Vannak ilyen
berögződéseim, hogy bizonyos könyveket bizonyos időszakokra tartogatok. Az
egyik ilyen, hogy őszi és téli könyveket a kapcsolódó évszakokban vagyok
hajlandó olvasni, ami azok mozgalmassága miatt lehet, hogy évekig csúsznak. A
másik a hosszú könyvek helyzete, amelyeket szeretek nyugodt időszakomban
olvasni, amikor nem csak napi 50-100 oldalt tudok olvasni. A harmadik viszont a
teljesen indokolatlan, de mégis kötöm az ebet a karóhoz. Ez utóbbi kategóriába
tartozik bele Louisa May Alcott Jó feleségek című regénye. A Kisasszonyokra
2021 nyarán kerítettem sort, az őszi Könyvhéten meg is vettem a folytatását, de
kereken egy évet pihentettem a polcon, mert szintén a nyaralásunkra tartogattam.
Megmagyarázható ez a viselkedés? Nem, hiszen nagyon szerettem az első részt, és
logikusan bele kellett volna vetnem magam a folytatásba. De néha nem kell a
logikát keresni.
![]() |
Eredeti megjelenés éve: 1869 Magyar megjelenés éve: 1925 Lazi Könyvkiadó klasszikus öt csillag |
Vidám sürgés-forgással
kezdődik Louisa May Alcott lebilincselő meséje: esküvőre készül a család. Három
év telt el a Kisasszonyok óta, felserdültek a March lányok, és nagy
várakozásokkal tekintenek a jövőbe. Meg az új asszonyok gondtalan derűlátásával
vág neki a házasságnak, de mikor rá kell jönnie, hogy a családi élet nem egy
szakadatlan ünneplés, anyja szelíd, de határozott irányításával és kijózanító
tapasztalatokkal felvértezve igyekszik elérni a családi és anyai boldogságot.
Húga, Jo felölti a „tollnoki toalettet”, és ismét megostromolja az írói hivatás
csúcsait, Amy, a kis „dáma”, a művészetnél is nagyobb értékekre bukkan rá
külföldi utazásai közben. Csupán az alázatos kis Beth nem kívánkozik sehova a
családi otthon falai közül, és bár az ő terhe a legnagyobb, végül ő is
megtalálja a békét.
Ez a meglepetésekkel teli,
megható és mulatságos könyv méltó betetőzése a kedves „kisasszonyok”
történetének.
Nem tudom, hogy jól tettem-e,
hogy nem a filmet néztem meg először. Volt egy pont, ahol nem értettem az írónő
döntését, így maradt bennem egy keserű érzés a könyvvel kapcsolatban. Utólag
azonban kezdem átértékelni az eseményeket, hiszen végülis minden jól alakult,
és talán tényleg nem illettek annyira össze, mint azt én képzeltem róluk.
Történetünk…
három év elteltével veszi
fel a fonalat, mikoris épp Meg esküvőjére készülődik a March család. A
családfővel kiegészült sürgés-forgás után azonban ismét lecsendesedik az élet, Jo
továbbra is ír, Amy nagyon élvezi, hogy March néni kedvében járhat, Beth pedig
gyengén ugyan, de tesz-vesz odahaza. Mindenki fejlődik, tanul önmagáról és másokról,
hibázik, ami ugyanúgy az élet rendje, mint a siker. Kiszakadva a megszokott
környezetből világot is látnak, hogy hazatérve érett döntéseket tudjanak hozni.
Vajon mindenki megtalálja a neki rendelt békét és boldogságot?
Mivel rengeteg érzés kavarog bennem egyes fordulatokkal kapcsolatban, így előre szólnék, hogy most nem kíméllek meg benneteket ezektől. Éppen emiatt saját felelősségre olvassátok tovább, ha esetleg vakon szeretnétek belemenni a regénybe.