A természet egyensúlya | Maja Lunde

Maja Lunde és Lisa Aisato nagyon jól egymásra találtak az Évszakok tetralógiában, ugyanis a mély mondanivaló mellé csodaszép képi megvalósítás is társul, ami csak még több emberhez eljuttatja. Sorban másodikként A Nap őrzője a tavasszal játszódik, és a természet egyensúlyteremtő erejéről ad az olvasójának egy tanmesét, kiegészülve klímakatasztrófával és veszteséggel.

 

Eredeti megjelenés éve: 2020
Magyar megjelenés éve: 2022
Cser Kiadó
meseregény, cli-fi
öt csillag

Lilja a gyermekkor és a kamaszkor határán nagy változásokon megy keresztül, de körülötte a természet olyan eseménytelen, mint mindig. A lány csak halványan emlékszik a ragyogó Napra, az általa ismert világ esőtől nehéz és sötét. A vizes földben semmi sem nő, az örök félhomályban egyetlen növény sem érzi jól magát.

Lilja árva, a nagyapjával él, aki zöldségekkel látja el a falut. A nagypapa egy nap otthon felejti az uzsonnáját, és amikor Lilja utánaszalad az üvegházhoz, észrevesz valamit, ami mindent megváltoztat.

Titkos ösvényt pillant meg, amely az erdőbe vezet, ahová gyerekek nem mehetnek. A kíváncsi Lilja azonban a többi gyerekkel ellentétben elfojtja a félelmét, és egyedül elindul az ösvényen. Odabent, a sötét fatörzsek között egy másik, virágzó világot fedez fel, ahol hatalmas kaland vár rá. Szembe kell néznie legnagyobb félelmével, ugyanakkor szeretetet és boldogságot is talál ott – és nem utolsósorban a tavasz reményét.

A norvég Maja Lunde–Lisa Aisato szerzőpáros magyarul is nagy sikert aratott Hónővér c. könyve után az A Nap őrzője is csodálatos mese gyerekeknek és felnőtteknek.

 

Ez egy nagyon szomorúan és borúsan induló kötet, ami teljesen elüt a borítója által predesztináltaktól. Mindez a folyamatos esőzéseknek és sötétségnek köszönhető, amely időjárási körülmények a növények fejlődésének sem kedveznek, így éhínség sújtja a környéket. Ugyan vágynak az emberek a fény után, de jelenleg beletörődnek az egyhangúságba. Egy ponton azonban drasztikus változás üt be a színvilágban, ahol már az illusztrátor is be tudta mutatni igazi tehetségét.

 

Rabszolgaság elsőkézből | Octavia E. Butler

Octavia E. Butler munkásságát már olvasatlanul is tiszteltem, hiszen a hetvenes évek végétől írt fekete nőként tudományos fikciót. Ezek külön-külön is nehezítő tényezőnek számítanak, ám mindez éleslátással és kritikai gondolkodással kiegészülve csak még inkább bizonyítja az írónő nagyságát. Bár sokáig gondolkodtam azon, hogy A magvető példázatával kellene kezdenem, végül azonban a Rokonság győzött. Sokkal inkább vonzott az időutazós vonala, különálló kötetként pedig kerek egészet is alkot. Emellett pedig Dóri is nagyon szerette, akivel utána jól meg is beszéltük a könyvet.

 

Eredeti megjelenés éve: 1979
Magyar megjelenés éve: 2024
Agave Könyvek Kiadó
történelmi fantasy, időutazás
öt csillag

1976-ban Dana arról álmodik, hogy író lesz.

1815-ben viszont rabszolgaként bánnak vele.

Amikor Dana és Rufus először találkoznak egymással egy marylandi ültetvény mellett, a fiú épp a folyó vizében fuldoklik. Dana megmenti őt – majd megteszi később újra és újra.

Egyikük sem érti, hogyan képes Rufus megidézni Danát a jövőből, valahányszor az élete veszélybe kerül, ahogy nincsenek tisztában azzal sem, milyen kötelékek fűzik őket egymáshoz.

Ám ahogy Dana egyre többet tér vissza a múltba, annál világosabb lesz számára, hogy az élete talán még azelőtt véget érhet, hogy egyáltalán elkezdődhetne.

Az 1979-ben megjelent Rokonság érzékenyen és eredeti módon vizsgálja a faji és nemi alapú identitás témáit. A könyv negyvenöt évvel később sem veszített semmit az értékéből, így méltán tartják a science fiction egyik meghatározó művének.

 

A borítóval egyértelműen meg kellett barátkoznom, ugyanis a szemem nem találta harmonikusnak a színkombinációt. A kukorica – ha jól értelmeztem a sematikus rajz alapján – ugyan nem számít a rabszolgaság tipikus jelképének, mert a legtöbben a gyapotot asszociálnánk, viszont jól passzolt a regényhez. A vércseppek pedig nagyon találók, hiszen jelzik előre a kötet keménységét.

 

Bőrbe karcolt élet | Alice Broadway

Alice Broadway Ink című regénye tökéletes csapdát állít a gyanútlan könyvmolyoknak. A csillogó borító egyértelműen vonzza a tekintetet és még a fülszöveg is ígéretekkel hiteget, sajnos azonban ez a küllem egy harmatgyenge történetet rejt. És mindez nem is áll meg egy kötetnél, hanem az írónő egy egész trilógiát is írt hozzá. Nekem már ehhez az egyhez sem volt sok türelmem, de itt el is engedtem ezt a sorozatot, mert nem éri meg a szenvedést.

Eredeti megjelenés éve: 2017
Magyar megjelenés éve: 2018
Maxim Könyvkiadó
ifjúsági, fantasy
két csillag

Képzelj el egy világot, ahol minden tettedet és életed minden jelentősebb eseményét a bőrödre tetoválják!

Saintstone-ban nincsenek titkok: születésed pillanatától kezdve megörökítik a bőrödön az elért eredményeidet, kudarcaidat és életed minden fontos pillanatát. Vannak megbecsült jelek, amelyek azt üzenik a külvilág felé, hogy jó ember vagy. És vannak szégyenletes jelek, amelyek árulóként megbélyegeznek. Leora az apja halála után abban talál megnyugvást, hogy az apja bőre gyönyörű történeteket mesél. Ez egészen addig tart, amíg Leora föl nem fedez az apja tarkóján egy jelet… a jel a Saintstone-ban elkövethető legnagyobb bűnt szimbolizálja. Leora rádöbben, hogy nem ismerte a saját édesapját. Miközben próbálja az igazságot kideríteni, megismerkedik Oscarral, aki egy bűnöző fia. Ahogy a fiatalok lassan közelebb kerülnek egymáshoz, Leorában úgy erősödik a kérdés: a fiú jelenti majd számára a megoldást, vagy csak bajt hoz a fejére?

 

Már olvasás közben is mérges voltam erre a regényre, ami idővel távolodva tőle csak erősödött. Azt nem tudom elvenni tőle, hogy volt benne potenciál, viszont az írónő megragadt az elképzelésében, és nem tudta azt tettekre váltani. Én végigszenvedtem, hogy nektek ne kelljen, ha viszont mégis így tesztek, akkor szívetek joga.

 

Vágyak a Vágy-lakban | Celia Rees

Celia Rees ugyan a történelmi ifjúsági regényeiről híres, mint a Kalózok! vagy a Bűbájos Mary, ám én mégis a Vágyak évadját olvastam el először tőle. Bár már moly.hu-n is érzékeltem, hogy nem ez a legkedveltebb regénye, ebben azonban biztos közrejátszanak a korábban említett regényei által keltett magas elvárások is. Örülök, hogy nekem ezek nélkül sikerült belemennem, és bár én is látom a hibáit, jó volt egyet nosztalgiázni a 2000-es évek irodalmával.

 

Eredeti megjelenés éve: 2005
Magyar megjelenés éve: 2005
Orlando Stúdió
ifjúsági, történelmi fikció
három csillag

1976 forró nyarán a 15 éves Richard élete gyökeres fordulatot vesz, mikor Jay Dalton, a híres művész ódon villájában találkozik a festő lányával és egyben múzsájával az érzéki Clióval. A visszahúzódó kamaszfiú a gátlásait könnyedén levetkőző, szenvedélyes lány oldalán éli át az első szerelmet és esik át az első csalódáson. Titkokkal teli, modern hangvételű, izgalmas szerelmi történet a nagysikerű Bűbájos Mary írónőjétől.

 

Kezdjük a címmel, amivel csak félig vagyok megelégedve. A „wishing” vágyra fordítása sokkal jobban tükrözi a beltartalmat, mintha szó szerint vették volna. De az „évadja”… Nem tudom, hogy ez honnan jött. Értem én, hogy utal az események limitációjára, de magában a regényben egy szép szójátékkal oldották meg, amit simán át lehetett volna ide is venni. Vágy-lak. Hát nem mennyivel jobb?

 

Történetünk…

Richard egy nyári kalandját meséli el, amely a szokásos keretfeltételekből indul ki, de sokkal különlegesebbé válik. Családjával egy lakókocsiparkban nyaralnak, amelynek szomszédságában egy elhagyatott ház áll, ahol rendszeresen játszanak a tulaj fiával. Idén azonban minden más, ugyanis Dylan megkomolyodott, a házba pedig visszatértek művészlelkű lakói, akik örömmel látják Richardot. A festő lánya, Clio közelebbi kapcsolatba is kerül vele, de a vágy-laki élet sokkal bonyolultabb, mint az elő ránézésre tűnik.

 

Téli zárás – 2024/2025

 

Jöjjön egy jól ismert bejegyzés átdolgozott változata, ugyanis ezentúl nem havonta fogok számadást készíteni, hanem áttérek az évszakos formátumra. Úgy éreztem, hogy erre szükségem lesz, mert szeretném megadni magamnak a szabadságot, és nem görcsösen ragaszkodni olyanhoz, amin igazából csak pluszban stresszelek. Emellett pedig mostanában még olvasni is sokkal kevesebb időm van, nemhogy friss bejegyzéseket írni, így muszáj az optimális időbeosztásra törekednem.

 

Luther nyomában | Mörk Leonóra

Végre! Eddig is nagyon szerettem volna szeretni Mörk Leonóra regényeit, de valamiért a fikciós alkotásaival nem tudtam zöld ágra vergődni. A papagájos ablak azonban egy nonfiction könyve, ahol mesterkéltségtől mentesen mesél egy németországi útjáról. Ez a személyes hangvétel visszavezeti őt a gyökereihez, hiszen újságíróként kezdte pályafutását.

 

Eredeti megjelenés éve: 2017
Jaffa Kiadó
nonfiction, útinapló
öt csillag

Olykor szabadságra kell mennünk a saját életünkből. Amikor fordulóponthoz érkezünk, és rádöbbenünk, hogy már régóta nem azzal töltjük a napjainkat, amivel szeretnénk. Amikor végre meghalljuk, mit mond addig makacsul elnémított belső hangunk. Amikor megértjük, hogy ki kell lépnünk a megszokott környezetünkből, mert csak így láthatunk rá önmagunkra, és találhatjuk meg a hitelesebb élet felé vezető utat.

Sokan ilyenkor felülnek egy Spanyolországba tartó repülőre, és meg sem állnak az El Caminóig. A papagájos ablak szerzője másfelé indult, Németországba, ahol szintén vezet egy zarándokútvonal, összekötve Luther életének legfontosabb színhelyeit. Utazott hajóval az Elbán és szamárháton fel Wartburg várába, lakott romantikus panzióban és gótikus kolostorban, sétált girbegurba középkori utcákon és tévedt el őserdőben, s eközben megtanulta újraértelmezni legfontosabb élményeit, emlékeit. Hiszen egy régi történelmi alak és egy mai, modern átlagember is könnyen találhatja magát hasonló helyzetekben, nézhet szembe hasonló kihívásokkal, és tapasztalhat meg hasonló érzéseket.

A papagájos ablak egy szökés történetével indul, és egy megérkezéssel fejeződik be. De ahogy a mondás tartja: ahol egy út véget ér, ott elkezdődik egy másik.

 

A korábbi tapasztalatok miatt vonakodtam kézbe venni, de beleolvasva egyszerre elkapott a stílusa, és azt vettem észre, hogy az eredetileg csak kísérő olvasmánynak szánt kötetet sokkal szívesebben veszem kézbe. Nagyon érdekesen mesél a németországi útjáról, annak állomásairól, a környék történelméről, valamint személyes múltjáról. Kombinálódnak a megfigyelések és a kutatómunka gyümölcsei, amelynek segítségével én is rengeteget tanulhattam Németország közepének egy szeletéről.