Bár odakint már ropog a lábunk
alatt a fű, ami már inkább a telet idézi, de még mielőtt ráfordulnék az adventi
készülődésre, nézzük meg együtt, hogy hogyan is telt az idei ősz. A blog
mellett az instán is kicsit inaktívabb voltam, amit nagyon sajnálok, mert láthatóan
hiányzik mostanában a mindennapjaimból a flow élmény, ami nálam a kreatív
munkavégzéssel jár együtt.
A magyar megjelenés után
nem sokkal olvastam el Naomi Novik Rengeteg című regényét, és ugyan nem lett a
kedvencem, de tetszett a maga szláv mesevilágával. Az Ezüstfonást azonban
mindig csak toltam magam előtt, és az sem segített neki, hogy többektől azt hallottam,
hogy a két Novik kötet annyira különbözik, hogy megosztja az olvasókat. Hét év
távlatából nehéz megmondani, hogy mai fejjel mennyire fogna meg magának a
Rengeteg, az viszont biztos, hogy az Ezüstfonással nem jutottunk dűlőre.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2018 Magyar megjelenés éve: 2018 GABO Kiadó fantasy három csillag |
Mirjem pénzkölcsönzők családjába született, de apja olyan nehézkesen szerzi vissza kölcsönadott pénzét, hogy az éhhalál szélére sodorja családját. Mirjem kénytelen kezébe venni a sorsukat. A megkeményedett szívű lány elindul begyűjteni a tartozásokat, és hamarosan elterjed a hír, hogy arannyá tudja változtatni az ezüstöt.
Amikor az erdőben
meggondolatlanul henceg képességével, felkelti a fák között kísértő, zord,
jégtestű lények, a sztarikok királyának figyelmét. A névtelen király lehetetlen
feladatot tűz Mirjem elé, aki akaratlanul szövött cselszövésébe bevonja Vandát
is, a parasztlányt, meg egy boldogtalan hercegnőt, akit a cár feleségének
szánnak.
Csakhogy a cár, az ifjú
Mirnácjusz sem az, akinek látszik. Gondosan őrzött titka az emberek és a
sztarikok országát is fenyegeti. A rossz döntések között őrlődő Mirjem
valószínűtlen szövetségeseivel indul felfedezőútjára, amely áldozatkészségét,
erejét és szeretetre való képességét is próbára teszi.
A mítoszokból és
tündérmesékből merítő Ezüstfonás varázslatos és sokrétegű története éppúgy
elbűvöli majd olvasóit, mint Novik Rengeteg című, Nebula-, Locus- és
Mythopoeic-díjas regénye tette.
Novik a Rengeteg után itt
is a szláv mitológiához nyúlt vissza. Kapunk ugyan cárt, tűzdémont és
jégkirályt, de ők kevésbé olvadnak bele a világ szövetébe, és sokkal inkább
különálló fáklyaként világítanak. Akarva akaratlanul folyamatosan Az Északi erdő legendája sorozathoz hasonlítottam, amellyel a közös alapok miatt vannak
átfedések, azonban az említett trilógia nagyon kedves a szívemnek, hiszen a
mitológiai elemek sokkal inkább élő és lélegző részét alkotják.
Jelenleg virágkorukat élik
a komfortos fantasy történetek, amelynek a legfőbb jellemzőjük a leszűkült
világ, egyszerűbb cselekmény és a rengeteg hangulati elem. Ide sorolható Heather Fawcett Emily Wilde tündérenciklopédiája című regénye is, amely emellett a
zsáner akadémikus és tündéres vonalát erősíti. Igazán jó érzés volt elmerülni
benne, és az igazat megvallva nem tudtam betelni a világával, így a kötet
mellett a folytatás ténye is boldogsággal töltött el.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2023 Magyar megjelenés éve: 2024 Agave Könyvek Kiadó cozy fantasy öt csillag |
Jóllehet Emily Wilde professzor nem tudja, hogyan kell társaságban viselkedni – vagy egyáltalán elérni, hogy meghívják valahova –, de jó úton jár afelé, hogy a világ egyik legnevesebb drüadológusa, azaz szerzeteket tanulmányozó tudósa legyen. Épp a tudományos közösség első, mindent átfogó tündérenciklopédiáján dolgozik, amitől pályafutása felívelését várja, és már csak egy fejezet van hátra, ami a sarkköri Ljoslandon élő titokzatos rejtettekről szólna.
