NetGalleys aktivitásom alatt egy csokorra való nőkkel foglalkozó képregényre bukkantam, amely sorsokat összetettségük miatt inkább regényekben kapnak helyet. Ezen történeteknek viszont jól állt a rövidebb formátum, hiszen a vizualitással kiegészülve kellő mélységet érnek el. Találkozunk itt többek között generációs traumával, szorongással vagy épp gyászfeldolgozással. A szerzők sokszínűsége (argentin, spanyol, indonéz) pedig izgalmas lencsét ad az olvasó szemüvegére.
Ha cirkusz és könyvek,
akkor mindenkinek egyszerre a híres Caraval sorozat vagy az Éjszakai cirkusz jut az eszébe, én azonban
ezt sokkal inkább a Leányrablás Budapesten Gerlicéjéhez és Kugler Tónijához
kötöm. Ezt a témát ragadja meg Gwenda Bond Lány a kötélen című regénye is,
amely itthon az Athenaeum Kiadó kevésbé sikeres fantasy kikacsintásának
gyümölcseként jelent meg – bezzeg ha manapság tennék ezt, akkor sokkal jobb
esélyeik lennének. A tenger házához hasonlóan itt is Könyvutca Zsófi ajánlása
volt anno mérvadó, de végül egy könyves forgóállvány szponzorálta a tényleges
olvasást.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2014 Magyar megjelenés éve: 2015 Athenaeum Kiadó ifjúsági fantasy két csillag |
„Üdvözli nézőit a Cirque
American!
A tizenhat éves Jules
Maroni álma, hogy kötéltáncos édesapja nyomdokaiba léphessen a magasban. A
Repülő Garciák jelenléte azonban könnyen keresztülhúzhatja a lány számításait.
A rivális Maronik és a Garciák ugyanis hosszú évtizedek óta esküdt ellenségként
kerülik egymást…
Jules azonban nem hajlandó
tudomásul venni a családi drámát, és csakis a drótkötélre összpontosít. De
amikor felfedez egy pávatollat – egy hírhedt, balszerencsét hozó tárgyat – a
jelmezén, Jules kis híján elveszíti az egyensúlyát. Miközben egyre több
titokzatos, balszerencsét hordozó talizmán bukkan fel a színen, Jules rájön,
nincs más választása: segítséget kell elfogadnia, mégpedig a legváratlanabb
forrásból: Remy Garciától, aki mellesleg a Cirque legjobb légtornásza.
De mitől óvja annyira
nagyanyja a lányt? Mit tartogatnak Jules számára a Nagy Arkánum lapjai? Meg
lehet-e változtatni előre megírt sorsunkat?”
Sokmindent ígért a regény,
de egyedül a cirkusz-hangulatot tudta valamilyen szinten hozni. A benne szereplő
trapézos légtornászok felültettek a Kaleido Star nosztalgiavonatra, de látunk
még lóidomár gyakorlatokat, illetve rengeteg kötéltáncot. A mozgalmas élet is
átjött a lapokról, hiszen a kötet során bejárjuk az USA egy szegletét.
2024 egy végtelenül
hosszú, és annál keményebb év volt. Nem is csoda, hogy a végére a fáradtságnak
egy eddig ismeretlen szintjét ütöttem meg. Gyakran visszahúzódtam a
csigaházamba, és sajnos arra is rá kellett jönnöm, hogy nem vagyok szuperhős.
Viszont az új évnek újult erővel és számos felismeréssel ill. elhatározással
vágok neki.
Alix E. Harrow a
hangulatteremtéshez ért a leginkább. Már a Tízezer ajtónak is inkább ez az
aspektusa kapott el, mint a cselekménye vagy a karakterei, és A Starling-háznál
sem volt ez másképpen. Sajnos azonban ez itt most nem bizonyult elégnek ahhoz,
hogy végig zónában tartson. Ugyan a nyomozás izgalmas volt, de a szereplők és a
döntéseik zavartak.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2023 Magyar megjelenés éve: 2024 Agave Könyvek Kiadó dark fantasy három csillag |
Néha egy olyan házról álmodom, amit még soha nem láttam…
Opalról sok mindent el
lehet mondani – árván maradt, kibukott a középiskolából, főállásban űzi a
cinizmust, részmunkaidőben pénztáros –, de az számára a legfontosabb, hogy jobb
életet teremtsen az öccsének, Jaspernek. Egy olyat, ami mindkettejüket
kijuttatja Edenből. Ez a Kentucky államban található kisváros két dologról
híres: a balszerencséjéről és E. Starlingról, Az Alvidék tizenkilencedik
századi írójáról, akinek több mint száz éve nyoma veszett.
