Az elveszett hercegnő | Colin Falconer

Anasztázia Romanovot, mint a korosztályomból oly sokan, a róla készült mese által ismertem meg, azóta pedig csak még inkább el kezdtem érdeklődni az orosz kultúra és történelem iránt. Így került hozzám Colin Falconer Anasztázia című regénye, amit viszont már A korona című sorozat Ipatyev-ház epizódjának hatására kezdtem el. Mind a könyv, mind a sorozat az ottani eseményekkel kezd, és azon a téren jól kiegészítették egymást, de sajnos a kötet nagy része inkább a személyes drámákkal foglalkozik, ami miatt csalódnom kellett benne.

 

Eredeti megjelenés éve: 2002
Magyar megjelenés éve: 2014
IPC-Mirror Könyvek
történelmi romantikus
három csillag

Sanghaj, 1921.

Az amerikai újságíró, Michael Sheridan beugrik a Huangpu folyóba, hogy kimentsen egy fehérorosz menekült lányt, akivel Sanghaj egyik lokáljában ismerkedett meg. Anasztázia Romanov rendkívüli módon emlékeztet az azonos nevet viselő nagyhercegnőre, akiről azt rebesgetik, hogy túlélte, amikor a bolsevik forradalmárok brutális kegyetlenséggel meggyilkolták a családját. Az orosz cár legkisebb lányának sorsa a korszak egyik legtöbbször emlegetett rejtélyévé vált. Michael Anasztáziája azonban amnéziában szenved, és csak élete legutóbbi egy-két évére képes visszaemlékezni.

A lány múltját és személyazonosságát övező rejtély kibogozása Sanghaj utcáiról a húszas évek Berlinjébe és Londonjába, a bolsevik Oroszországból a Wall Street-i tőzsdekrach előtt álló New Yorkba sodorja el Michaelt és Anasztáziát. Michael az egyetlen férfi, aki úgy segít Anasztáziának, hogy semmit sem kér cserébe – de vajon a lány le tud-e mondani az igaz szerelem kedvéért a lehetőségről, hogy hercegnő legyen?

„Némelyik férfi nem szerelmes lesz, hanem egyszerűen elvész. Én is abban a pillanatban elvesztem, amikor azon az estén megpillantottam a lokálban Anasztázia Romanovot…”

A nemzetközi hírű bestseller író, Colin Falconer gyilkosságról és árulásról, királyi botrányról és pénzügyi fondorlatról szövi a húszas évek viharos és romantikus évtizedén átívelő meséjét – és a valaha elbeszélt szerelmi történetek egyik legremekebbjét tárja elénk.

 

Bárcsak több történelmet és kevesebb drámát tartalmazott volna a regény, mert akkor sokkal jobb lehetett volna. Bár biztos van, akinek így is tetszik, de engem kifejezetten idegesített a szereplők közti végeláthatatlan huza-vona. Érződik a regényen a kutatómunka, és a valós események előterében lévő történések nekem is jobban tetszettek, de sajnos nem ezek vannak többségben.

 

Kaotikus események láncolata | Jodi Taylor

Bár már előre éreztem, hogy vékony jégen fog táncolni az Egyik átkozott dolog a másik után, a Semmi lány reménnyel töltött el, hogy Jodi Taylor mégis nekem való szerző. A St. Mary-krónikák időutazós alapkoncepciója is adta magát, hogy jó legyen, de sajnos nagyon hamar rá kellett jönnöm, hogy nagyon nem rezonálok a kötettel. Éppen emiatt az első rész után nem is tervezem folytatni ezt a sorozatot.

 

Eredeti megjelenés éve: 2013
Magyar megjelenés éve: 2017
Metropolis Media
sci-fi
két csillag

A St. Mary Történettudományi Kutatóintézet ártatlannak tűnő, ódon homlokzata mögött a megszokottól igencsak eltérő tudományos tevékenység folyik. A történész munkatársak fizikai valójukban látogatnak el a szakma érdeklődésére leginkább számot tartó korszakokba és helyszínekre, hogy később az ő szemtanúként szerzett, első kézből származó tapasztalataik alapján lehessen a legfontosabb történelmi eseményekről szóló leírásokat kiigazítani. Bár ők ezt nem tekintik időutazásnak, úgy pattognak ide-oda híres dátumok – példának okáért a peterloo-i vérfürdő, a westminsteri apátság alapjainak lerakása és a Somme-offenzíva – között, mint a gumilabda, időközben szakadatlanul hódolva kedvenc ténykedéseiknek, nevezetesen a megfigyelésnek, a dokumentálásnak, a mértéktelen teaivásnak és a halál torkából való megmenekülésnek. A ritka szünetekben a környék lakóiban iparkodnak – az intézetben sűrűn bekövetkező robbanások miatt inkább kevesebb, mint több sikerrel – megszilárdítani az elképzelést, miszerint csupán ártalmatlan, különc tudósok tanyáznak a szomszédságukban.

A történelemért, a csokoládéért, no meg – brit lévén – a testet-lelket felfrissítő esőért bevallottan bolonduló Jodi Taylor lendületes humorral átszőtt, egy szempillantás alatt népszerűvé vált történelmi SF-regényfolyamának első kötetében szívből szerethető vagy gyűlölhető, vérbő karakterekkel ismerkedhetünk meg, akik úgy kalauzolnak át minket a feszített tempójú cselekményen, hogy a könyv végén már nyúlnánk a sorozat következő kötetéért, amiből ma már 15 folytatás jelent meg.

 

A cím tökéletesen tükrözi azt, hogy miről is van itt szó: egy sor egymás mögé pakolt, szerencsétlenebbnél szerencsétlenebb kimenetelű eseményről, amelyek nagy időtávot ölelnek fel. Állandóan csak rohan, nem ad mélységet a jeleneteknek, amely olyan hatást keltett bennem, mintha nem is lenne az írónak fontos, hogy ezekről beszámoljon, így én miért is érdeklődjek irántuk. Emellett egy ponton pedig konkrétan ki is hagyják az olvasót a lényegből, mert a beszélgetésekből mindenki mindenttudónak tűnik, én meg kamillázhattam, hogy most meg már megint miről maradtam le.

 

Trauma és parentifikáció | Courtney Summers

Courtney Summers Sadie című regényéről előzetesen csak a podcast formátumát tudtam, a komolyságával azonban egyáltalán nem számoltam, ami miatt rendszeres gyomrosokkal látott el. Ugyan ifjúságiként van bekategorizálva, viszont a témája miatt – hiába rohadt tanulságos – inkább annak felsőbb korosztályi szegmensének ajánlott. Vagy csak egyszerűen erősebb idegzetűeknek, mert helyenként nagyon nyomasztó tud lenni.

 

Eredeti megjelenés éve: 2018
Magyar megjelenés éve: 2022
Könyvmolyképző Kiadó
ifjúsági, krimi
öt csillag

Sadie-nek nem egyszerű élet jutott. Egymaga nevelte a húgát egy elszigetelt kisvárosban – holott ő is szinte egyedül nőtt fel –, és próbált normális életet biztosítani neki, miközben mindent megtett azért, hogy talpon tudjanak maradni.

Ám amikor Mattie-t holtan találják, Sadie egész világa romba dől. A felszínes és félresiklott rendőri nyomozást követően Sadie elhatározza, hogy maga keríti kézre a húga gyilkosát, így néhány bizonytalan nyomra támaszkodva nekivág az országútnak, hogy megtalálja a tettest.

Amikor West McCray – egy rádiós újságíró, aki Amerika elfeledett kisvárosairól vezet műsort – véletlenül fültanúja lesz Sadie történetének egy helyi benzinkúton, megszállott kutatásba kezd, hogy a nyomára bukkanjon. Podcastet indít arról, ahogy lépésről lépésre felgöngyölíti Sadie történetének mozzanatait, és próbálja kideríteni, mi történt, reménykedve, hogy még azelőtt talál rá a lányra, hogy túl késő lenne.

Izgalmas szerkezetű, megrázó történet testvérekről, erőszakról, igazságkeresésről.

 

Érdekes volt a podcast formátum gyakorlati megvalósítása. Bár én nemigen szoktam ilyet hallgatni, ezért nekem inkább a rádió beszélgetős műsoraira hajazott. Az egyes részek dinamikusan követték egymást, az interjúk, a telefonálások és az elbeszélések végiggondolt módon lettek összeszerkesztve. Pörgőssége miatt nagyon gyorsan olvastatja magát, és egyáltalán nem zavart az elmondott szó mellől hiányzó körítés. Hiszen itt mindenki csak a kirakós egy darabja.

 

Havi zárás – Szeptember 2024

 

A nyár lencsengésével elindult a szezon, amely előre nem látható következményeket hozott. A nyári nyugalmat felváltott a munkahelyi nyüzsgés, és egyre inkább azt érzem, hogy egyensúlyművészetet folytatok az időbeosztás terén. Mindehhez még a kert bőséges termése is hozzáadódik – amelynek alapvetően nagyon örülök –, viszont roppant időigényes. Már a második héten úgy tűnt, hogy legalább egy hónap telt el. Éreztem, hogy a kimerülés szélén kezdek billegni, így meg kellett hoznom egy nagyon nehéz döntést: abbahagyom a táncot. Ugyan valószínűleg az életem egy pontján ismét nyolcadokra fogom ropni, de a versenyzésnek már biztosan vége. Már nem ez az első alkalom, hogy búcsút kell intenem neki, de eddig minden alkalommal fájt.

 

A jóból megéri duplázni – Könyvfesztivál 2024

 

Ugyan én inkább Könyvhét párti vagyok – hiába a mindig beköszönő eső és a Vörösmarthy tér szűkössége –, viszont idén halaszthatatlan dolgok miatt sajnos ki kellett hagynom, így kétszeres lendülettel készültem a Könyvfesztiválra. Még az sem gátolhatott meg a részvételben, hogy az almaszüret kellős közepén voltunk. Valamint okos szervezésnek köszönhetően két nap is ki tudtam látogatni, és szerintem a jövőben is megtartom ezt a jó szokásomat.

 

Festékkel fedett múlt | Mörk Leonóra

Mörk Leonóra regényeivel időről időre megpróbálkozok, de a siker eddig háromból kétszer elmaradt. Hiába meseszép kívülről A Hellinger-Madonna új kiadása, a beltartalma kevésbé nyűgözött le. Ugyan bővített az eredeti szövegen az írónő, amelynek pozitív hatása mellett nem lehet szótlanul elmenni, de témakörében számomra eléggé összecsengett Bauer Barbara Vörös posztójával, ami lényegesen jobb élményként maradt meg bennem.

Eredeti megjelenés éve: 2014
Jaffa Kiadó
romantikus
három csillag

Kata, az elegáns pesti galéria művészettörténésze a szakmájában sikeres, a szerelemben kevésbé. Egy fájdalmas csalódást követően úgy dönt, kipróbálja a Hellinger-féle családállítást, ahol bebizonyosodik, magánélete kudarcaira a múltban kell keresnie a magyarázatot. Élményei akkor nyernek értelmet, amikor egy eltűnt családi örökség, egy Madonna-kép után kutatva Németországba utazik és megismerkedik a mű új tulajdonosával. Johannes, a weimari ügyvéd nem hajlandó megválni a képtől, ám meglepő ajánlatot tesz a lánynak. Kata igent mond a férfinak, és közösen igyekeznek felderíteni a festményt övező rejtélyt.

Nyomozómunkájuk az 1500-as évek Wittenbergjébe vezeti őket, ahol egy nap titokzatos fiatal nő érkezik a szász választófejedelem udvari festőjének, Lucas Cranachnak a házába. Matthiast, a festő legkedvesebb növendékét elbűvöli a különös idegen, és amikor a mester megbízza a lány portréjának megfestésével, a fiú olyan üzenetet rejt el a képen, amelyből a figyelmes szemlélő megrázó történetet olvashat ki.

Két fiatal nő, akiket ötszáz év választ el egymástól. De mi köti össze őket?

MÖRK LEONÓRA író, újságíró, szerkesztő, műfordító, éveken át az Elle főszerkesztő-helyetteseként, illetve a Nők Lapja vezető szerkesztőjeként dolgozott. Regényeiben nem elégszik meg azzal, hogy elmesél egy magával ragadó történetet, hanem izgalmas kultúrtörténeti kalandozásra is hívja olvasóit. A Hellinger-Madonna az eredetileg 2014-ben megjelent regény bővített, átdolgozott kiadása.

 

Leginkább a távolságtartás jut eszembe Mörk Leonóra regényeivel kapcsolatban. Ugyan szeretem az események mögötti szorgos kutatómunkát, de a bevonódás hiánya rányomja a bélyegét az olvasmányélményemre. Az átdolgozás hatása és az írói fejlődés is érezhető, de nem állította a feje tetejére a kötetet, emiatt elég kétélű lenyomatot hagyott.