2015. október 26., hétfő

Orgyilkos novíciák #1 - Ismerkedés Ismaevel

Franciaországról mindig az ármánykodás, az intrikák és a hatalmi harcok jutnak eszembe. Mai történetem, a Gyilkos kegyelem Robin LaFeverstől bár jóval az ország egyesítése és Richelieu bíboros cselszövése előtt játszódik, mégis ugyanaz az érzés kerülgetett.

A késő tizenötödik században Mortain, a halál istene, kiválasztja a fiatal Ismae-t, hogy legyen a szolgálója és orgyilkosa. Egy távoli szigeten álló kolostorban a többi hozzá hasonló lánnyal együtt megtanulja a ravasz hadviselés és nőies művészetek minden fortélyát, így semmi nem akadályozhatja abban, hogy teljesítse küldetését, és végrehajtsa a halál istenének parancsait.
A kolostor a válsággal küzdő bretagne-i udvarba rendeli a lányt, ahol a gyanakvó nemes, Gavriel Duval szeretőjének szerepét kell eljátszania. Ismae-nek itt meg kell tapasztalnia, hogy nincs felkészülve nemcsak az intrikák és árulások játszmáira, hanem a szívét fenyegető új érzelmekre sem. Képes lesz elhárítani a hercegségre leselkedő veszélyt? Fel tudja deríteni az árulónak hitt Duval valódi szándékait? Mert hogyan tölthetné ki a Halál bosszúját egy olyan emberen, aki – bármennyire küzdött ellene – meghódította a szívét?


Ismae, és nem Renesmee (hányszor futottam bele ebbe a hibába, holott nem is olvastam az Alkonyatot) szemén keresztül tárul elénk a világ, aki alacsony sorából tört ki a rend segítségével. Élő fegyverként használják őket, és nem avatják be képességük rejtelmeibe.
Nagyon tetszettek a helyszínek. Az írónő ugyanolyan jól vissza tudta adni a kolostor ridegségét és az udvar pompáját is. Az, hogy Bretagne-ba helyezi a cselekményt, és nem valami nagyobb udvarba, csak még jobban hozzájárul ahhoz, hogy a hercegnőt emberként is megismerjük. Anne de Bretagne egy korához képest megfontolt, szeretetéhes lány, aki rajong "félbátyjáért". Mindent megtesz saját országa védelmében, ha kell, akár gyámjaival is szembeszáll. Háta mögött rendes kém- és besúgóhálózat működik. Ember legyen a talpán, aki az elején rájön az igazi árulóra. Élveztem a gyenge láncszem keresését, az apróságok mindig gördülékenyen vitték előre a cselekmény fonalát.

Szereplők terén nagyon jó volt a felhozatal. Mindent tudó apátasszony, barátnő a háttérben, sunyi nevelőnő, aggódó édesanya, taktikus hadvezér. Ezeket a különböző célért harcoló, ám a szeretet által motivált embereket összerakva érdekes dolgok sültek ki. Élettel töltik meg Guerandé falát.
Végig szurkoltam Ismaenek, hogy tudja Mortain, a halál istenének parancsait teljesíteni, és hogy ez ne ellenkezzen szíve vágyával. Sokat vívódik, nem akar az érzelmei csapdájába esni, de Duval sem hagyja hidegen. Ó, Duval, miért vagy te Duval? Rendkívüli stratéga, ügyes szerepjátékos és ragaszkodó férfi. Amennyire fura volt az elején, annyira hőssé vált a szememben a történet folyamán.

Nekem kicsit zavaró volt a jelen idő, mivel nem vagyok hozzászokva az így íródott történetekhez, de egy idő után már észre sem vettem a különbséget az olvasási sebességemben.
Ami kicsit rontott az összhatáson, az az elgépelések sora és az átnézés hiánya. Szerencsére nem találkoztam velük túl sűrűn, a szemeim azonban egyszerre kkiszúrták, ha valami nem úgy volt, ahogy lennie kellett volna.

Összességében
Fordulatos, izgalommal teli, pillanatig sem unalmas, mindig tartogat meglepetéseket. Aranyos történet a maga véres valójában.

Hogy kinek ajánlom?
Aki nem retten vissza a kicsit sem bájolgó nádszálkisasszony hősnőtől.
Történelmi, ám csak nyomokban romantikát tartalmazó regények kedvelőinek.
Akik szeretik A három testőrt, ebben sem fognak csalatkozni.

Remélem sikerült kedvet kapnotok ahhoz, hogy belekezdjetek a sorozatba.
Mára ennyi lettem volna.
Maradok,
Babó Buca 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése