Sokk. Leginkább ezt éreztem, mikor
befejeztem. És nem tudtam kiadni magamból, mert négy szempár figyelt. Durva.
Kegyetlen. Te atya ég. Nem csodálom, hogy az adaptáció során két részre bontották
Suzanne Collins A kiválasztottját. Érzelmileg sok lett volna egy ültő helyben
végignézni.
Magyar megjelenés éve: 2012
Agave Könyvek Kiadó
disztópia, ifjúsági
kettő csillag |
Bár minden ellene szólt, Katniss Everdeennek
kétszer is sikerült élve kikerülnie az Éhezők Viadalából. Túlélt minden
megpróbáltatást, de még mindig nincs biztonságban. Mert a Kapitólium bűnbakot
keres a lázadás miatt. Snow elnök pedig egyértelművé tette: a Kapitólium
haragja elől senki sem menekülhet. Sem Katniss családja, sem a barátai, sem
pedig a 12. Körzet lakói.
De közeledik a végső forradalom ideje. Amikor
a nép végre szembeszáll a zsarnoksággal. És ebben a forradalomban Katnissnek
döntő szerepe lesz. Az ő bátorságától, kitartásától és eltökéltségétől függ
Panem jövője. Mert ő a kiválasztott. De maradt-e elég ereje hozzá, hogy
megvívja az utolsó, mindent eldöntő harcot?
Nem könnyű íróként elengedni egy sorozatot.
Még annyi mindent mesélhetnél róla, Collins kisasszony nem tudom, mit
érezhetett írás közben, de hogy nem volt stabil lelkiállapotban, az biztos.
Történetünk…
A 75. Éhezők viadala utáni sikeres
megmenekülésnél veszi fel a fonalat. A mások által kihaltnak vélt tizenharmadik
körzetbe tartó légpárnásról azonban hiányoztak az emberek. Peeta a Kapitólium
fogságába esett, ahol kínok között várja a másnapokat. Katniss ez idő alatt
próbál beilleszkedni a könyörületesebb, de ugyanúgy szigorú rendszerbe. Einzelgängerként
csak a saját feje után megy, nem követi az utasításokat. A lázadás kezdi
kiforrni magát, egyre több körzet száll szembe a Kapitóliummal. Katnisst az
ellenállás szimbólumává teszik, de inkább menne a frontvonalra, még ha ez abba
is kerül, hogy bármikor meghallhat.
Az első rész akciódús, a második már az
érzelmekre helyezte a hangsúlyt, de még döntő szerepet játszottak a külvilág
eseményei. A harmadiknál viszont magába zuhan a regény. Eddig is Katniss
szemszögével láthattuk az eseményeket, de most csak őt láthattuk. A
gondolatait, a félelmeit, a heppjeit, a mániáit. Elég instabil a lelki
állapota. Nem csodálom, hogy begyógyszerezik és kórházba zárják. Nem is
engedtem volna ki onnan addig, míg teljesen helyre nem jön. Hiába, ő a lázadás
arca. Jobb egy stabil Katniss, mint egy időzített bomba.
Bár sikerül néhányszor
kirángatni az őrültség cellájából, nem múlik el a Viadal hatása. Sokat
monologizál, mereng, magába fordul, nem találja a helyét. Mindenki törődéssel
fordul felé, de ezt ő félvállról veszi. Pocsék színész, ezért sem próbálja
megjátszani magát, hogy kedveli az embereket. Az előre beállított jelenetek sem
mennek neki, ellenben a spontaneitásban szárnyal.
Amennyire szerettem eddig, most annyira nem tudtam megérteni. Magam is sokat szoktam agyalni, de
alapvetően jót feltételezek az emberekről. Csak úgy áradt belőle a negativitás.
Nem csak belőle, hanem az egész könyvből.
Brutális mind a Kapitólium kínzórendszere,
mind a lázadók eszközei. Egyik kutya másik eb alapon működik az egész- És amit
Peetával művelnek… Agymosott hulla, aki akkora egy gyökér lett. És a végén a minden
jóra fordulós cukormázat sem hittem el neki. Kínozták, oké. Szenvedett,
sajnálom. De csak maradt benne valami a régi énjéből. Mintha a klónját küldték
volna vissza.
Gale jött ki legjobban az egész helyzetből,
irigylésre méltó sorsa van. És Beetee sem panaszkodhat. Mindketten munkát
kaptak, új életet kezdtek. Az események rajtuk nem hagytak mély olyan nyomot.
És a vége…
Katniss teljesen bekattant, hogy erre a
lépésre szánta el magát. Nem mondom, hogy nem fordult meg az én fejemben is, de
nem ennyire brutálisan. Megértem az indokát. Remélem, hogy Panem ezután jó kezekbe
kerül.
Hiányzott az elégtétel. Úgy vártam volna,
hogy a hármasfogatból valaki otthagyja a fogát. Mert rajtuk kívül csak úgy
potyogtak a szereplők.
Hogy kinek ajánlom?
A lelki folyamatokat szívesen elemző
egyéneknek.
Pszichológus növendékeknek.
És aki bírja a becsavarodós főhősöket vagy csak
szívesen végigkövetne egy folyamatot.
kicsit olyan érzésem van, mintha csak a happy endes tündér mesék lennének könyvnek valók, a fenti írás alapján. A szereplők pontosan úgy viselkednek mint akiknek mindenük elveszik. Ezt lehet nem megérteni, mert még ilyet nem láttunk, de attól mert valamit még nem tapasztaltunk nem tudhatjuk, hogy milyen érzés...
VálaszTörlés