2017. július 15., szombat

Tövis és ujjongás, avagy Mili és morc báró keringőzése egy tál ecet körül | Böszörményi Gyula

Aktuális kedvenc Böszörményi Gyula által írt sorozat harmadik részét stílszerűen a nyitókötettel egy napon fejeztem be, csak két év eltéréssel. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire meg fogja változtatni az életemet. Jöjjön az Ármány és kézfogó, aminek ugyan nem sikerült túlszárnyalnia az előzményeit, de méltón beáll a sorba.
 

Első megjelenés éve: 2016
Könyvmolyképző Kiadó
krimi, ifjúsági
négy és fél csillag
A naptár 1900-ról lassanként 1901-re vált, miként a négy esztendővel korábban elrabolt Hangay Emma ügye is hátborzongató fordulatot vesz. Ambrózy báró, az Osztrák-Magyar Monarchia első magándetektívje és hű segítőtársa, Mili kisasszony új nyomra lel, ám az ösvény, melyre ezáltal lépnek, sokkal tüskésebb, nyaktörőbb és veszélyesebb, mint azt bármelyikük is sejtené. Vajon a morc báró miért válik egyre titokzatosabbá, sőt, kegyetlenné és gonosszá azokkal szemben, akik szeretik, s hogyan lesz képes mindezt Mili kisasszony elviselni? Mit rejt a Magyar utcai ház, miért lop lovat Mück Márika, kinek vall szerelmet Tarján Vili, és hány holttest kell még ahhoz, hogy a háttérben működő gonosztevők nehéz vasba veressenek?
A békebeli bűn- és szívügyek, melyek a Leányrablás Budapesten és A Rudnay-gyilkosságok című regényekben még homályban maradtak, most végre tán megoldásra lelnek.

Magas elvárások, sürgető határidő. Hónapok óta figyeltek engem a Hangay lányok képmásai. Itt csücsültek mellettem a polcon, és még édesanyám is előbb olvasta, holott csak a kitartó unszolásom miatt állt neki. Nem vakít el rózsaszín köd, de így is tapsikolva csuktam be a könyvet. Ide nekem a folytatást, de izibe, különben szer’usz világ.

Történetünk…
Közvetlenül ott veszi fel a gombolyagot, ahol az előző elpottyantotta. A Hül-ház négy kis lakója fogvatartóitól és futtatóitól megszabadulva új életet tudnak kezdeni. A rabolt pénzen megosztoznak, de a tabáni hóhemvagányok még mindig igényt tartanának a szolgálataikra. Ambrózy báró azonban sikeresen kimenekíti Emmát a szorult helyzetből, mert üldözői ismét rátaláltak. Pest egyik kétes hírű szalonjában szállásolja el, de Milivel ezt egyáltalán nem közli. A kisasszony ezért önálló nyomozásba kezd, melynek középpontjában morc főnemesünk áll, és eközben csöbörből vödörbe esik. Mert delejként vonzza a bajt.

Több nyomozásra é bűntényre számítottam, ehelyett azonban egy délutáni teához is első osztályú olvasmányt kaptam. Kellett benne gondolkodni, mert a kirakós nem állt össze magától, de nem erre volt kihegyezve. csak teltek a napok, és nem történt semmi sem. A Rudnay perek után mindez konflisnak tűnt a robogó vonat mellett, de ennek is megvolt a varázs. Láthatatlan cselszövések zajlottak a háttérben, és végre kiderült, ki Emma igazi apja.

Pilisy Róza, Erdős Renée és Krúdy Gyula - a három leghíresebb szereplő
Új helyszínekkel bővül az századfordulós arzenál. Szegény Mili, nem elég, hogy becsukták egy elmegyógyintézetbe, ó nem. Neki börtönbe is kellett raboskodnia. Igaz, hogy nem sokat, de az a puffancs pasasér nem sieti el a kiszabadítását. Ezt is csak tanító szándékkal. A másik ilyen helyszín Madam Rose szalonja, ami a székesfővárosszerte ismert szalon, ahol az irodalom és a jó muzsika mellett lánykákkal is lehet az időt mulatni. Nem szívesen említeném bordélynak, viszont tisztes házak között sem állja meg a helyét. Mivel ez egy a budapesti elit által gyakran látogat hely, így még több ismert személyt vonultatott fel. Kedvencem közülük a jó emberismerő és szellemes Gyuszika, akit ma Krúdy Gyula néven ismerünk. Tiszteleg a munkássága előtt ugyanúgy, mint Móricznak és Jókainak.
Helyi kuriózumnak számít még a roma lánykérés, ami kellően vidámra sikerült. Fecskát emiatt nem látjuk annyit, nekem hiányzott a mondókája. De jó helyre került, és ez megnyugtat.
 
A szálak teljesen összeértek, párhuzamosan történnek a cselekmények. Hímpellérünk két részre szakad. Rendszeresen látogatja Emmát, ezzel féltékenységet szítva Miliben- Egyre többen jegyzik meg róla, amit én már kezdetek óta tudok, hogy milyen jóképű. Még a szokásosnál is furcsábban viselkedik. Titkolózik és látványosan külön utakon jár, így a közös nyomozások elmaradtak. Milivel lekezelően viselkedik, csipkelődéseiben nincs semmi könnyedség. A macska rúgja meg, térjen már végre észhez. Bosszankodtam miatta eleget. Tudom én róla, hogy érzéketlen, és már azt is, hogy egy nő miatt ilyen. De csak nem műtötték ki a szívét a fél karjával együtt. Aztán a végén ott tartottam, hogy legszívesebben saját sétapálcájával kalapáltam volna el. Nem lehet ekkora mamlasz, hogy még az orráig sem lát el? Aztán azt hiszi, miután vérig sértette az embert őméltósága, pár napos csend után újra béke honol. Hát nagyon nem. Csak térjen vissza a nyomozásaihoz az ifjabbik Hangay lánnyal és nem lesz gond vele.


Miliben nem csalódtam, bár most inkább játszotta a szerelmes és féltékeny leányzót, mint máskor, még ha tudat alatt is. Szintúgy felidegesítette a semmittevés, mint ahogy engem. Türelmetlenül várta, hogy történjen valami, vagy hogy információmorzsa jusson el hozzá. Nem csoda, ha minden egyes ilyenre ugrott és a kalamajka közepében találta magát. Úgy érzem, kezd felnőni, már nem az a meggondolatlan vásárhelyi lyányka, aki egy éve jött a szép Tündérországból, viszont a nyomozási lelkesedése töretlen.

De ez is, mint minden egyes rész, megkedveltet mellékszereplőket, akiknél imádkozol, hogy ne érjen csúfos végük. Az én kedvencem most a kis Mück Mári lett, aki a pesti úri világba becsempészte a tabáni egyszerűséget. Olyan kis cukorborsó volt, megölelgettem volna én is szívesen. Hűségesen védelmezi barátosnéjét, Kardos Cilit alias Emmát. És amilyen elszólalásai vannak… Ha kinyitja a száját, szer’usz világ, én röhögésbe fúltam.
A másik ilyen Schnaller Antalné, a hullalaza főbérlő. Ő tényleg csak egyszer tűnik fel. Német ákcentussál beszél mágyár, de közben szárráolt mindenki, aki bánt Hül lákás lákói. Mondtam már, hogy imádom a német nyelvet? Csak vagy egy tucatszor.
Itt ragadnám meg az alkalmat arra, hogy a sorozat kedvelői által többször megjegyzett nyelvezetről írjak pár szót. Csak a szokásos módon repít el a századfordulóra. Semmi extra… Már dehogynem. Gyula bátyó nagyon tud.


Egyedül talán a statikusságával voltak bajaim. Ne tessenek kérem félreérteni, én élveztem, hogy ennyi időt tölthettem el köreikben, de azért no. Néha megaludt a szájukban a tej. Nem véletlenül volt féltégla.
A végére viszont a szálak egy coffba fonódtak össze, ahol vártam, hogy végre tegyenek rá egy szalagot. Nagyon féltem, hogy milyen lezárást rittyent az állítólagos zárókötetre, de én tudtam már, hogy lesz mégy egy rész.
És az utolsó beszélgetés… Pici szívem örül és ujjongva várja, hogy a utolsóban kellő vér és titok mellett igazán jó legyen.

Összességében
Szerethetem én akármennyire Gyula bátyó műveit, kritikus énem a hibákat is észre veszi. Ami nem azt jelenti, hogy kiábrándultam belőle, de a rózsaszín ködön át képes vagyok racionálisan gondolkodni.
Kevesebb bűnesettel, lassabb cselekménnyel kapcsolódik bele az események folyamába. Ambrózy éles nyelve inkább bántó, mint csipkelődő, de ez is rámutat érzéketlenségére. Nem tud mit kezdeni Milivel. De kupán vágnám valami keménnyel… A kisasszonyka hozta a formáját. A mellékszereplők közül Márika lopta be magát a szívembe.


Pár idézet a végére kedvcsinálásként.
…Ez mágyár nyelv lenni bonyolult – sóhajtott a hölgy, majd ismét Totyóra nézett, kinek homlokán lilán dagadtak ki az erek. – Bocsásson meg, Herr Tehenes, de nekem lenni német á _Muttersprache_. Alsó. Há mágá még egyszer téved be házámbá, vagy settenked környék, nem hívom Schutzmann. Nem, dehogy! Inkább hívom Greta, hogy törje el mágának nyák, reccs! Detlich?
~~~
A jó detektív nem engedheti meg magának, hogy esendő ember legyen.
~~~
- Ha most megbocsát, grófnő, távozom. Valóban jólesne a forró fürdő, bár még nem döntöttem el, hogy önmagamat vagy inkább Richárdot fojtom-e bele.
A grófnő arcán oly finoman áradt szét a mosoly, mint holdfény a szélcsendes tengerszem vízén.
- Tegyen belátása szerint, Hangay kisasszony – mondta. – S tudjon róla, hogy ha az utóbbit választja, én teljes szívből támogatni fogom. Habár – szólt utánam – úgy vélem, fojtogatás helyett elég lesz tán egy alapos fejmosás.
~~~
- Na tessék, így megy ez! – morogta közben az orra alatt. – Begyön az ajtón egy snájdig férfi, mire a jány esze huss, kiugrik előle az ablakon, oszt szer’usz világ, messze inal. Hajaj, bárcsak mán én is meghibbanhatik kicsit attól a mézes szerelemtől!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése