A Szabály az Szabály | Jason Reynolds – Betekintő #28

Már gimnáziumban is a hosszabb, történettel rendelkező verseket szerettem, de azóta nemigen vettem kézbe a János vitézt vagy Arany balladáit. A modern verseket se mindig értem, de szerettem volna a komfortzónám határait feszegetni, amit Jason Reynolds Hosszú az út lefelé című kötetével tettem meg. A formátum mellett a rasszizmus és a gyászfeldolgozás, mint témák is érdekeltek. Egy különleges utazásra vitt el, amelynél a képi megjelenítésnek is ugyanolyan szerepe van, mint a szavaknak.

Eredeti megjelenés éve: 2017
Magyar megjelenés éve: 2019
Könyvmolyképző Kiadó
ifjúsági, mágikus realizmus,
verses regény
öt csillag

A „le az átkozott fegyverekkel” mozgalom ódája. Jason Reynolds New York Times bestsellere egy viharosan sokkoló regény, ami kb. hatvan hatásos másodperc alatt játszódik. Ennyi időbe telik egy fiúnak eldöntenie, hogy bosszút álljon-e a srácon, aki megölte a bátyját.

Stukker.

Célszerszám.

Flinta.

Gyilok.

Csúzli.

Köpködő.

Zsebágyú.

Acélmaris.

Vas.

Eszköz

a 3-as Számú SZABÁLYHOZ.

Vagy hívhatjuk fegyvernek is. Ezt csúsztatta be a tizenötéves Will a farmerjába. A bátyját, Shawnt nemrég meggyilkolták, és Will ismeri a szabályokat. Tilos sírni! Tilos besúgni! Állj bosszút! Ezért indul el a pisztollyal, azzal a fegyverrel, ami még a bátyjáé volt. Dühösen száll be a liftbe a nyolcadikon. Tudja, kit kell keresnie. Vagy mégsem?.

A Hosszú az út lefelé rövid, heves, szaggatott, narratív versekkel vet gyors, dühödt, káprázatosan elképesztő pillantást a kamaszok és a fegyveres erőszak témájára, ahogy arra csak Jason Reynolds képes.

 

Nehéz megfogalmazni pontosan, mit is adott számomra ez a könyv. Esztétikai értéke kiemelkedővé tette, hiszen egy történetet olvastam, de mégsem a megszokott módon. Magam rakhattam össze az eseményeket a furcsa események láncolatából, amely izgalommal töltött el. El is borzasztott, hogy az USAban mennyire jelen van a rasszizmus, holott ők az egyenlőség nagy hirdetői. Többször megálltam mélázni rajta.

Történetünk…

egy perci liftutat mesél el. Will bátyját előző nap lelőtték az utcán, amit ő meg akar megbosszulni, de ez nem megy olyan könnyen. Feltűnnek a múlt kísértetei, akik felidézik azt a láncolatot, ami ehhez a pillanathoz vezetett. Vajon leérve hogy dönt Will?

 

Az eddigi legrövidebb időtartam, ami alatt egy általam olvasott könyv játszódott, egy nap volt. Az egy perc ehhez képest megdöntött minden rekordot, de egyáltalán nem éreztem kevésnek. Eleve gyorsan olvasható, ami elfeledteti az idő múlását. Nem mellesleg az író kitöltötte a lapokat eseményekkel, beszélgetésekkel, és gondolatokkal.

Forrás: Pinterest

Szkeptikus voltam a versformátummal kapcsolatban, de nagyon hasznosnak bizonyult. Pörögtek az események, és csak akkor álltunk meg, mikor elértünk egy következő szintet, amely optikailag is érzékeltetve lett. Ügyesen bánik a párbeszédekkel, mindig tudtam követni, hogy most épp kinek a hangját halljuk, holott nem használ kötőjelet.

 

Az egész kötet egy belső utazás szimbóluma, ahol Willnek szembe kell néznie az általa úgy felmagasztalt Szabály következményeivel. Sorsokat figyelhet meg, amelyek végül mind ugyanúgy végződtek, holott csak a bandatörvény által feljogosítva védtek meg valakit. Nagyon szomorú, hogy fiatalon és értelmetlenül haltak meg, amihez az amerikai fegyvertartási szabályok is erőteljesen hozzájárultak.

 

Különleges az emberek ábrázolása, akik szellemként jönnek vissza, mégis megfogható valójukban jelennek meg. Az egyes emeleteken újabb és újabb csatlakozóval bűvül a lift utasközönsége. De ők akár Will lelkiismeretének kivetülései is lehetnek, hiszen amint egyre lejjebb megyünk, hozzá egyre közelebb álló személyek testesülnek meg.

 

Az utolsó mondattal viszont számomra teljesen átírta az eddigi eseményeket. Már nem is tudom, hogy mi volt a valóság, és mi a képzelet. Nem biztos, hogy tényleg egy liftben voltunk, vagy csak épp a tudatalatti süllyedt egyre lejjebb. Nekem két alternatíva is eszembe jutott: vagy már meghalt és a halála utáni pillanatot éljük át vele, vagy ha kilép ezen az ajtón, akkor úgyis lesz valaki, aki megöli, hisz csatlakozik a láncolathoz.

Forrás: Pinterest

Engem teljesen levett a lábamról mind megvalósítás, mind történet szempontjából. Nagyon ütősre sikeredett, amely mentes a körítéstől és csak a lényegre koncentrál. Egy kemény valóságot mutat be, ahol a szemet szemért elv érvényesül. Ahol Willnek döntenie kell arról, hogy bosszút álljon-e. Tipikusan elmerengős könyv, amelyen nem lehet keresztülszáguldani.

„TALÁN VAN VALAMI LÁTHATATLAN

 

mindannyiunkban,

ahogy

 

próbál minket

felemészteni,

 

mint valami

méreg.”

~~~

„SÍRÁS FOJTOGATOTT,

 

mintha

valaki

beszorult volna az arcom alá,

 

apró öklök verték

szemem hátsó részét,

lábak rugdosták

a torkomat ott,

ahol az ember

nyelni szokott.

 

Maradj veszteg!, suttogtam neki.

Légy erős!, suttogtam magamnak.

 

Mert a sírás

szembemegy

 

A

Szabályokkal.”

~~~

„Ugyanazok a betűk,

más szavak,

valahogy mégis

összetartoznak,

mint a testvérek.”

Forrás: Pinterest

„ANYU MINDIG AZT MONDTA:

 

tudom, hogy fiatal vagy,

élvezed az életet,

de egyet ne feledj: ha

belegázolsz az éj ködébe,

ne hagyd, hogy az éj köde

átgázoljon rajtad.

 

De Shawnon

valószínűleg ott volt

a fejhallgató.

 

Tupac vagy Biggie.”

~~~

„A holtak mindent tudnak a holt dolgokról.”

~~~

„Akár lazíthatsz is, 

mondta Buck.

Hosszú

az út

lefelé.”

~~~

„Lazítsak?
Nincs időm lazítani!

Dolgom van.

Feladatom van.

Elintéznivalóm,…”

~~~

 

„ÉS TUDOD,

 

fura ismerni

valakit, akit nem ismersz,

 

és közben

 

nem ismerni

azt, akit ismersz,

 

érted?”