Ám Emily teljesen idegen
terepen találja magát, amikor megérkezik Hrafnsvik csodás, de zord falujába. A
külvilágtól szinte teljesen elszigetelten élő helyieknek egymásra kell
hagyatkozniuk a túlélés érdekében, és Emily társas készségek hiányában hamar
magára haragítja a fél falut. A dolgok tovább bonyolódnak Wendell Bambleby
professzor érkezésével, aki Emily egyetemi riválisa, és szintén a rejtetteket
kutatja.
Amikor a lehengerlő
természetű férfi felajánlja Emilynek, hogy dolgozzanak együtt, a nő kénytelen
elfogadni az ajánlatát, máskülönben fennállna a veszélye annak, hogy Bambleby
kisajátítja magának az összes felfedezés érdemét. Ugyanakkor azt is tudja, hogy
Wendell több annál, mint aminek látszik, és nem bízhat meg benne. Emily
csakhamar azon kapja magát, hogy hiába szeretne tudományos távolságot tartani a
ljoslandi szerzetektől, belekeveredik gonosz játszmáikba. Ha Wendell-lel együtt
segíteni akar Hrafnsvik lakóinak, nemcsak a hőn dédelgetett tudományos
objektivitását kell kockára tennie, hanem az életét is.
Heather Fawcett regénye
egy varázslatos izlandi tündérmese, ami az 1900-as évek egy képzeletbeli
világában játszódik, ötvözve az Ezüstfonás, A Hollókirály és a Ház az égszínkék
tengernél különleges hangulatát.
Végre megtaláltam azt a
regényt, amit ajánlhatok A Hollókirály helyett. Mert igen, amennyire zseniális
az a könyv, pont annyira hosszú és komplex, így csak a ténylegesen elszántakat
indítanám el az úton. Viszont az Emily is ugyanúgy hozza a lábjegyzetekkel
tűzdelt tündéres-tudományos vonulatot, de mindezt sokkal inkább olvasóbarát
módon teszi, így nyugodtabb szívvel tudnom ajánlani a téma iránt érdeklődőknek.
Amennyire lassan indul a
nyár, a végjátékban annyira felpörgött. Az első két hónapot végigdolgoztam,
mert az egyik kollégámat kellett helyettesítenem, és azt hittem, hogy már sosem
lesz augusztus. Korábban mindig június végével szoktunk nyári szabadságra
menni, de így nagyon hosszúra nyúlt az első félév. Éppen ezért nagyon ránk fért
az egyhetes balatoni pihenés. De előtte még megjártam Düsseldorfot is.
Nem minden történetnek
kell folytatás, hiszen önmagában is kerek egészet alkot. Jodi Taylor azonban
mindenképp szeretett volna még időt tölteni a Semmi lány című regényének
karaktereivel, és megírta a Nem semmi lányt. Vagy csak egyszerűen nem tudta a
St. Mary-krónikák mellett elképzelni, hogy egy kötetben le lehet zárni valamit.
Viszont ezzel nem biztos, hogy jót tett a Semmi lánnyal, legalábbis nálam
lefelé mozdította az élményt.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2017 Magyar megjelenés éve: 2021 Metropolis Media mágiukus realizmus, romantikus kettő csillag |
A semmi lány felnőtt…
A Frogmorton farmon a
megszokott módon zajlik az élet – ami azt jelenti, hogy az események rég
túllépték a „különc” szintet, és most nyílegyenesen vágtáznak a „teljesen
bizarr” felé.
