Soha nem akartam volna
elolvasni Sarwat Chadda Az ördög csókja című regényét, ha a második rész
borítóján nem épp egy hagymakupola szerepel. Őszintén megvallva nem maradtam
volna le sokról, hiszen nem véletlenül tűnt el az idő süllyesztőjében ez a
könyv. Ugyan egy sorozatról beszélünk, de annyira kerek a nyitókötete, hogy
egyedül is megállja a helyét. Nyugodt szívvel engedem el.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2009 Magyar megjelenés éve: 2011 Könyvmolyképző Kiadó ifjúsági, urban fantasy két csillag |
A rozsdás lánc
megcsikordult, ahogy a fiú, őt figyelve előre-hátra hintázott. Talán nem ő az.
Lehet, hogy csak egy hétköznapi gyerek. Talán nem kell megölnöm. Billi SanGreal
Próbája. Az utolsó teszt a beavatása előtt. De nem erre számított. Nem arra,
hogy egy kissrácot kell megölnie. Billi sorsa, hogy kövesse apját a Rendbe, és
megóvja az embereket az Istentelenektől. A több ezer gonosz, megkínzott
lélektől, amelyek az emberiséget tekintik prédájuknak. Billi tizenöt éves.
Brutális harcból és halálos csatákból álló életre vágyik? Vagy kísértés
fenyegeti, hogy rossz útra vigye?
Rég került a kezembe egy
ennyire gyenge ifjúsági fantasy. Olvasás közben nem egyszer éreztem azt, hogy
mennyire béna az egész. Mindezt durvasággal próbálja kompenzálni, de a
lelkemnek ez sem tett feltétlenül jót. Nem kímél a vértől, és a szereplők ugyan
valódi sérüléseket szenvednek, mégis súlytalan marad. Még jó, hogy laza
Könyvmolyképzős szedése van, így tempósan lehet vele haladni.
Történetünk…
Billi SanGrealról szól,
aki a próbát kiállva immár a Templomosok rendjének teljeskörű tagjává válik. Egy
jóbarátja is éppen most ér haza a kiképzésből, akivel azonban egy végzetes
hibát követnek el. Mindent bevetve próbálják jóvátenni, de közben meg kell
küzdeniük az emberiséget érő csapásokkal is.
A kötet erőteljesen
vallási alapokkal dolgozik. Középpontjában az emberiséget védő templomosok
állnak, akik már kiszakadtak a bigott katolikusságból, amit mi sem mutat
jobban, hogy az ereklyéket egy zsidó hölgy őrzi, Billi teljes neve pedig
muzulmán eredetű. Az őskeresztény iratok alapján magyarázzák az angyalok
eredetét, akik szintén megjelennek a regényben. De egyáltalán nem a puhaszárnyú
fajtából, hanem sokkal inkább a bukottak közül. Ők szabadítják el a Mózes
könyvéből ismert tizedik csapást, így apokaliptikus hangulatot idéznek elő.
Nem szerettem Billit, mint
főszereplőt. Állandóan és mindenkire dühös, de ettől függetlenül is felment
tőle benne a pumpa. Képes egy vadidegennek személyes dolgokat elárulni, pedig
egyértelműen ott volt a szituáció felett egy vörös zászló. Aztán kialakít egy
buta szerelmi háromszöget, akik közül igazán egyiket se szereti. És a legjobb,
hogy ha egy mondattal képes volt kiválni a rendből, akkor ezt miért nem hagyta
ott őket évekkel ezelőtt, ha ennyire utálta az egészet.
 |
| Forrás: Leonardo AI és Pinterest |
Leginkább azonban az apa-lánya
kapcsolat húzott fel benne, mert egyedüli szülőként ahelyett, hogy szeretetet
adott volna neki, távolságtartóan viselkedett vele. Kíméletlenül képezte ki,
hiszen vezetőként szeretett volna egy erős utódot. Aztán egy ponton olyan
pálfordulást hajt végre, ami teljesen derékba töri az eddig felépített személyét.
Mert ha valaki durva, akkor legyen konzekvensen az, vagy ha meg akar változni,
azt ne ilyen ripsz-ropsz módon tegye.
Más egyéb logikátlanságok
is zavartak benne. Azt például egyáltalán nem értettem, hogy a kemény, szinte
katonai kiképzése mellett minek kell rendes iskolába járnia. Olyan mint egy
agyonvert élőhalott, nem csoda, hogy pletykák terjengenek az apjáról. Nem
hallottak még a magántanulói státuszról, ha már mindenképp ragaszkodnak a
rendes iskolához? A másik, amin nagyon felhúztam magam, az egy olyan jelenet
volt, amikor megállapítják, hogy hét nap múlva lesz optimális a szertartás
végrehajtása, de aztán ripsz-ropsz eldöntik, hogy mégis aznap lesz, és jééé,
meglepődnek rajta, hogy nem sikerült. Kérdem én, miért kellett ezt?
Összességében
Az egyetlen pozitívuma, hogy
gyorsan lehet vele haladni, mert mind a szereplők, mind a cselekmény
erőteljesen sántítottak. Egy kemény főhősnőt ígér, de leginkább csak dühös a
világra. Eredetileg a második kötet miatt akartam elolvasni a sorozatot, de úgy
érzem, hogy itt elengedtem.
„– Nem szeretek halottakkal egy fedél alatt aludni – szólt, állával a közelükben felhalmozott csontok felé bökve.
– Kétlem, hogy a horkolásod felébresztené őket.”
A sorozat további kötetei:
Éjistennő (#2)
The Templar's Curse (#3)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése