A félrevezető cím este, avagy a könyv felénél feltűnő címszereplő | Leslye Walton

Itthon alig hallottam Leslye Walton Ava Lavender különös és szépséges bánata című regényéről, pedig emlékeim szerint elég menőnek számított a megjelenés körül a külföldi BookTubereknél. Bár lehet, hogy már akkor is csak a borítójába szerettek bele az emberek, és nem a beltartalomba, de ezt már az idő fátyla rejti. Éppen emiatt teljesen vakon mentem bele a könyvbe, és egyedül csak a mágikus realizmus címke lebegett a szemem előtt.

 

Eredeti megjelenés éve: 2014
Magyar megjelenés éve: 2016
GABO Kiadó
családregény, mágikus realizmus
három csillag

„A szerelem bolonddá tesz.”

Úgy tűnik, a bolond szerelem a Roux család osztályrésze, és Ava Lavender, a madárszárnyakkal született lány örökségének kulcsa is. Ava felderíti Franciaországból Seattle-be költözött, különös családja még különösebb, huszadik századon átívelő történetét, miközben egyre inkább vágyik arra, hogy helyet kapjon a közönséges emberek között. Végül felkészületlenül kimerészkedik a világba, amely még nem döntötte el, leánynak vagy angyalnak tekinti-e őt.

Ava és családja élete egy napon fordulópontra jut, amikor megnyílnak az ég csatornái, esőcseppek és tollak záporoznak alá, és Ava sorsa mindörökre megpecsételődik.

Elbűvölő, költői történet sóvárgásról, vágyról és a szerelem fájdalmáról.

 

Hiába szép kívülről a kötet – ami mellett még most sem tudok szótlanul elmenni –, nekem nagyon nem tetszett. A lassúsága mellett leginkább a megoldásaira vagyok mérges. Emellett pedig ugyan Ava szerepel a címben, a regény sokkal inkább a családjáról szól több generációt felölelve, családregénynek ellenben elég rövid.

 

Történetünk…

egy visszaemlékezés, amelyben megismerkedünk Ava anyai ágával. Látjuk, hogyan költözik a nagymamája a családjával Franciaországból Amerika keleti partjára, majd utána Seattle-be egy új élet reményében. Találkozunk az anyukájával is, aki reménytelenül beleszeret a legjobb barátjába, viszont a család körül lengő furcsa légkör miatt nem támogatják ezt a kapcsolatot. Aztán ott van a szárnyakkal született Ava, akit emiatt nem nagyon engednek el otthonról, pedig nagyon szeretne egy átlagos tinédzser lenni.

 

Az elején teljes mértékben becsapva éreztem magam. Ugyan egy családfával nyit a kötet, de csak nagyjából a könyv felénél érkezik meg Ava. Onnantól kezdenek izgalmassá válni az események, addig pedig leginkább csak mesél az írónő. Rengeteg leírással nyit, de én az akkori helyzetben inkább valami pörgős dologra vágytam, így teljesen elmentünk egymás mellett.

 

Kívülről egy ártatlan ifjúsági regénynek tűnik, és ugyan a könyv befejezte után is tartom magam ehhez a besoroláshoz, de a derült égből villámcsapásként ért szexjelenet rendesen meglepett. Ugyan nem expliciten írja le, de azért simán 16+ kategóriába sorolnám be emiatt. A másik kemény dolog a végéhez köthető, amit szintén nem látunk benne, de elég véresre sikerült az is.

 

Forrás: Pinterest

 

Sajnos a szereplőket sem kedveltem meg. A nők közül mindenkinek nehéz sorsa volt. Maman egy ponton a problémái elől menekülve egyszerűen csak láthatatlanná válik, és egy kupac hamu marad utána. Émilienne körül mindenki meghal, akit szeret, még a gyermeke apja is. Vivianne pedig végeláthatatlan szerelmi bánatban küzd, ami miatt ha hozzáér egy süteményhez, akkor annak az elfogyasztója is szomorú lesz. Mindezek lecsapódnak a lapokon, így engem sem a boldogság töltött el olvasás közben.

 

A férfiegyedek is csupa díszpintyből álltak, és közülük az Avát és az ikertesóját felnevelő Gabe és Ava barátnőjének a tesója, Rowe voltak az egyedüli normálisak. Előbbi konkrétan az életét feladva, és egy reménytelen szerelem árnyékában éli az életét. Apaként szereti egy olyan nő gyerekeit, aki egy másik férfi után epekedik. Mindent megad nekik, példát mutat a számukra, de azért egy kicsit sajnáltam is. Utóbbi viszont az első előítéletektől mentes hímegyed, hiszen az egész családot átjárják a mágikus képességek, de ő teljesen természetesen kezeli Avát.

 

Sikerült az írónőnek megtalálnia azt az egy szem embertípust is, akit szívből gyűlölök, de szerencsére a regényben is negatív karakterként kerül bemutatásra. Aváék szomszéd hölgye egy ponton túlsúllyal kezd küzdeni, és ezért odaköltözik hozzá a vallásos unokaöccse, Nathaniel. Naplóbejegyzései által első kézből látjuk a becsavarodását, ahogy mániákusan viszonyul Ava szárnyaihoz. Nagyon beteges imádatot érez a lány tollai iránt, hiszen angyalnak hiszi. Instant lecsapta nálam a biztosítékot.

 

De hogy mondjak jó dolgokat is a könyvről, meg kell említenem a pékséget, amiből sokkal többet is el tudtam volna viselni, viszont szerettem a központi szerepét. Emellett pedig jó volt látni, hogy olyan fontos témát is megemlít, mint az indián gyerekek anyanyelvükről való leszoktatás kényszerítése.

 

Forrás: Pinterest

 

Összességében

Sajnos a könyv befejezése után is jobban tetszett a külcsíny, mint a belbecs. Családregénynek rövid, ifjúságiként nézve az eleje nagyon vontatott, és a szereplők döntései is mind megkérdőjelezhetők. Értékelem az írónő belefektetett munkáját, de szerintem meg lehetett volna ezt élvezhetőbben is írni.

 

„– Az a lényeg, hogy ha érdekelne, mit gondolnak rólam mások, szánalmasnak tartanám magamat, de erről szó sincs. – Elmosolyodott. – Szerintem tök menő vagyok.

– Szóval szerintem nem kellene hagynod, hogy m-mások határozzanak meg – jelentette ki Rowe sietősen. – Szerintem bármi lehet belőled, ami csak lenni akarsz.”

 

„– Csak azért, mert a szeretet nem úgy néz ki, ahogy szerinted ki kéne néznie, még ne hidd azt, hogy nincs az életben.”