Jenny ismét azért küzd,
hogy a Russell Checklanddel kötött házassága viharos tengerén hánykolódva
valahogy a felszínen maradjon. De szerencsére nincs egyedül, mert ott vannak
neki a patagóniai rohamcsirkék; Jack, a szomorú szamár; és Mrs. Crisp titokzatos
barátja.
Tehát semmi újdonság…
leszámítva egy titokzatos alakot, aki újra és újra felbukkan a ház körül, és
akire Jenny azt mondaná, hogy nem más, mint az unokatestvére, a gonosz
Christopher, ha nem tudná, hogy ez lehetetlen. Akkor látta utoljára a férfit,
amikor Russell kihajította a házból, és nem lehet olyan ostoba, hogy
visszatérjen, és újra megpróbálkozzon valamivel… vagy igen?
Mind kedvességben, mind az
események mögötti rejtély szálban elmarad az első résztől. A mindennapokról
szóló része is inkább kínos, mint bájos, az izgalom pedig elég későn jött,
valamint haloványan dereng. Ez annak is köszönhető, hogy elpoénkodja és
összecsapja az amúgy komoly témát, ezáltal nem is zárja le rendesen. Pedig a
Semmi lány igazán ütősre sikeredett, de itt inkább egy kifilézett regényt
kapunk.
John Scalzi a
keményvonalas sci-fit egy kicsit pihentetve könnyedebb vizekre evezett, merthogy
a világ szörnyűségeit humorral lehet csak átvészelni. A Kaidzsú Állatvédő Társasággal elvoltam, az Állati gonoszt viszont egyenesen imádtam, így
nem volt kérdés, hogy a lazán egymáshoz kapcsolódó trilógia harmadik részét is
el kell olvasnom. Előzetesen nagyon tetszett a Csak a hold az égen felvetése,
de sajnos nem tudtam vele zöldágra vergődni.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2025 Magyar megjelenés éve: 2025 Agave Könyvek Kiadó sci-fi három csillag |
A HOLD SAJTTÁ VÁLTOZOTT.
AZ EMBERISÉGNEK PEDIG EZT
MOST FEL KÉNE DOLGOZNIA.
Egyeseknek ez lehetőség.
Mások kénytelenek megkérdőjelezni a hitüket: Istenben, a tudományban,
mindenben. Megint mások megpróbálják irányban tartani a világot az abszurditás
és a kiszámíthatatlanság ellenére. És van az a sok milliárd ember, akik az égre
nézve azon töprengenek, vajon hogyan történhetett valamivel, ami mindig is ott
volt, valami tökéletesen lehetetlen.
Asztronauták és
milliárdosok, humoristák és bankvezérek, professzorok és elnökök, serdülők és
halálos betegek egy teljes holdhónap során mindannyian megkapják a saját
pillanataikat a holdfényben. Hogy megrémüljenek, hogy tervezzenek, hogy
imádkozzanak és csodáljanak, hogy nevessenek és gyászoljanak. Mindent ebben a
kaleidoszkópszerű regényben, ami elrepít mindenhová, ahová várnánk, és sok olyan
helyre, ahová nem is gondolnánk.
John Scalzi legújabb
regénye vad, holdkóros álmodozás a szerzőre jellemző képtelen humorral. Repülj
velünk a holdrakétán!
A kötet sokkal inkább egy
novellafüzér, mint tényleges regény, éppen ezért egyszerre nem tudtam egy-két
fejezetnél többet olvasni belőle. Megviselt az állandó változás és érzelmileg
is távol maradtam a történettől, mert nem kötődtem egyik szereplőhöz sem. Ugyan
a hold egyfajta főszereplőnek is tekinthető, de inkább egyfajta átfogó
bonyodalomként jelenik meg, amely mindenki feje felett ott lebeg.