Ma egy kicsit rendhagyó bejegyzéssel jelentkeznék.
Már több mint három hónap telt el azóta, hogy újraindult az oldalam. Köszönöm szépen, hogy ennyien benéztetek. Bár maradandó nyomot csak kevesen hagytatok, mégis örülök minden egyes megtekintésnek. Remélem tudok segíteni valamicskét a véleményeimmel, amely néha elemzésbe torkollik, de a német irodalom tanárom megtette a hatását nálam is.
Úgy terveztem akkor, hogy én most nagyon belelendülök, és a regényemen fogok dolgozni. Eredetileg ezért is készült a blog. Ebből végül csak annyi lett, hogy hébe-hóba leültem, és pár gondolatot vetettem papírra.
Viszont sok időm jutott olvasni, mert ezzel is fejlődik az ember, és gondoltam, mi lenne ha ezt megosztanám veletek. Aztán csak gyűltek a vélemények, és egyre nagyobb örömmel csinálom őket május óta. Ezért is neveztem át magamat, mert az Egy lány blogja túl
sablonos, de két éve még mit sem sejtettem az oldal további életéről.
Nem is igazán ezt akartam megosztani veletek. Jó talán ezt is, de nem ez az igazi ok.
Jövő héttől előre be nem látható időtartalomra szünetelni fog az oldal egészségügyi okokból. Továbbra is olvasok, és amint lesz módom rá, adok életjelet magamról. Csak nem szeretnék váratlanul eltűnni előletek.
Vasárnap még szeretném összefoglalni a hónapot, aztán hétfőn beleugrok a mély vízbe. Szorítsatok.
Addig is maradok,
Babó Buca
Sok erőt és kitartást neked! :)
VálaszTörlésBár lehet hogy addig még találkozunk, de utána meg biztosan.
Majd gondolok rád!
Sok-sok puszi és ölelés
Coraxxgirl.