Ha lenne díj arra, hogy
mely kiadó oldja meg legszebben a jogdíjspórolást a maguk által tervezett
borítóval, akkor ott a GABO vinné a prímet. A könyvszerkezeti tulajdonságain
még lágyíthatna, de Charlie N. Holmberg A papírmágus című regényére jó ránézni.
Nincs rajta semmi különleges. Szerintem ezek után nem kell mondanom, hogy a
borító alapján döntöttem a megvételéről.
 |
| Magyar megjelenés éve: 2017 GABO Kiadó urban fantasy ifjúsági három csillag |
Ceony Twill összetört
álmokkal érkezik meg Emery Thane mágus házába. A varázslóképző iskolában
évfolyamelsőként végzett lány fémmágusnak készült, most mégis papírmágiára
kárhoztatják – de hát mi haszna a papírnak egyáltalán?
Azonban a varázslatok,
amelyeket Ceony a csodabogár Thane keze alatt megtanul, rácáfolnak
előítéleteire. Ahogy kibomlik előtte a papírmágia csodálatos világa, megismeri
tanára sötét múltját és egy olyan tiltott és veszedelmes mágiafajtát, amellyel
szemben szinte semmi reménye nem lehet felvenni a versenyt. Mégis muszáj
megtennie, mert hamarosan szó szerint Thane szíve lesz a tét.
Szódával fogyasztható. Többet vártam tőle, bár
papírból nemigazán tudom, mit lehetett volna még kihozni. A cselekménynek nem
ártott volna egy kis élénkítés. Az eleje vontatott volt. Tudtam, hogy valaminek
történnie kell, mert nem lehet ezt a végéig így elhúzni. Ezért sem ért
váratlanul semmi sem. Túlságosan számítottam rá.
Történetünk...
Kis hősnője,
Ceony Twill frissen szabadul egy mágiával foglalkozó szakiskolából. Nagyon
szeretne fénymágus lenni, de egy papírmágushoz osztják be. Csalódottan teszi a
dolgát, tanul, főz, hajtogat. Elunja a fejét is, ha nem kapna a mesterétől
ajándékba egy kiskutyát.
A monoton egyhangúságot
egy távirat töri meg, ami miatt a mesterének azonnal távoznia kell. Csak napok
elteltével tér vissza, de akkor is sebesülten. Ceony makacsan a segítségére
siet, de eközben egyre közelebb kerül hozzá.
A regényt két részre lehet
osztani. Az eleje amolyan előkészítő, kevésbé érdekes. Megismerkedünk a
papírmágiával, ami irányába szkeptikus voltam. Őszintén, mit lehet csinálni egy
darab papírral… Origamizáson kívül semmit sem. Nem éreztem, hogy ez olyan veszélyes
lenne, maximum akkor, ha felgyullad a könyvtár. Meg hogyan lehetne ezt bevetés
közben használni… Aztán megismertem a mesélős képességet, és máris nem
gondoltam annyira haszontalannak. Minek kellenek az adaptációk, ha lebegő képként
is életre kelhetnek a történetek. Nagyon örülnék én is egy ilyen képességnek.
Ceony karaktere elmegy. Az
elbeszélésmód érzelemmentessége miatt nem alakult ki közöttünk különösebb
kötődés. Érdekelt, hogy mi lesz vele, de ennyi. Nála már csak Emery Thane, a
kétszereplős dráma ellenpólusa furább. Nem szól kettőt, visszafogott hajcsár.
El van varázsolva. Látszik rajta, hogy titkot rejteget, mert rosszul hazudik.
A második részben a mágusmester
jelleme bontakozik ki. Ceonyt gonoszul bezárják az elrabolt szívébe, és csak a
négy udvart végigjárva juthat ki belőle. Legalábbis a lányka ezt hiszi. Látomásokba,
múltbéli képekbe kerül be, ahol egyre többet tudunk meg a titokzatos Emeryről.
Hogy hogyan lett a gyerekként boldog családban felnövő, a középiskolában a
papírmágia miatt másokat csúfoló fiúból előbb harsány és pökhendi mágus, majd
megfontolt és megtört férfi. El kezdtem vele szimpatizálni, na meg a
papírkutyával, de őt nem azért, mert annyira megnyílt volna, hanem mert
egyszerűen cuki volt. Dinamikailag jót tett az epizodikusság.
Olyan témákat feszeget mint
a eredendően minden emberben van gonoszság, csak van aki ezt a felszínre is
hozza. Illetve a hittel és a vallással kapcsolatban is jó meglátásokat fogalmaz
meg.
„Értem, mire gondol, amikor azt mondja, minden vallásban van valami jó. Minden istenségben, mindenféle hitben. Ha jól meggondolom… Szerintem én összegyűjtöttem azokat a morzsákat, amelyeket jónak éreztem a magam számára, és kialakítottam belőlük a saját, személyes hitemet. A hit igazából nagyon is személyes dolog. Attól, hogy az ember nem jár össze minden héten egy csapat másikkal, akik mindennel kapcsolatban pontosan ugyanazt gondolják, még hihetnek valamiben.”
Összességében
Egyszer olvashatós,
rövidke kis történet, mely remélem, hogy a trilógia többi részével már megállja
a helyét. A tötymörgésen túllendülve
egész izgalmas volt, már amennyire a múltbéli események kommentálása az lehet. Egyik karakter se fogott
meg, de ha választanom kéne közülük, akkor Thane volt a jobb. Ceony olyan
semmilyenke mákvirág.
Hogy kinek ajánlom?
Ha szereted az origamit.
Fúrja az oldaladat, hogy
ugyan mi a jó eget lehet papírral varázsolni.
Ha érdekel az anatómia és
a mágia találkozása.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése