Amie Kaufman és Jay Kristoff közös tevékenykedése az Illuminaevel indult, amelyet legnagyobb
bánatomra valószínűleg sosem fognak magyarul kiadni, angolul pedig még nem
érzem hozzá a kellő a bátorságot a különleges formátuma miatt. Éppen ezért
voltam nagyon kíváncsi a szerzőpáros új regényére, az Aurora Rising –
Aurora felemelkedésére, amely leginkább Bookstagramon jött velem szembe egy
időben. A kezdeti hype-vonat után már én is hallottam róla kevésbé dicsérő szavakat,
és sajnos én is inkább ahhoz a táborhoz tartozok, akik nem szerették a könyvet.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2019 Magyar megjelenés éve: 2022 Könyvmolyképző Kiadó ifjúsági, sci-fi három csillag |
SEMMI PÁNIK!
2380-at írunk, az Aurora
Akadémia frissen végzett kadétjai megkapják első küldetésüket. Tyler Jones az
akadémia sztárja, és alig várja, hogy összeállítsa álmai osztagát, de makacs
hősiessége miatt végül azok kerülnek a csapatába, akiket senki más nem akart
kiválasztani…
Egy beképzelt diplomata,
fekete öves szarkazmussal.
Egy szociopata tudós, aki
előszeretettel lő a szobatársaira.
Egy nagyszájú techmágus a
galaxis legfejlettebb egójával.
Egy indulatkezelési
problémákkal küzdő földönkívüli harcos.
Egy vagány pilóta, aki
kicsit sincs oda Tylerért, ha valakit érdekelne.
De Ty legnagyobb
problémáját még csak nem is az új osztaga jelenti, hanem Aurora Jie-Lin
O’Malley. A lány, akit kimentett az interdimenzionális űrből – ahol két
évszázadot töltött kriogén fagyasztásban. Aurinak, az időn kívüli lánynak
fogalma sincs róla, mihez kezdjen, mégis ő lehet a kirobbantója egy több millió
éve érlelődő háborúnak, és Tyler lúzerekből, bajkeverőkből és forrófejű
kívülállókból verbuválódott csapata lehet a galaxis utolsó reménysége.
Klasszikus galaktikus mentőakció, a Galaxis útikalauz stopposoknak humorával, szerethető karakterekkel és izgalmasan bonyolódó magánéleti szálakkal.
A Hosszú út egy kicsi és dühös bolygóhoz kiemelkedő élménye után magas elvárásokkal ugrottam neki, és mivel
a két regény alapfelállásban nagyon hasonlít egymásra – különböző népekből
összeállt legénység közös küldetésre indul –, így akarva akaratlanul is többször
rádöbbentem, hogy az Aurora felemelkedése milyen béna megoldásokat alkalmaz. De
a legnagyobb problémám az volt vele, hogy eszméletlenül ifjúsági, amire nem
voltam lelkileg felkészülve.
Történetünk eléggé
céltalan, így egyáltalán nem lepődök meg azon, hogy már csak foltokban
emlékszem rá. Van egy kadét, Tyler, akinek nem sikerül egy vizsgán részt
vennie, mert éppen egy űrben sodródó lányt ment meg. Egy eléggé vegyes csapatot
kap maga mellé, akikkel egy titokzatos szállítmányt kell kézbesíteniük, amiről
kiderül, hogy maga a megtalált lány, Aurora az. Aztán egy ponton el kezdenek
kutatni a hölgyeményünk múltja után és eléggé foghíjas adatokra bukkannak, de
mélyebbre ásnak. Viszont sajnos mindeközben többször rám tört az az érzés, hogy
jó-jó olvasom serényen, de mintha nem haladnánk semerre sem. A kötet harmadik
részére kezd ugyan érdekesebbé válni, amikor is bejön a fantasy szál
magyarázata, de a hormonok végig nagyon aktívak.
Nem mondanám igazán karakterközpontúnak
sem a regényt, mert eléggé egysíkú szereplőkkel operál. Mindenkit egy-egy
tulajdonsága határoz meg, az viszont közös bennük, hogy nagyon menőnek és
lazának érzik magukat, ami viszont eléggé erőltetettnek hatott. Egyedül Auri tűnt
ki, de hát ő egy teljesen másik korból érkezett, ami erősen áthallásos volt
számomra A Long, Long Sleep – Hosszú
álom című regényre. A legtöbb esetben azonban nehezen tudtam követni
és különválasztani a sok szemszöget – mert igen, mindenki fejébe IS belelátunk
hosszabb-rövidebb időre –, amiből párat simán kihagyhattunk volna.
 |
| Forrás: Pinterest |
A nyitány amúgy jó volt,
legalábbis én bírtam a pörgősségét, de aztán elég hamar megtapasztalhattam a
tinifaktort, ugyanis Aurorának legelőször Tylerről az jutott eszébe, hogy milyen
jól is néz ki. Most komolyan?! Aztán elkezdődött a göndröcskék emlegetése, ami
összesen tizenegyszer került elő úriemberünkkel kapcsolatban. És hogy mindezt
honnan tudom? Nem lehetett nem észrevenni, mert egyszerűen kiugrott a lapokról.
A másik dolog, ami nyelvileg szúrt szemet, az a paprikajancsiként való felülés.
Igazán sci-fi környezetbe illő szófordulat, de tényleg.
A másik érdekes rész a
beékelt egyoldalas szösszenetek voltak, ahol a szerzők a világot magyarázzák.
Kapunk itt betekintést többek között az osztagok működésébe, a hatóságok
feladataiba, ill. a társadalmak szokásrendszereibe. Ez idézte egy kicsit az
Illuminae formátumát, de ennél az csak jobb lehet.
Ennyi viszont elég volt a
jóból, mert sokkal több problémája van a kötetnek, mint pozitívuma. Ott van
Kal, akinél olyan kreatívak voltak az írók, hogy konkrétan Tolkien-tünde
kinézetet adtak neki, és nem is egyszer hívják őt a könyvbe Mr. Középföldének
vagy Mr. Elrondnak. Tylerrel összekerülve macsós erőfitogtatásoknak lehetünk
tanúi, de a legrosszabb a vámpírszerű vonzódása Aurihoz. A másik nagyon „ötletes”
húzásuk Octavia Butler előtt tiszteleg, ugyanis egy bolygót és egy rajta lévő
bázist neveztek el róla, de ezen kevésbé akadok fenn.
Összességében
Menő szeretett volna lenni,
de végül nem sült el ez jól. Sajnos elég céltalanra sikerült a regény, emellett
pedig a szereplők is nagyon tinédzserek voltak, akik inkább hormonban tengtek
túl mint mélységben. És azok a gödröcskék… Csak kitartók kezébe ajánlom, a
többieknek pedig a hasonlóan multikulti csapattal operáló, de fényévekkel jobb
Hosszú az út egy kicsi és dühös bolygóhoz című regényt.
„– Ki akar normális lenni, ha lehet helyette érdekes?”
A sorozat további kötetei:
Aurora Burning (#2)
Aurora's End (#3)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése