Sorozatra én ennyire dühös
még nem voltam, mint az Árnyék és csont második évadára. A kellemes indulás
után olyan mély lelki sebeket ejtett, amit úgy éreztem, hogy muszáj kezelésbe
vennem. Azonnal kézbe is vettem Leigh Bardugo Grisa világát lezáró duológia
nyitókötetét, A sebhelyes cárt, ami ugyan használt, de mégsem vagyok vele
maradéktalanul elégedett.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2019 Magyar megjelenés éve: 2022 Könyvmolyképző Kiadó ifjúsági, high fantasy négy csillag |
Nézz szembe a démonoddal –
vagy etesd rendesen!
Nyikolaj Lancovnak mindig
is volt tehetsége a lehetetlenhez. Senki sem tudja, mit élt át hazája véres
polgárháborújában – és jobb is, ha ez így marad. Most, amikor ellenségek
gyülekeznek az ország meggyengült határainál, a fiatal cárnak meg kell találnia
a módját, hogy feltöltse Ravka kincstárát, új szövetségeket kössön, és
felszámolja az egykor nagyszerű grisahadseregre leselkedő fenyegetést.
Ám minden egyes nappal
erősebbé válik benne a sötét varázslat, ami azzal fenyeget, hogy elpusztítja
mindazt, amit felépített. Egy fiatal szerzetes és egy legendás grisa szélhívó
segítségével Nyikolaj elutazik Ravka azon helyeire, ahol a legerősebb mágia él,
hogy legyőzze a benne rejlő szörnyű örökséget. Mindent kockára tesz, hogy
megmentse az országát és önmagát. Akadnak azonban olyan titkok, amelyeket nem
szabad eltemetni – és olyan sebek, amelyeket nem szabad begyógyítani.
Hiányzott belőle az első
részekre jellemző frissesség és lendület. Az elején sokkal inkább egy átvezető
kötetnek tűnt, és kicsit túlnyújtottnak éreztem mindamellett, hogy amúgy nagyon
is örültem a szereplők viszontlátásának. A második fele már lényegesen erősebb
volt, és meg is kaptam az izgalmat, de a három párhuzamos szál miatt kevésbé
vonódtam be a regénybe, pont mint a Varjak esetében.
Történetünk…
az Éjúr legyőzése,
valamint a fjerdai és ketterdami kalamajkák után játszódik, mikoris Nyikolaj
próbálja megerősíteni a hatalmát Ravka trónján. Több fronton kell helytállnia,
ugyanis a külső konfliktus mellett az országon belül is nyomás kezd kialakulni.
És mindemellett a saját belső szörnyeit is kordában kell tartania, hogy ne ijessze
el a menyasszonyjelölteket. Ezzel párhuzamosan Nyina egy bevetés miatt északon
tartózkodik, ahol grisákat ment a fjerdaiak karmaiból, és egy régi ismerősével
is összefut.
Ez egy Könyvmolyképzőhöz
képest meglepően sűrűn szedett regény, ami miatt a 460 oldala hirtelen nem is
tűnik olyan kevésnek. A belsőben is módosítottak, a korábbiakhoz képest, ugyanis
a fejezeteknél szereplő nevek köré egyedi illusztrációkat készítettek, amelyek
a képességre vagy a státuszra utalnak, és amit én személy szerint nagyon
szerettem. Emellett pedig egy újrarajzolt térkép is belekerült, ami nekem
sokkal jobban tetszik, mint a korábbi.
 |
| Forrás: Pinterest |
Már a cím is utal a
sebekre, de a kötet egyértelműen a traumák feldolgozását helyezi a középpontba.
Az Éjúr által megszállt, majd felszabadított Nyikolajon éjszakánként
eluralkodik a benne lappangó démon, ami miatt kénytelen magát az ágyhoz
láncolni, de kezd irányíthatatlanná válni. Ugyan nincs a toppon, de a
felelőségteljes uralkodóként viselkedik, aki tényleg törődik az országa
jólétével. Emellett pedig a humora is régi, és mindez a sebezhető oldalával
kiegészülve komplex szereplővé tették.
Zója sokat nőtt a
szememben, akit keménykezű hadvezérként Nyikolajt kiegészítve felel az ország
biztonságáért. Olyan kis aranyosak együtt, bár szigorúan megmaradnak a szakmai
kapcsolatnál, de én látom bennük a potenciált. Jó volt megismerni a lány
múltját is, ahol nem csak az Éjúrtól szenvedett sérülésket. Az édesanyja
ugyanis kilenc évesen eladta feleségnek, de a nagynénje sikeresen megmentette
és elvitte a grishaképzőbe.
Nyina szála egy kicsit
történet a történetben, már csak azért is, mert minimális kontaktja van a
ravkai udvarral. Emellett pedig Matthias halála után teljesen magába fordult,
magányos farkas lett a farkasa nélkül. A fjerdai hórengetegben a gyász is az
agyára ment, mert a képes „beszélgetni” szerelmével, ami azonban csak a saját
lelkiismeretét jelképezi. Mindezek mellett azonban nem hazudtolja meg magát, és
mindent kockára téve asszonyokat ment, hiszen személyes példából tudja, hogy a
jurda kikészíti a grishákat.
 |
| Forrás: Pinterest |
Hármójukon kívül két másik
szemszögkaraktert is kapunk. Dima csak a nyitófejezetet narrálja, ahol nagyon
erős dejavu érzésem támadt. A téli táj, a kis ház, a kinti íjesztő hangok és a
kiküldött fiú azonban annyira ismerősnek tűntek, teljesen Az Északi erdő legenedájának a hangulatát idézte fel bennem. Nála sokkal inkább meghatározó
szerepet kap Iszak, aki kénytelen átvenni Nyikolaj szerepét, míg az éppen
eltűnt. Néha ugyan hibázik, de alapvetően ügyesen játszmázik. Nagyon szerettem
az ő jeleneteit, és éltem a megjegyzéseit a palotaőrségre, hogy majd pl. a
jövőben igyekszik kevésbé ijesztő arcot vágni.
A második évad már
spoilerez erre, így nem titok, hogy nagy szerepet kapna a regényben a szentek.
A trilógiában ugyan csak Alinát látjuk, de már említés szintjén ott is
feltűnnek a The Lives of Saints (A szentek élete) című kötetben felsoroltak.
Itt azonban sokkal inkább az esendő oldaluk kerül bemutatásra, azaz hogy csak
normális élet után vágynak. Többet viszont nem árulnék el róluk, mert az már
kifejezetten spoileres lenne.
A három szál közül egyedül
Nyináét láttam jönni. Iszak feleségkeresésben való helytállása érdekes
fordulatot vett fel, de leginkább a Nyikolaj körüli események leptek meg.
Utóbbi miatt egy kicsit mérges is vagyok az írónőre, hogy ennyire a rajongók
szája íze szerint alakította a történetet.
 |
| Forrás: Pinterest |
Összességében
Szomorú vagyok, hogy
ennyire a rajongói bázisra építette az írónő a regényt, hiszen inkább volt
átvezető kötet szaga, mintsem első részé. Az elejét túlnyújtottnak éreztem, de
a második felére összeszedte magát a kötet. Mindezek mellett én mégis nagyon
élveztem, mert viszontláthattam a szeretett szereplőimet.
„– A nép még elfelejti a végén, milyen jóképű vagyok.
– Azt kétlem. Az arcod rá van vésve a pénzre.”
~~~
„– Szeretem, hogy folyton körülöttem sürgölődsz, Nazjalenszkaja. Az állandó aggodalom csodát tesz az arcbőröddel.
– Majd küldök egy köszönőkártyát.
– Úgy legyen. Te egyenesen ragyogsz!”
~~~
„Ha a férfiak minden egyes alkalommal szégyellnék magukat, amikor okuk lenne rá, akkor semmi másra nem maradna idejük.”
~~~
„Egy dolog megtalálni a boldogságot és elveszíteni, és egészen más dolog, ha valaki más boldogságát úgy tolják eléd, mint egy nem kívánt második szelet tortát.”
~~~
„Zója és Zsenya már a hadiszobában várakoztak.
– Elkéstél – jegyezte meg Zója.
– Én vagyok a cár – felelte Nyikolaj. – Ami azt jelenti, hogy ti jöttetek korán.”
~~~
„A haladás egy folyó. Nem lehet visszahívni, ha egyszer már kilépett a medréből.”
~~~
„– Azért ismerd el, hogy neked is szükséged van arra, hogy szeressenek, ahogy nekik is szükségük van arra, hogy téged szeressenek!
– Szerencsére nagyon szerethető vagyok.
– Amúgy pillanatról pillanatra egyre kevésbé. Távolról sem tűnsz fáradtnak. Ez nem normális.
– Neked viszont jól áll a fáradtság, Zója. A sápadtság. Az árnyékok a szemed alatt. Úgy nézel ki, mint egy regény hősnője.
– Úgy nézek ki, mint egy nő, aki mindjárt lábon rúg.
– Na, na, na! Elképesztően jól csinálod. És a mosolygásba még sosem halt bele senki.
– Eddig.”
~~~
„– A gyenge cárok – elmélkedett Nyikolaj – majdnem olyan bosszantóak, mint a nem elég erős tea.”
~~~
„– Ha lehetetlenről van szó, Nyikolajra számíthatsz – jegyezte meg Tolja.
– Talán csak egy kis szabadságra vágyott – mélázott Tamar.
Tolja rámordult.
– Vagy Zója ráunt és eltemette a sivatagban.”
~~~
„– Sosem voltam jó kardforgató.
– Egész életedben azokat az utakat választottad, amelyekről tudtad, hogy kiválóan tudsz teljesíteni. És ez lustává tett téged.”
~~~
„Van különbség az elképzelés és a téveszme között.”
~~~
„A ravkaiak vonzódtak a hatalmi figurákhoz, az erőhöz. Soha nem tanulták meg, hogyan kell saját magukon uralkodni, mert a döntéseket mindig is cárok, Éjurak, tábornokok, papok hozták meg helyettük.”
~~~
„– Neked teljesen elment az eszed?
– Próbálok felelősségteljesen cselekedni. Azt hiszem, emésztési zavaraim vannak tőle.”
~~~
„Talán minden, amit a szörnyeteg mondott, igaz volt. Mindaz, amit Nyikolaj tett vagy tenni fog a népéért, talán soha nem lesz elég. Egy része talán mindig is javíthatatlan marad. Talán soha nem lesz belőle igazán nemes ember vagy igazán méltó cár. A végén talán kiderül, hogy nem volt több, mint egy tehetséges illuzionista lenyűgöző frizurával.”
A sorozat további részei:
Rule of Wolves (#2)
Kapcsolódó könyvek:
The Language of Thorns
The Lives of Saints
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése