Pársoros

A szobámban pakolva rátaláltam egy apró, négyzetrácsos füzetecskére. Nem is emlékszem, mikor fogtam utoljára a kezeim között. A fedőlapján ennyi állt harmadikas betűkkel: Verseim. Micsoda magabiztossággal neveztem el az akkori írásfoszlányaimat versnek. Merész.

Kinyitottam és többek között ezt találtam benne:

Falevél röppen az éjjeli csöndben,
Tollpiheként a csillagos égen.
Szárnyát kibontva száll a magasba,
De ki tudja merre tart és hova. 

Be szeretném én is útját követni,
Hegyen-völgyön keresztül csak utána menni,
Hol földre ér, ott megpihenni,
Végső nyugovóra lelni.

(2013. szeptember)

Remélem tetszett.

Addig is maradok,

            Babó Buca