Valószínűleg nem került
volna soha a kezembe Joya Goffney Bocs, hadd bőgjem ki magam című könyve, ha
anno Andi nem zeng róla ódákat. A rasszizmus kérdése ugyan érdekel, de a
kortárs ifjúsági köntös már annyira nem vonz. Viszont egy meglepően jó regényről
maradtam volna le, amellyel ugyan nem indult zökkenőmentesen a kapcsolatunk, de
a végére igazán megkedveltem.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2021 Magyar megjelenés éve: 2022 Kolibri Kiadó ifjúsági négy csillag |
Egy könyvsorozat, amelyen
keresztül jobban megismerheted önmagad és a világ sokszínűségét.
Érezted már valaha úgy,
hogy kicsúszik a lábad alól a talaj? Hogy egyszerűen tehetetlen vagy, és nem
tudod irányítani az életed? Ha igen, nem vagy egyedül…
Quinn Jackson:
fekete
tizennyolc éves
vegetáriánus
krónikus listaíró
nehezen barátkozik
hazugságban él
megzsarolták
szembe kell néznie az
igazsággal
Quinn mindenről listát
vezet az életében – a napokról, amikor bőgött; a fiúkról, akiket megcsókolna,
és a dolgokról, amiket sosem vallana be senkinek. Azzal, hogy kiírja magából a
problémáit, nem kell megbirkóznia velük a való életben. Egészen addig, amíg
valaki el nem lopja a naplóját…
Friss, modern és aktuális –
legalábbis sokmindent megmutat az amerikai fekete közösségek megítélésről, és
ezáltal számomra is egy ablakot nyitott ki. Európaiként megdöbbentett, hogy a
mai napig mennyire nem egyenrangúak az Államokban az emberek. Az előítéletek sajnos
közösségen belül is megfigyelhetők, és az eltérő bőrszínük miatt sokkal többet
kell harcolniuk ugyanazért az elismerésért.
Történetünk…
Quinnről szól, aki az
egyetemválasztás kapujában áll. Fekete szülők gyermeke, de a társadalmi
pozíciójuknak köszönhetően egy menő fehér iskolába járhat. Egy nap azonban
véletlenül elcseréli a naplóját a csoporttársával, aki azt másnap sajnos el is
veszíti. Mindennek azért van jelentősége, mert abban vezeti az életének fontos
pillanatait és az jelenti neki a biztos alapot. A tolvaj hamarosan zsaroló
üzenetekkel jelentkezik, és Quinn kénytelen követni az utasításokat, különben
nyilvánosságra kerülnek a titkai. Mindezt azonban szerencsére nem egyedül
teszi, mert útközben igaz barátokra lel.
Utólag rá kellett jönnöm,
hogy leginkább Quinn tehet arról, hogy az elején nehézkesen haladtam a
könyvvel. Az erős első fejezet után – ahol kapásból előkerült a rasszizmus, a
szülői veszekedés és a válás témája – sokáig nem találtam a helyem. Ugyan gördülékenyen
olvasható a szöveg, de nekem mégis nehezemre esett. Ennek oka, hogy Quinn sokáig
nem a megfelelő emberekkel barátkozott. Nagyon be akar illeszkedni a fehérek
közé, de akarva-akaratlanul is elüt tőlük. Amint viszont hasonszőrűekkel kezd lógni,
mintha teljesen kicserélték volna, és utána már minden sokkal természetesebb
volt.
 |
| Forrás: Pinterest |
Quinn egy népszerű lány,
ami azonban nagyrészt hazugságon alapult, így egyáltalán nem csodálkozom azon,
hogy pikk-pakk ellene fordult mindenki. A nagy mélyrepülés után viszont képes
volt magát új alapokra helyezni. A zsarolásnak köszönhetően – ami még mindig
egy hatalmas szemétség volt az illető részéről – levetkőzi a befeszüléseit, és
kimozdul a komfortzónájából. Jó volt látni a személyiségfejlődését, hogy mer élni,
és a saját magát előtérbe helyezni. És az a göndör haj… Úgy irigykedtem, mikor
épp arról volt szó.
Ifjúsági kötetként
elmaradhatatlan alkotóelem a szerelmi szál, ami az elején nekem nagyon
sántított. Quinn ugye régóta szerelmes a gyerekkori barátjába, akinek nagyon
szeretné bevallani az érzéseit, de a srácnak ez nem tűnik fel. Aztán a semmiből
feltűnik egy fekete srác, aki azonnal rámozdul, és akibe a csaj is pikk-pakk
szerelmes lesz. Ezt a pálfordulást olyan sebességgel teszi, hogy csak pislogni
tudtam, és idő kellett, hogy megszokjam. Való igaz, hogy Carterrel sokkal
jobban összeillenek, és a kémia is megvan közöttük, de Mattet egyik napról a
másikra elfelejti, pedig addig az élete szerves része volt.
Carter alapvetően egy jó
srác, akit én nagyon bírtam. Ugyan ő sem tökéletes, de képes bocsánatot kérni,
és teret enged Quinnek, ha épp azt kéri. Apai felelősséggel neveli húgát,
Imanit, aki a kedvenc szereplőm az egész könyvből. A kislány hihetetlenül
aranyos és ártatlanul őszinte. Nem kertel arról, hogy mennyit beszél a bátyja
Queenről (ami egy nagyon kedves szójáték), és hogy korábban is sok csaj
megfordult már nála. Nagyon szerettem a kettejük kapcsolatát, ami szintén
Carter jellemét erősíti.
 |
| Forrás: Pinterest |
Valós problémákkal küzdő valós tinédzsereket mutat
be az írónő. Nemrég a Tükörlelkekben is megjelent a
továbbtanulási stressz, és itt is az események egyik mozgatórugója. Viszont
engedi a szereplőit szórakozni is, személyit hamisítva belógnak bulizni, ahol
azért rendesen berúgnak. Ezt a vonalat Quinn életében Oliva képviseli, aki
jobban kezeli a saját identitását, és nem mellesleg nagyon menő. Tetszett a
fotós vonal is, ami több helyzetben is fontos események elindítója. Az már inkább
megkérdőjelezhető, hogy kisminkeli Quinnt, hogy szép legyen, mintha alapvetően
nem lenne bombázó alkatú. De hát a fiatalok között is egy általános nézet, így
ez nem a könyv hibája.
Számomra a kötet
legmeglepőbb pontja az idős emberkekkel való bánásmód központi szerepe. Quinn
gyerekként nagyon sok időt töltött a nagymamájánál, aki sajnos jelenleg Alzheimer-kóros.
Kerüli a kórházat, mert szeretne csak a szép dolgokra emlékezni vele
kapcsolatban, amelyről a regény során mi is olvasunk. Igazi vagány nagyi volt,
és éppen emiatt volt annyira megható a vele való találkozás.
És végezetül szeretnék még
kitérni Quinn listamániájára, ami regény alapkonfliktusa mellett a szövegben is
felbukkannak. Számtalan helyen felbukkant olvasás közben, mindig a legjobb pillanatokban.
Ezáltal segít Quinn érzéseinek bemutatásában, illetve a vége fele Carter is
elkezd a lánynak listákat írni, ami nagyon cuki volt.
Összességében
Sokkal több mint egy
tipikus ifjúsági történet, és ugyan nehezen indult a kapcsolatunk, mégis
megszerettem és meleg szívvel tudom ajánlani. A szokásos témák mellett, mint a
továbbtanulás, a szerelem, az igaz barátságok és a személyiségfejlődés nagy szerepet
játszik benne a rasszizmus, illetve az idős emberekhez való hozzáállás.
„– A naplóban minden ott van róla. Nélküle azt sem tudom, ki vagyok.
Úgy néz rám, mintha elment volna az eszem.
– Te te vagy. Miért kell hozzá kézikönyv, hogy te legyél?
– Nem kézikönyv. Hanem… – Próbálok találni egy jobb szót a listáimra. – Olyan, mint az alapzatom. Nem azt mondja meg, hová tartok. Hanem hogy hol jártam.”
~~~
„Ismered azt az érzést, amikor valami csodálatos történik, de ha még egy másodpercig próbálod fenntartani, akkor lehet, hogy magától lángra lobban, és elpusztít mindent.”
~~~
„– Le se szarom, hogy apád utálja a saját bőrszínét.
Leesik az állam. Lenézek a porba. Szóval nem őrültem meg, amikor megfordult a fejemben, hogy apám utál fekete lenni.”
~~~
„– Nem hiszem, hogy a fehérek használnák „barátságosan” ezt a szót, ha tudnák, hogy valahol, valaki még mindig gyűlölködik vele. Nem igazságos a feketékkel szemben, hogy akárhányszor meghallják, azon kell gondolkodniuk, sértegetik-e őket vagy sem.”
~~~
„A félelem veszélyes. Feketéket öl.”
~~~
„– Tudod, attól, hogy most nem olyan, mint régen, még mindig a nagymamád. Ne büntesd azért, mert beteg.”
~~~
„… Az otthon nem egy hely. Az otthon idebent van. – Megütögeti a kezével a szívét…”
~~~
„– Azt szeretném, ha képes lennél ünnepelni a különbségeinket.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése