Nehezebben csúszó hónapok vége felé közeledve, leginkább csak önmagam megnyugtatása érdekében szoktam rövidebb történeteket vagy épp képregényeket olvasni. Külföldön elég népszerű az írók körében kiegészítő történetek írása, amik viszont nem feltétlenül jelennek meg aztán később magyarul. Az alább szereplő novellák közül jelenleg még egyiket sem lehet olvasni ékes magyar nyelven, bár a The Language of Thornsban szereplőknél azért nem varrnék arra gombot, hogy ez a jövőben is így lesz.
V. E. Schwab regényein
tovább menetelve az írónő egyik friss megjelenését vettem a kezembe. A
Visszavágó Az elvetemültek sorozatának második része, amelynek részei ugyan
függnek egymástól, mégis annyi idő eltelik a két kötet között, hogy akár külön
történetnek is kezelhetők. A szereplőgárda kiegészül egy bosszúszomjas
feleséggel és egy kötődésre vágyó alakváltóval, akik sokáig más utakon járnak,
de végül minden szál összeér.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2018 Magyar megjelenés éve: 2021 Fumax Kiadó paranormális, thriller három csillag |
Bosszúszomjas zsenik szupererejű
összecsapása
Magneto és X Professzor.
Superman és Lex Luthor. Victor Vale és Eli Eleven. Sydney és Serena Clarke.
Eposzi szövetségek, melyek felbomlottak, barátságok, amelyek menthetetlenül
megromlottak.
Victor nem menekülhet
saját szuperereje csapdájából, mégis mindent elkövet, hogy megszabaduljon az
egyre szörnyűbb mellékhatásoktól. Útját kegyetlenül lemészárolt RendKívüliek
hullái szegélyezik. Ősellensége, Eli ismét a nyomában van, ám erről még maga
sem tud.
Marcellának, a hírhedt
maffiózó gyönyörű feleségének jócskán kijutott az árulásból. Kivirult a halál
csókjától, a hatalomtól, amit végre megkapott, és amire mindig is vágyott.
Saját csatlósokat gyűjt, és belemegy a legveszedelmesebb játszmába is:
megpróbálja kihasználni a legendás viszályt…
Számomra durvább élmény
volt, mint az első rész. Ez részben az aktuális lelkiállapotomnak is
köszönhető, hiszen az első száz oldal után másnap már nem bírtam kézbe venni. Megerősödve
visszatértem Meritbe, és az egy-két véresebb jeleneten kívül jó volt olvasni. Hajtott
előre a kíváncsiság, hogy vajon mindenki eléri-e azt, amit szeretne.
A szuperhősök mindig
jófiúk, nem? Ők a világ megmentői és igazságosztói státuszukban segítik az
emberiséget. Többségében igazak ezek az állítások, ám mi van, ha mégsem. V. E. Schwab Viszály című regényében ezt a „mégsem”-szituációt járja körbe két
barátból vált ellenség főszereplő segítségével. Az írónő általam korábban
olvasott A mágia árnyalatai és Az Archívum sorozataihoz képest ez a könyv az
idősebb korosztályt célozza meg. Sokkal durvább és véresebb, engem teljes
mértékben egy akciófilmre emlékeztetett.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2013 Magyar megjelenés éve: 2018 Fumax Kiadó paranormális, thriller négy csillag |
Lehetnek szuperképességeid,
de attól még nem leszel jobb ember…
Victor és Eli két különc
kollégiumi lakótárs, akiket nagyravágyásuk és átlagon felüli intellektusuk
egyaránt összeköt. Diplomamunkájukhoz az adrenalin hatásait, és a halálközeli
élményeket kutatják, egészen a nyugtalanító eredményig: megfelelő körülmények
között bárki szert tehet emberfeletti képességekre. Amikor az elméletet
gyakorlattá változtatják, az események nem várt, és borzalmas fordulatot
vesznek.
Tíz évvel később Victor
megszökik a börtönből, hogy esküdt ellenségévé vált egykori barátja nyomába
eredjen. Segítője egy fiatal lány, aki zárkózottságával leplezi bámulatos
képességeit. Eközben Eli semmilyen eszköztől nem riad vissza, hogy eltörölje a
föld színéről a szuperképességekkel rendelkező egyéneket – kivéve társát, egy
vasakarattal bíró, rejtélyes nőt. Az árulás és a veszteség fájdalmától hajtott
ősellenségek mindkét oldalon emberfeletti erőkkel felfegyverkezve készülnek
beteljesíteni bosszújukat – de vajon melyikük éli túl a végső összecsapást?
A hatalmas népszerűségnek
örvendő V. E. Schwab magával ragadó stílusban kelt életre egy jelmezek nélküli,
karcos világot, ahol a szupererőtől nem válik valaki automatikusan jófiúvá, és
ahol idővel mindenkinek le kell lepleznie igazi indítékait.
Ez egy kemény regény volt, aminek cselekménye teljesen magával ragadott még úgy is, hogy helyenként nehezen tudtam olvasni. Főként az öngyilkossági kísérletekről szóló részek viseltek meg, illetve a gyilkossági jelenetek. Olyan érzésem volt, mint a Harry August csodálatos életénél, hogy tetszett, de egy pár részt kivéve még jobb lett volna. Viszont megértem azt, hogy ez egy írói döntés volt, és így egy teljesen más olvasói réteget is meg tudott szólítani az írónő. De mindenképp szerettem volna erről nektek is szólni, hogy így menjetek bele az olvasásba, ha esetleg nehezen kezelnétek az ilyen helyzeteket.