Túl cuki, hogy igaz legyen. Mármint a borító.
Erin Butler Mr. Darcy nyomában című regényéből nem
néztem volna ki, hogy a csöpögős gimis történéseken kívül más is lesz benne. Én
és a balítéleteim…
 |
| Magyar megjelenés éve: 2014 Studium Plusz Kiadó ifjúsági, romantikus három csillag |
A 16 éves Liza Johnson igazi Jane Austen-rajongó:
lábán Pemberley-zokni, táskájában az imádott írónő összes műve egy kötetben, és
olyan régiesen beszél, mintha maga is az egyik Austen-regényből lépett volna
ki. Addigi, látszólag nyugodtnak és örök szinglinek tűnő élete fenekestül
felfordul, amikor megjelenik a színen Mr. Tökéletes, aki akár Mr. Darcy
inkarnációja is lehet(ne), de ott van még a legjobb barátnő, Janie expasija is,
és a képbe még egy szexi angol srác is bekavar, aki akcentussal csókolózik…
Liza elég rendesen bajba kerül, anyai tanács híján
és jobb ötlete nem lévén, Jane Austenhoz és karaktereihez fordul segítségért –
elvégre ki ismerné náluk jobban a flörtölés és a szív rejtelmeit…
Kérdés, hogy a kétszáz éve még remekül működő szokások
átültethetőek-e napjainkba, és hogy Lizának is az a sors jut-e, mint
névrokonának, Eliza Bennetnek: megtalálja-e a saját Mr. Darcyját…
Hihetetlenül olvastatja magát. Felültem a vonatra,
és leszálláskor csak azt vettem észre, hogy a felénél járok. Mondjuk ehhez az
út hossza is nagyban hozzájárult, de akkor is.
Történetünk…
Egy New Yorkhoz közeli városkában játszódik,
ahonnan az előbb említett megapoliszhoz a 78-as főúton keresztül jut el az
ember. Hősnőnk, Liza életében ez a sztráda nagy jelentőséggel bír, ugyanis itt
érte baleset az édes anyját, és halt meg. Akkor még kislány volt, mára azonban
a középiskola padját koptatja. Látszólag nemigen érdekli semmi sem legjobb
barátnőjén és Jane Austenon kívül. Egy új fiú azonban felbolygatja nyomi kis
életét. Vajon ő lenne Mr. Darcy? De mit akarhat tőle Janie exe? És miért érzi
magát olyan furcsán a közelében? És különben is, nem úgy szerepel a
regényekben, hogy egyszerű választani a lovagok közül?
Austen szeretete nem jön csak úgy. Kell hozzá egy
pöccintés, ami belök a mocsárba, ahonnan nincs menekvés. Nekem édesanyám adta
kezembe a Büszkeség és balítéletet, mint Lizának. Az érzelmi kötődés nála
erősebb édesanyja elvesztése miatt. Kiskorában megannyiszor látta őt a kötetet
olvasni, mert a mama is nagy Austen rajongó volt, de még kicsi volt ahhoz, hogy
csatlakozzon. Már az elején is feltűnt Liza neve, aminek később magyarázatát is
találtam. Tényleg Elisabeth Bennetről kapta a nevét.
A lányka rajongása azonban már-már mániákus.
Mindent a regények alapján akar értelmezni. Austentól kér segítséget, ha baj
van, és képtelen nem az írónőhöz kapcsolatos pólókban járni. Fura lány, egy
igazi mákvirág. Ha kinyílik, akkor lenyűgözi a fiúkat, de nem feltételezi
önmagáról.
A regény egyfajta Austen mix. Janie teljesen hasonlít
névadójára, Jane Bennetre, bár van benne egy kis Marianne féle érzelmesség.
Liza mindenáron a maga Mr. Darcyját akarja megtalálni, így a fiúkhoz
karakterneveket rendel. Van itt Edward Ferrars, Mr. Tilney, Wickhm, már csak
Wentworth hiányzott.
Az angliai kirándulás volt kétség kívül s
fénypont. Úgy lettem volna a helyében. „Minden, ami irodalom” túrájukon
ellátogattak a winchesteri apátságba, Bathba, táncoltak egy hajón, sétáltak a
Temze partján.
És Austen regényekhez hasonlóan a bonyodalom sem
maradhatott el a szívügyek terén. Mire sikerült végre kisütnie, ki is az igazi.
Addig meg kísérletezett, próbálgatta csáberejét.
Jobban tetszett, mint a Rajongás.
Több volt benne a bonyodalom és a gondolkodás,
hogy végül ki nyer. Mert hol Ryan, hol Will felé borult a mérleg. És Ryannak
Wick volt a vezetékneve. Lehet, hogy ő Wickham?
Viszont a fordítási stílus botladozott helyenként
és Jean Austen is bökte a csőrömet.
Néhány idézet a végére.
„- Tégy úgy, mintha te lennél a Mr. Darcyt kereső
Lizzy, csak éppen ne használj olyan ósdi kifejezéseket, jó?
- Jó.
- Tehát, akkor mit fogunk csinálni? – kérdezte
Janie, ezúttal valóban számonkérő hangon.
- Társalgunk tiszteletreméltó fiatal úriemberekkel.
Akik nagy vagyonnal rendelkeznek. És jelentős birtokokkal.
- Úgy is mondhatjuk, a leghelyesebb srácokkal
fogunk ma csacsogni – mondta Janie.”
~~~
„Jobban szerettem a hagyományos megközelítést. Jane
Austen idejében a férfiak vallották meg először az érzéseiket. Talán meg kéne
neki mutatnom, hogy üres a táncrendem, és megnézni, hajlandó-e beírni magát az
első két táncra. Akkor rögtön érteném, hogy tetszem neki vagy sem. A mai korban
viszont hogy lehet bármit elmondani táncrend és bálok nélkül?”
~~~
„Költők
sarka. Jane Austen emléktáblája. Azt akartam
legelőször látni, és csak utána engedni meg magamnak, hogy a többit megnézzem.
Ha azok érdekeltek egyáltalán.
Ott volt, pontosan William Shakespeare
tőszomszédságában. Nem rossz társaság. Jane Austen 1775-1817, olvastam a feliratot.
Igazából hiányosnak találtam. Szerintem igazán illő lett volna dicsőítések
egész sorát felvonultatni rajta. Egy mondta visszhangzott a fejemben.
„Könyveiben annak a rétegnek a társasági életét és modorát ábrázolta, amelyhez
ő maga is tartozott.” Társasági élet és modor. Pontosan ez hiányzott nekem a
legjobban. Austen korában mindent merev szabályok és olyan útmutatások
határoztak meg, amelyhez alkalmazkodnod kellett, „vagy különben kivet minket
magából a finom társaság.””
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése