A bölcsesség követe | James Norbury – Betekintő #42

James Norbury mesterien ért a keleti tanítások közérthető, élvezetes és művészi átadásához, amelyet A macska, aki zent tanított című kötetében már harmadjára tett meg, mégsem éreztem azt, hogy elfáradt volna.

 

Eredeti megjelenés éve: 2023
Magyar megjelenés éve: 2023
21. Század Kiadó
aforizma
öt csillag

Mese a zen tanaiban járatos macskáról, aki meghallotta, hogy a juharerdő mélyén áll egy ezeréves, magányos fenyőfa, és a bölcsességet az alatt a fenyő alatt lehet megtalálni.

Ezzel kezdetét veszi a macska felfedezőútja.

Útközben a legváltozatosabb állatokkal találkozik: nyughatatlan majommal, életunt teknőssel, indulatait uralni képtelen tigrissel, zavarodott kölyökfarkassal és kapzsi hollóval.

Mindegyikük elmond valamit a macskának, és mindegyikük leckével szolgál.

De miután a macskát egy játékos kiscicával hozza össze az élet, mindent kétségbe von, amiben addig bizonyos volt.

 

Kezdetben egyáltalán nem vonzott a kötet, mert a szerző teljesen búcsút intett a számomra oly kedves Panda – Kicsi Sárkány párosnak. A macskákkal sem vagyok feltétlenül nagy barátságban, viszont nagyon sokan igen, így egy nagyon jó potenciális ajándék a cicakedvelők körében. A könyvesboltban azonban volt szerencsém belelapozni – amit minden hozzám hasonló kételkedőnek ajánlok –, és eszembe jutott, hogy miért is szeretem annyira Norbury köteteit.

 

Az utazáshoz hasonlóan itt is egy kerek történetet kapunk, ahol a fizikai térváltoztatás mellett főszereplőnk személyes fejlődését is nyomon követhetünk. Ennek köszönhetően egyáltalán nem bombáz minden oldalon bölcseletekkel, hanem van időd magadnak is következtetéseket levonni. Nagyon tetszett, hogy az elmélyülésre készülő Macska maga tanítja az állomásokként felbukkanó állatokat, és döbben tá, hogy mennyi mindent is tud a világról. De ő sem tökéletes, viszont képes ezt felismerni, és tanulni belőle.

 

Számomra mélabús hatást keltett, amit leginkább az esős jelenetek hoztak meg. Nyitányában ugyan egy várost kapunk, de nagyon hamar áttérünk a jól megszokott természeti környezetbe, amit szemkápráztatóan ábrázol a szerző. Az állatok közül nekem a kiscicás részek tetszettek, és nem csak a juharerdő színvilága miatt. Ekkorra már megtanultuk önmagunk elfogadását, a hallgatás művészetét, a cikázó gondolatok és a düh lenyugtatását, valamint a reményteli jövőre koncentrálást. De a legnagyobb kincs végül mindig is az ember szeme előtt van.

 

Összességében

A szerző korábbi köteteihez hasonlóan bölcsességek tárháza, amely a történeti ívnek köszönhetően egyáltalán nem tömény. Mindazonáltal képes megújulni, és egy ponton már egyáltalán nem bántam, hogy csak említés szintjén szerepel benne a Kicsi Sárkány. Szerettem a Macska éleslátását, aki emellett ugyanúgy képes meglátni a saját maga hibáit is. A képi világa pedig továbbra is páratlan.

 

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a 21. Század Kiadónak!

 

Illusztrációk a kötetből

 

„Sose hagyd abba a tanulást. Az új ismeretek révén gazdagabbak leszünk, és elkerülhetjük, hogy újra és újra elkövessük ugyanazokat a hibákat.”

~~~

„Könnyebb úgy tanulni, ha belátod, hogy az élet folyton tanítani próbál neked valamit.”

~~~

„A természet nem beszél, mégis szól hozzád.”

~~~

„Töltsd azokkal az időd, akik a legjobbat hozzák ki belőled.”

~~~

„– Bármerre is járunk, mi magunk vagyunk a saját társaságunk – felelte a Macska.

Ezért is jó, ha barátként, elnézően bánunk magunkkal. Végtére is önmagunkkal töltjük a legtöbb időt, és megvan az a szokásunk, hogy nagyon komolyan vesszük a saját véleményünket.”

~~~

„Ha tudnád, hogy milyen mértékben képes megváltoztatni a kedvesség az életedet, minden adandó alkalommal gyakorolnád.”

~~~

„A legvalószínűtlenebb helyeken is nyílhat virág.”

~~~

„– A sors tekervényes ösvényekre vezet bennünket, és bármilyen rossznak tűnjön is egy-egy helyzet, sosem tudhatjuk igazán, mi sül ki belőle.”

~~~

„[…] mindannyiunknak megvannak a magunk képességei, amelyeket a világ javára fordíthatunk, és inkább ezeknek kellene örülnünk, mint hogy valaki más adottságai után sóvárgunk.”

~~~

„Minden pillanat megismételhetetlen és egyedi a számodra ezen a világon.

Élvezd ki az ízét, amíg lehet, mert soha többé nem térhetsz vissza, hogy ezt megtedd.”

~~~

„– Egyvalamiben azonban biztos vagyok – folytatta –, minél többet tettem azért, hogy másoknak segítsek, annál gazdagabb lett az életem.”

~~~

„– Jobb olykor-olykor hibázni és helyrehozni az eltévelyedéseket, mint arra várakozni, hogy minden tökéletes legyen, és aztán soha neki sem vágni az útnak.”

~~~

„– De ha barátaid vannak, az olyan, mint a varázslat – magyarázta a Kiscica. – Amikor megosztasz valami jót egy baráttal, az olyan, mintha te magad is nyernél vele.

Amikor pedig valami baj ér, már attól is jobbra fordul minden, ha elmeséled egy barátodnak, még akkor is, ha a barátod esetleg nem tudja megoldani a gondodat.”

~~~

„– Megtanultam, hogy amire vágyunk, arra ritkán van szükségünk. Amire viszont szükségünk van, arra szinte soha nem vágyunk.”