Az elején lassan indul be,
főleg a szerelmi vívódás áll a középpontban. Azonban a harmadik és a negyedik
rész már igazán pörgősre sikerült a maga értelmében.
A főszereplők képesek fejlődni.
Ezalatt én Elenát és Damont értem. A mással alig törődő libából igazi hőssé
válik, aki még a szerelmet is képe feláldozni másokért. Damon pedig az
ösztönvámpírból a sötét oldalával tisztában lévő ám ember közeli lett. A nőcsábász
jellemvonását végig megtartotta, amely levett a lábamról.
Stefan végig konstans
személyiség apróbb kilengésekkel. A hűség példaképe, bár egy kicsit néha
túlzásba viszi, de amúgy aranyosan szerethető.
A mellékszereplők még az elején
nem teljesen kidolgozottak, de a részek alatt nem mélyen rétegesek, hanem
inkább sokszínűek. Van közöttük jószívű expasi, szeleburdi és komoly barátnő,
tahó évfolyamtárs, irigy rivális és még sokan mások.
A rendesen kidolgozott gonoszok
megfelelő háttértörténettel, és elegendő bosszúvággyal vannak megáldva, hogy
szívtelen gyilkosokká váljanak. Kettőjük közül Klaus volt az erősebb a hosszab
élet és a tapasztalat miatt, de Katherine sem marad el nagyon utána.
Nekem tetszett a hibáival
együtt és nem bántam meg, hogy újraolvastam őket. Az ideális vámpírok nálam
soha sem a csillámló Twilight-széria szereplői lesznek, hanem a Salvatore tesók
a maguk erősségükkel és gyengeségükkel.
Hogy kinek ajánlom?
Nem tudnám megmondani, hogy
kinek tetszene, és kinek nem. A könyv hátulján lévő korhatárt én sem tartottam
be, hiszen 14 évesen olvastam először, és nem éreztem magam fiatalnak hozzá.
Aki szereti a vámpíros
könyveket, melyek egy kis középiskolai élettel vannak fűszerezve az nyugodtan
vegye a kezébe, és ne tegye le az első hajtépésnél.
Ezennel is hivatalosan véget
ért az első könyvmaratonom. Remélem érdekesnek találtátok.
Most átállok végre nyári
olvasó/író üzemmódba. Majd jelentkezem.
Addig is maradok,
Babó Buca
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése