A titokzatos Seregélylak | Alix E. Harrow

Alix E. Harrow a hangulatteremtéshez ért a leginkább. Már a Tízezer ajtónak is inkább ez az aspektusa kapott el, mint a cselekménye vagy a karakterei, és A Starling-háznál sem volt ez másképpen. Sajnos azonban ez itt most nem bizonyult elégnek ahhoz, hogy végig zónában tartson. Ugyan a nyomozás izgalmas volt, de a szereplők és a döntéseik zavartak.

 

Eredeti megjelenés éve: 2023
Magyar megjelenés éve: 2024
Agave Könyvek Kiadó
dark fantasy
három csillag

Néha egy olyan házról álmodom, amit még soha nem láttam…

Opalról sok mindent el lehet mondani – árván maradt, kibukott a középiskolából, főállásban űzi a cinizmust, részmunkaidőben pénztáros –, de az számára a legfontosabb, hogy jobb életet teremtsen az öccsének, Jaspernek. Egy olyat, ami mindkettejüket kijuttatja Edenből. Ez a Kentucky államban található kisváros két dologról híres: a balszerencséjéről és E. Starlingról, Az Alvidék tizenkilencedik századi írójáról, akinek több mint száz éve nyoma veszett.

A remeteként élt író semmi mást nem hagyott maga után, csak baljós pletykákat és az otthonát. Mindenki úgy gondolja, legjobb tudomást sem venni a hátborzongató házról és annak emberkerülő örököséről, Arthurról. Vagy majdnem mindenki.

Félnem kellene, de álmomban nem tétovázom.

Opal gyerekkora óta Az Alvidék megszállottja. Amikor esélye nyílik belépni a Starling-házba – és pénzt szerezni az öccse jövőjének megalapozásához –, nem tud ellenállni a kísértésnek.

Ám gonosz erők egyre mélyebbre ásnak a Starling-ház eltemetett titkaiban, és Arthur rémálmai túlságosan valóságossá válnak. Miközben Eden a saját szellemei között fulladozik, Opal rádöbben arra, hogy végre talán lesz oka a városban maradni.

Álmomban otthon vagyok.

És most harcolnia kell.

Üdv a Starling-házban: belépés csak saját felelősségre.

 

Sokan úgy népszerűsítették A Starling-házat, mint olyan regényt, ami a Gallant szeretett volna lenni. Elemeiben látom a hasonlóságot, mint az átokverte ház, a másvilágra nyíló portál és a borongós hangulat, viszont nekem nem nyújtott sokkal jobb élményt. Ugyan kidolgozottságban messze lekörözi, de cserébe helyenként több okom volt a morgolódásra.

 

Hebridák sellőinek legendája | Elisabeth Gifford

Elisabeth Gifford A tenger háza című regényével először a Könyvutca blogon találkoztam, ahol Zsófi olyan sikeresen promotálta a könyvet, hogy az alacsony molyos százalékra is fittyet hányva szereztem be. Az idő múlásával ezt a döntésemet már inkább megkérdőjeleztem, viszont utólag egyáltalán nem bántam meg, hogy elolvastam. Ugyan vannak hibái, de rengeteget tanultam a Hebridák számomra ismeretlen térségről és a selkie legendákról.

 

Eredeti megjelenés éve: 2013
Magyar megjelenés éve: 2015
Genera Press Könyvkiadó
történelmi fikció
három csillag

Egy mítosz, amely évszázadokon át él tovább, egy ősi titok, amely megoldásra vár, és egy magával ragadó utazás a skót szigetvilágba, amely kapcsot teremt múlt és jelen, ember és ember között.

Tigh na Mara, a tenger háza hosszú évtizedek óta sötét titkokat rejt. A fiatal Ruth és férje, Michael az egykori parókia falai között szeretne új életet kezdeni. A felújítások közepette azonban nem mindennapi maradványokra bukkannak, amelyek mintha mitikus lények létezését igazolnák. A megrendítő felfedezés miatt a maga démonaival és megrázó örökségével küzdő Ruth úgy érzi, nyomába kell erednie a rejtélynek, hogy megnyugvásra leljen. Kétségbeesett nyomozásba kezd, amelynek során megismeri az egykori tiszteletes, Alexander Ferguson életét és munkásságát, aki maga is megannyi titok tudója. Az asszonynak miközben rétegről rétegre hámozza le a talányt borító héjakat, nemcsak a sziget múltjának, hanem saját életének mozaikdarabkáit is a helyükre kell illesztenie.

Elisabeth Gifford olyan, akár egy jó mesemondó: meglep, meghökkent, elgondolkodtat, múlt és jelen édes-bús hullámain ringat, valódi gyógyírt nyújtva minden megtört szívnek.

 

Leginkább a helyszín és a hangulat fogott meg. A Hebridákkal egy zárt és rejtélyes világba csöppenhettem bele, amely már akkor is nagyon hasonlított a Rekviem egy gyilkos asszonyért kopár Izlandjára, mikor még nem tudtam elhelyezni az eseményeket. Emiatt pedig sokat tanulhattam erről a térségről, ahol az emberek a kelta nyelvek családjába tartozó gael-t beszélik. A történelmükhöz hozzátartozik az is, hogy a földesuraik előszeretettel költöztették el őket a lakhelyükről legtöbbször Kanadába, de az oda vezető utat nem mindenki élte túl. Csak úgy szívtam be magamba az információkat, és örülök, hogy ennyivel is gazdagabb lettem.

 

Charlie és a karácsony | Alice Oseman

Karácsonykor nemigen szoktam a témába vágó köteteket olvasni, mert engem sokkal inkább a téli könyvek érdekelnek. Tavaly azonban megesett az, hogy a véletlen folytán kettő ilyen is sorra került. Az egyik Alice Oseman This Winter – Az idei tél című kötete volt, amely a Pasziánsz sorozatához tartozó, közvetlenül a fő történet előtti karácsonykor játszódó kisregény.

 

Eredeti megjelenés éve: 2015
Magyar megjelenés éve: 2023
Könyvmolyképző Kiadó
ifjúsági
négy csillag

Az idei tél kemény Tori, Charlie és Oliver Spring számára. Mindannyian igyekeznek a lehető legkevesebb drámával átvészelni a karácsony napját. Olivernek ez azt jelenti, hogy Mario Kart-ozik a bátyjával és a nővérével, Tori és Charlie számára pedig azt, hogy maguk mögött hagyják az elmúlt néhány hónapot.

Vajon ez a karácsony szétszakítja a Spring családot, vagy elkezdi összekovácsolni őket?

Érzékeny látkép a 21. századi diszfunkcionális családokról, akik szeretik egymást, de fogalmuk sincs, miként fejezzék ezt ki.

 

Hangulatában a Heartstopper és a Pasziánsz között helyezkedik el, ezért is esett jobban, mint az utóbbi. Mivel folyószövegről van szó a képregénypanelek helyett, így Charlie magába fordulásai is látványosabbak. Viszont rájöttem arra, hogy ugyan érdekelnek Springék, de nálam egyértelműen Nick viszi a prímet, aki feltűnésével mindent bearanyoz.

 

Az írónő három szemszög segítségével meséli el az ominózus karácsonyt. Torival kezd, aki önmagát hibáztatja Charlie érkezési zavara miatt. Aztán egy ponton Charliera váltunk át, mikor elege lesz a családjából, és inkább elmenekül otthonról. Lezárásként pedig a kis Oliver szösszenetét olvashatjuk, aki gyermeki ártatlanságával csodálkozik rá a világra, ami a legcukibb dolog az egész könyvben. Jó, azért a mopszkölyökkel egyetemben.

 

Gombakommunizmus | Kleinheincz Csilla

Kleinheincz Csilla a magyar fantasztikus irodalom egyik meghatározó alakja, aki a szerkesztői és fordítói munkája mellett – nem lehetünk elég hálásak a szövegeinek minősége miatt – önmaga is íróként tevékenykedik. Éppen emiatt már kerülgetem egy ideje – és nem csak a lila üstökét a könyves események alkalmával –, és végül az Alvilági szövedéket kerítettem először sorra, pedig az Ólomerdő már régebb óta a polcomon van. Témája miatt az utóbbi sokkal jobban is érdekelt, viszont egy személyes ajánlásnak és kölcsönadott példánynak nehezen tudok ellenállni.

 

Eredeti megjelenés éve: 2023
GABO Kiadó
fantasy
három csillag

Cseregő, a hagyományokat büszkén őrző hegyi falu és Kísértó, az iparosodásának köszönhetően egyre messzebbre terjeszkedő város között évszázadokra nyúlik vissza a szembenállás. Nemcsak szokásaik választják el őket egymástól, hanem Mikosz, a rettegve csodált isten is, aki hívei testében él, és akitől a falusiak mindenáron távol akarják tartani magukat. A közösségek békés távolságtartással élnek egymás mellett, ezt azonban egyre több feszültség fenyegeti.

Gerlére cseregői közösségében fényes jövő vár: az érzékeny, de robbanékony kertészlány hamarosan megörökli édesapjától a kertvezetői munkát és egybekel gyerekkori szerelmével. Miután azonban egy nap valami rettenetes történik vele a közeli erdőben, nem csak az ő élete fordul fel gyökerestül: olyan folyamat veszi kezdetét, amelynek során földalatti és emberfeletti erők lépnek működésbe, a tét pedig nem kisebb, mint a jelenleg ismert világ fennmaradása.

Kleinheincz Csilla, az Ólomerdő-trilógia szerzőjének régóta várt új regénye nagyszabású fantasy, amelyben az ember csak egy a természet élőlényei között, a merev gondolkodásmód visszafordíthatatlan károkat okoz, az együttélésért pedig korábban elképzelhetetlen árat kell fizetni.

 

Látom, hogy miért szeretik annyian, de én olvasás közben inkább mérges voltam. A feloldása ugyan tetszett, viszont be kellett látnom, hogy ez nem az én könyvem. Talán az sem segített rajta, hogy nem sokkal előtte kerítettem sort a Mítoszok korára, ahol jobban szerettem a világ fejlettségbéli különbségeinek ábrázolását. A megszállt testtől pedig instant Horgonyhely vibe-om volt, amely szintén nem segített neki, hiszen azt a könyv nagyon megviselt. Azt viszont ki kell emelnem, hogy Csilla írásmódja a kötet lassúsága ellenére tetszett.

 

Párafelhő | Papp Dóra

Számomra a tánc a minden: az ad energiát és kapcsol ki egyszerre. Éppen ezért már egy ideje keresem ennek a tökéletes könyves megvalósítását, és bár tiniként Federica Bosco Szerelmem egy angyal sorozatát nagyon szerettem, felnőttként már csak a hibáit láttam. Váratlanul azonban betoppant az életembe Papp Dóra Tükörlelkek sorozata, amelyről a második és egyben zárórésze után magabiztosan kijelenthetem, hogy ez az A táncos regény, amelyre régóta várok. Köszönöm.

 

Eredeti megjelenés éve: 2016
Ciceró Könyvstúdió
ifjúsági
öt csillag

Orsi és Kriszti nem is lehetnének távolabb egymástól.

Fekete Orsolya ezúttal olyan helyzetbe sodorta magát, amiből csak segítséggel tud kimászni: muszáj lazítania a falakon, amikkel körbevette magát, különben teljesen egyedül marad. Eszter az egyetlen támasza, de legjobb barátnőjét túlságosan lefoglalja a szerelem. Orsinak helyre kell hoznia a viszonyát Olivérrel és Paullal, ráadásul az édesanyjával is egyre furcsábban alakul a kapcsolata. És persze ott van Zsolt meg Rágógumi is, akik változatlanul szúrják a szemét…

Péterfi Krisztina felhőtlenül boldog a budapesti kirándulás után, ám rá kell jönnie, hogy egyre kevesebb ideje jut a szerelemre, Vikire, és a táncra is. A felvételi miatt hatalmas rajta a nyomás, nem találja a helyes irányt a jövőjéhez vezető úton. Mindennek a tetejébe ott van Tragédia, aki ellenségként tekint rá, hiába szeretne Kriszti ezen változtatni. Pedig eljön az idő, amikor kénytelenek lesznek szóba állni egymással…

 

Bár nekem egyértelműen a tánc jut róla elsőként az eszembe, de annyi minden mással is foglalkozik a kötet, és ettől csak még jobban imádom. Komoly témákat feszeget, de mindezt fiatalos lendülettel tálálja. A mindennapi problémák mellett viszont kapunk csavarokat is, amelyektől leesett az állam, a végén pedig még el is érzékenyültem a regényen, és azonnal újra akartam olvasni (ami sajnos eddig még nem valósult meg).

 

Tűz és víz | Papp Dóra

Papp Dóra Tükörlelkek sorozatára táncos vonatkozása miatt figyeltem fel, viszont sokkal többet kaptam tőle. Az első részt egyszerűen imádtam, mert amellett, hogy szórakoztatott, fontos témákkal is foglalkozott, ami mankóként szolgálhat az önmagát kereső fiatalságnak. Nem idealizál, kapunk balhés gyerekeket is, viszont mindenkit szerettem a maga gyengeségeivel és erősségeivel.

 

Eredeti megjelenés éve: 2015
Ciceró Könyvstúdió
ifjúsági
öt csillag

Kriszti és Orsi nem is lehetnének különbözőbbek.

A végzős Péterfi Krisztina mintadiák. Színötös mindenből, illemtudó, népszerű lány, a szülei szeme fénye. Legalábbis kívülről ez látszik. Olyan titkai és gondolatai vannak, amelyeket még önmagának sem mer bevallani, nemhogy a szüleinek vagy a környezetében bárkinek is. De, mint tudjuk, a titkok egyfolytában azért küzdenek, hogy előbb-utóbb felszínre kerülhessenek…

Fekete Orsolyát úgy becézik: Tragédia. Ő az a lány, aki a saját rettenetes, kibírhatatlan stílusába és az üvöltő metálzenébe menekül a problémái elől. A lány, akinek mindenki ismeri a titkát, de a teljes igazságot csak ő és a legjobb barátja, Eszter tudja. A lány, aki verekszik, cigizik, káromkodik, és úgy általában háborúban áll az egész világgal, és aki hosszú évek óta küszködik az egyszerű emberi kapcsolatokkal. De ez változhat, csak kell valaki, aki segít neki ebben…

 

Mostanában már ritkán olvasok fantasztikumtól mentes ifjúsági történeteket, és ezek között még kevesebb a magyar szerzős cím. Róbert Katalin Szelídíts meg című regénye után viszont ismét sikerült egy kincsre bukkannom, ami pont jókor talált meg. Hirtelen felindulásból vettem kézbe, és csak úgy vittek magukkal az események. És az sem zavart, hogy igazából két lazán egymáshoz kapcsolódó sztorit kaptam, mert mindegyik egyformán érdekelt.