A remeteként élt író semmi
mást nem hagyott maga után, csak baljós pletykákat és az otthonát. Mindenki úgy
gondolja, legjobb tudomást sem venni a hátborzongató házról és annak
emberkerülő örököséről, Arthurról. Vagy majdnem mindenki.
Félnem kellene, de
álmomban nem tétovázom.
Opal gyerekkora óta Az
Alvidék megszállottja. Amikor esélye nyílik belépni a Starling-házba – és pénzt
szerezni az öccse jövőjének megalapozásához –, nem tud ellenállni a
kísértésnek.
Ám gonosz erők egyre
mélyebbre ásnak a Starling-ház eltemetett titkaiban, és Arthur rémálmai
túlságosan valóságossá válnak. Miközben Eden a saját szellemei között
fulladozik, Opal rádöbben arra, hogy végre talán lesz oka a városban maradni.
Álmomban otthon vagyok.
És most harcolnia kell.
Üdv a Starling-házban:
belépés csak saját felelősségre.
Sokan úgy népszerűsítették
A Starling-házat, mint olyan regényt, ami a Gallant szeretett volna lenni.
Elemeiben látom a hasonlóságot, mint az átokverte ház, a másvilágra nyíló
portál és a borongós hangulat, viszont nekem nem nyújtott sokkal jobb élményt.
Ugyan kidolgozottságban messze lekörözi, de cserébe helyenként több okom volt a
morgolódásra.
Elisabeth Gifford A tenger
háza című regényével először a Könyvutca blogon találkoztam, ahol Zsófi olyan
sikeresen promotálta a könyvet, hogy az alacsony molyos százalékra is fittyet
hányva szereztem be. Az idő múlásával ezt a döntésemet már inkább
megkérdőjeleztem, viszont utólag egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam.
Ugyan vannak hibái, de rengeteget tanultam a Hebridák számomra ismeretlen
térségről és a selkie legendákról.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2013 Magyar megjelenés éve: 2015 Genera Press Könyvkiadó történelmi fikció három csillag |
Egy mítosz, amely évszázadokon át él tovább, egy ősi titok, amely megoldásra vár, és egy magával ragadó utazás a skót szigetvilágba, amely kapcsot teremt múlt és jelen, ember és ember között.
Tigh na Mara, a tenger
háza hosszú évtizedek óta sötét titkokat rejt. A fiatal Ruth és férje, Michael
az egykori parókia falai között szeretne új életet kezdeni. A felújítások
közepette azonban nem mindennapi maradványokra bukkannak, amelyek mintha
mitikus lények létezését igazolnák. A megrendítő felfedezés miatt a maga
démonaival és megrázó örökségével küzdő Ruth úgy érzi, nyomába kell erednie a
rejtélynek, hogy megnyugvásra leljen. Kétségbeesett nyomozásba kezd, amelynek
során megismeri az egykori tiszteletes, Alexander Ferguson életét és
munkásságát, aki maga is megannyi titok tudója. Az asszonynak miközben rétegről
rétegre hámozza le a talányt borító héjakat, nemcsak a sziget múltjának, hanem
saját életének mozaikdarabkáit is a helyükre kell illesztenie.
Elisabeth Gifford olyan,
akár egy jó mesemondó: meglep, meghökkent, elgondolkodtat, múlt és jelen
édes-bús hullámain ringat, valódi gyógyírt nyújtva minden megtört szívnek.
Leginkább a helyszín és a
hangulat fogott meg. A Hebridákkal egy zárt és rejtélyes világba csöppenhettem
bele, amely már akkor is nagyon hasonlított a Rekviem egy gyilkos asszonyért
kopár Izlandjára, mikor még nem tudtam elhelyezni az eseményeket. Emiatt pedig sokat
tanulhattam erről a térségről, ahol az emberek a kelta nyelvek családjába
tartozó gael-t beszélik. A történelmükhöz hozzátartozik az is, hogy a földesuraik
előszeretettel költöztették el őket a lakhelyükről legtöbbször Kanadába, de az
oda vezető utat nem mindenki élte túl. Csak úgy szívtam be magamba az
információkat, és örülök, hogy ennyivel is gazdagabb lettem.