vannak formálva, mint a hős meg a hősnő.”
~~~
„- Aki regényeket ír,
aligha lehet más, mint a regényíró – szerintem a nagy szótáríró, Dr. Johnson is
így határozza meg.
- De én még nem
dicsekedhetek valódi regényekkel. Egyetlen szavamat sem szedte ki, nyomtatta
papírra és kötötte be senki.
- Úgy képzeli, Miss
Austen, hogy a regény nem regény, amíg nincs kinyomtatva és bekötve?”
~~~
„- Mit csinálsz a könyvvel,
ha megszereted? – kérdezte Bertram bácsi.
- Elolvasom – felelte ő -,
vagy megkérlek, hogy olvasd fel nekem.
- És valaha is eldobod
vagy eladod?
- Eszemben sincs. Micsoda
buta kérdés.
- Még egy buta kérdésem
van, és ha felelsz rá, megmondom, hogy könyvgyűjtő vagy-e.
- Akkor kérdezz! – felelte
kíváncsian.
- Ha megszerezted a
könyvet, elolvastad és a polcra tetted, attól fogva szereted?
- Hát persze! – felelte
Sophie.
- Akkor könyvgyűjtő vagy –
mondta Bertram bácsi. – Olyan, mint én.”
~~~
„Regényolvasóként a múlt
világát a legjobb szerzők alkotásai nyomán ítéljük meg…”
~~~
„Ha egy drága bélyeget
levélre ragasztva postára adsz, értéktelenné válik. Ha egy palack ritka bort
megiszol, akkor csak a szelektívbe elviendő palack marad. De ha elolvasol egy
ritka könyvet, az megmarad, és az érékét is megőrzi, sőt idővel még értékesebb
lesz. A könyv arra való, hogy olvassák, akár öt fontot ér, akár ötezret.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése