A mesék kezdetben mind
tanító jelleggel keletkeztek, és éppen emiatt különleges Majoros Nóra Pityke és
prém című regénye. A gyerekkönyv köntös alatt – merthogy az újratervezett
borító is csak ezt erősíti – társadalmi kérdéseket feszeget, emellett pedig nem
fél helyenként kegyetlennek lenni. Hiszen a tündérek közül sem feltétlenül
mindenki jó.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2018 Móra Könyvkiadó ifjúsági, fantasy négy csillag |
A pitykések birodalmában
szigorú rendet tart a keménykezű királynő. Ám az erdő állatbőrt viselő
vademberei, a prémesek felkelnek az elnyomás ellen, a határon ellenséges
hadsereg állomásozik, és a pórnép is zúgolódik. Minderről mit sem tudnak a
királynő ikerlányai: Govalinda és Prillaszári, akik tizenhetedik
születésnapjukra készülődnek. Az ünnepség reggelén védett világukba betör egy
prémes, aki nemcsak a palotát dúlja fel, hanem a jövőjüket is. Vajon képesek
lesznek a királykisasszonyok a birodalom lakóival együtt leküzdeni a tomboló
gyűlöletet, vagy kitör a mindenkit elsöprő háború?
Szerettem az élénk
kezdését, amely mind az eseményekben, mind a szóhasználatban megjelent, és utóbbi
az egész kötetben fennmaradt. Az eleje a kalandozások miatt jobban tetszett, a
második részben viszont voltak olyan pontok, amik kevésbé kötöttek le. A hossza
kétség kívül az egyik gyenge pontja, de kellett idő a népek közötti nézeteltérések
feloldásához.
Történetünk…
Mirinária királynőjének
ikerlányairól, Govalindáról és Prillaszáriról szól, akik éppen tizenhetedik
születésnapjukat ünneplik, mikor utóbbinak nyoma veszik. Govalinda próbálja
fedezni a palotában a húgát, míg őt éppen az országban elnyomás alatt lévő
prémesek ejtik rabul. A kivégzést elkerülve kalandok sokaságába keveredik, miközben
barátokat szerez, és a politikai játszmába keveredik. Mert a pitykések hatalma ingó
alapokon nyugszik.
Ha már a gyengeségeknél
hagytam abba, akkor a másik szemet szúró dologgal folytatnám, mégpedig az ikrek
életkorával. Viselkedésük alapján egyáltalán nem tűntek tizenhét évesnek,
érzésre sokkal inkább tizennégynek mondtam volna őket. Elég csak megnézni a
könyv korhatáros besorolását, viszont látom a mögötte megbúvó gondolatmenetet,
de az események megismerése után is indokolatlannak tartom, hogy ilyen idősek.
A főszereplők közül
Prillaszárit kedveltem meg, aki másodszülöttként megmenekült a trónörökösség
terhétől, így sokkal szabadabbnak volt nevelve. Szerettem a talpraesettségét, hogy
nem fél bepiszkolni a kezét, illetve hogy képes felnőni a feladatokhoz. Vele
szemben Govalinda hozza az elkényeztetett hercegnőt, aki a kötet végére egy
kicsit megzápul. Vele kevésbé éreztem együtt, bár az egyszerre két személy
megjátszása előtt emelem a kalapomat. Rajtuk kívül még a királynő iránt
tápláltam érzéseket, aki magát felsőbbrendűnek gondolva kénye-kedve szerinte
kegyetlenkedik az országban. Őt megismerve egyáltalán nem csodálkoztam azon,
hogy meg akarják támadni őket.
 |
| Forrás: Pinterest |
A kötet során három népet
ismerünk meg, amelyek társadalmi berendezkedése merőben eltér egymástól, emiatt
elkerülhetetlen az egymásnak feszülésük. A pitykések, avagy másnéven csupaszok
egy királyságban élnek, ahol elkerülhetetlen az nemesség kialakulása.
Fennhordják az orrukat, és másokat kihasználva jutnak gazdagsághoz. Már a
szolgarétegnek sem könnyű, de náluk is van lejjebb, mégpedig a prémesek, akik
az erdő lakói. A magukat állatprémbe bugyoláló lények törzsi körülmények között
élnek, és egyszerűségüket nyelvileg is érzékelteti az írónő. Amolyan megtűrt
nép a pitykések szemében, nem véletlenül rabolják el a gyerekeiket, hogy
szolgákat nevelhessenek belőlük.
Mindezzel szöges ellentétben
állnak a körkubikok, akiket sötét bőrszínük miatt a prémesek ártó szellemeknek hisznek.
Már az első felbukkanó szereplővel, Ében Hatossal szimpátizálni kezdtem velük,
mert ahelyett hogy lóháton hajtaná az elfogott Prillaszárit, mellette sétál. Uralkodó
híján demokráciában élnek, és aktívan felszólalnak az elnyomás ellen, hiszen
ennek terhét ők is érzik a vállukon. Az országukat menekültek áradata árasztja
el, ami miatt a felszín helyett gyökeres megoldást szeretnének.
Ki szeretném emelni a
kötet durvaságát, amelyet részben látunk is. Első számú megtestesítője a
királynő, aki képes azért lelőni egy ajándékba kapott lovat, mert az amúgy
lovagolni nem tudó lányát ledobta a hátáról. De Prémgyilok sem marad le sokkal
utána, hiszen egy komplett prémes falut képes volt kiirtani. Emellett pedig a
könyvben gyújtanak fel a foglyokat, illetve csatatéri jeleneteket is kapunk. De
hát a tündérmesékben sem minden rózsaszín.
Összességében
Rendesen meglepett, mert a
borító egy színvonalas ifjúsági fantasyt rejt, amely társadalmi kérdéseket
feszeget. Ugyan a főszereplők életkorával nem értettem egyet, és a végére egy
kicsit elfáradtam benne, de a világa és a témája kárpótolt.
Köszönöm szépen a
lehetőséget a Móra Kiadónak!
„– A tökéletes megjelenés művészet, a művészet idő.”
~~~
„Azt hiszed, hogy a pitykés urak elmondják neked, hogy van kiút abból a nyomorúságos életből, amibe ők taszítanak téged? Hiszen akkor nekik is csinálni kéne valamit, nem csak élni a nagy, tékozló gazdagságban. Benned meg fel sem merül, hogy lehetne másképp, és éppen annyit érsz, mint ők.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése