Sorozatbefejező
elhatározásom második eleme Erika Johansen Tear királynője című trilógiája,
melyre nagyjából egyidőben találtam rá A Fennmaradottak krónikájával, és azt
hittem hogy nagyon hasonlítani fognak egymásra. A kötetek azonban teljesen más
irányt vettek fel, főleg az utolsó, a Tear végzete. Durvább, sokkal több szálon
fut, és inkább az ország sorsát követjük végig, nem a főhősnőjét. Ő inkább a politika eszköze.
Magyar megjelés éve: 2018 Agave Könyvek Kiadó high fantasy, ifjúsági három csillag |
E
mindent elsöprő ostrom megakadályozására Kelsea elképzelhetetlen áldozatot
vállalt: kinevezte Buzogányt, személyes testőrsége hű rangidősét, hogy
kormányzóként helyettesítse, míg ő bűverejű zafírjaival együtt az ellenség
kezére adta magát. De Buzogány és csapata nem nyugszik, amíg ki nem szabadítják
úrnőjüket mortmesne-i börtönéből. Így veszi kezdetét Kelsea királynő – és vele
együtt Tear – végjátéka, mely során mindenre fény derül…
Lassan
rázódtam bele, az elején sokszor nem is volt kedvem olvasni. Ez azonban a
sorozat sajátossága, így tudtam, hogy majd lesz belőle valami. Az egyik szál
csak megfogja a fantáziámat, és akkor az hajt előre. A bejegyzés innentől kedve
erősen elszóló jellegű mind a korábbi, mind az aktuális részre. Szóval csak
saját felelőssége kéretik tovább olvasni!
Történetünk
két szálon fut…
A
jelenben Kelsea a Vörös királynő rabságába kerül. Önként vállalta ezt remélve,
hogy ezzel meg tudja menteni az országát. A mortiaktól megszabadulva éjszakon
különös árnyak gyülekeznek, amelyek mindenki számára veszélyt jelentenek,
lakhelytől függetlenül. Emellett a teari egyház is összeesküvést szervez a trón
ellen, hogy még véletlenül se legyen nyugalom és békesség. Kelseanak így a
szarból kell kibányásznia az országát.
A
múltban az Átkelés után járunk. A mágikus események (időutazás?) következtében
letelepedtek az új földön. William Tear jóságos vezetőként irányít, mindent
megtesz az utópiája felépítéséhez. Itt Katie szemszögéből követhetjük az
eseményeket, akit épp maga William választ ki a kiképző programjához. Sejti,
hogy vész közeleg, amire jobb felkészülni. A lány a vízió és a valóság közt
őrlődik, de a múltat nem lehet megváltoztatni.
Forrás: Pinterest |
Sokkal
többet láthatunk Mortemense-ből, amely így kevésbé tűnt visszataszítónak. A
Vörös királynő elég mélyen ül a trutyiban, hisz az éjszakról jövő fenyegetés
mellett a belső lázadással is törődnie kell. Rendesen szenved a kő hatásától,
illetve hogy azt nem tudja használni. Az őrület szélén áll, és a megváltást
várja. A főváros, Demesne üvegtől csillog és jómód jellemzi. Ugyan itt is
vannak társadalmi különbségek, de még így is sokkal jobban élnek mint a
teariek. A sok ablakkal azonban elérték, hogy nem is igen tudnak megbújni,
törvényellenesen viselkedni, hisz azt mindenki látná, azt meg senki sem
szeretné. A szajhákat is igazi úrnőként kezelik. Rendes fizetést és lakhatást
kapnak, maguk válogathatják meg a kuncsaftjaikat. Biztos jövő áll előttük, hisz
anyagilag függetlenné tudnak válni. Így már megértettem, hogy az elrabolt teari
hölgyek miért maradnak itt, minthogy hazatérjenek.
A
jelenről nagyjából ennyi volt a pozitívum, mert Kelsea elidegenedett tőlem.
Buzogány ugyan jó kormányzó, határozott és katonás, de nem kapott elég
szerepet, pedig őt szeretem. Pen hisztizik, a pápa vagdalkozik, Aisa keresi az
útját, a zombigyerekek hadától pedig kivert a víz.
Katiet kedveltem, meg úgy az egész múltbéli visszaemlékezést. Végre beteljesült a terv, azonban mindez a múlt teljes elhanyagolásával nem jelent hosszútávú megoldást. Az embereknek meg kell magyarázni, hogy mit miért csinál az ember, különben elkezdenek kételkedni, ami nem vezet jóra. Összeesküvés, vallás, ki amibe épp menekül. Az elégedetlenség azonban közös bennük. Katie jó barátságot ápol a rebellis Row-val, de az elit csapatba bekerülve a titkok közéjük állnak. Tehetséges harcos, aki tartja magát a szavához és az értékeihez. Közelebbi ismeretségbe kerül Jonathan Tearrel, aki alig hasonlít az apjára. Row-val ellentétben ő nem szeretne vezető lenni, pedig ez a sors vár rá.
Végre
összeállt a kirakós, kiderült mindenkiről, hogy ki fia borja. A zafírokról is
többet megtudtam, de a működése továbbra is nagy talány maradt.
És
a vége…
Az
egyik szemem sír, a másik meg…boldog. Megoldódik minden, de milyen áron.
Tisztelem Kelseat az önfeláldozásért, de sajnálom is, mert egyedül maradt. A
többieknek viszont nyugodt életük lesz. De meg kell tanulnia túllépni, és új
életet kezdeni.
Forrás: Pinterest |
A regény
meglepő éleslátást tanúsított, melyre hoztam nektek néhány példát
kedvcsináló gyanánt:
„Úgy érezte, hogy egy rettenetes középúton ragadt: gyereknek túl öreg, felnőttnek túl fiatal.”
~~~
„Lehet, hogy minden utópia légvár csupán.”
~~~
„Ha magadévá teszed a világ minden tudományát, a zsigereid akkor is jobban fogják tudni.”
~~~
„A történelem mindig is számított. Megvolt a maga mintája, és előbb vagy utóbb mindig ismétlődni kezdett.”
~~~
„Úgy vélem, ez minden gonoszság gyökere ebben a világban, felség: azok az emberek, akik úgy vélik, erővel mindent megszerezhetnek, amit csak akarnak.”
~~~
„A gonosz kiírtása nem volt gyors és könnyű megoldás. Az egyetlen gyógymód az idő volt, a nemzedékek, olyan gyermekek felnevelése, akik mások életét is ugyanolyan nagyra tartják, mint a sajátjukat.”
~~~
„Mindig is szervezkedett ellened. Ez az önkényurak örök jussa.”
~~~
„A félelem jó táptalaj a babonának.”
~~~
„…a kitalált történetek legnagyobb haszna, hogy idegenek elméjében utazhatunk.”
~~~
„Nem számít, milyen színű az ember bőre, vagy hogy hol született. A kedvesség és az emberséges bánásmód a legfontosabb.”
~~~
„…az ember védtelenné válik, ha túl messzire nyújtózik, hiába van tisztába a sebezhetőségével.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése