Anno még Enikőnél
találkoztam Mathias Malzieu A szív mechanikája című regényével. A pöttöm kis
könyv ugyan neki kevésbé nyerte el a tetszését, de ő alapvetően a fantasykkal
nehezebben barátkozik meg, engem viszont továbbra is vonzott a mesei
kisugárzását, amelyet még egy csipet steampunkkal is megfűszerez.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2007 Magyar megjelenés éve: 2012 Európa Kiadó romantikus, fantasy három csillag |
Úgy szeretjük egymást, mint két megelevenedett gyufa. Nem beszélünk, lángra gyúlunk!
1874-ben, minden idők
leghidegebb napján, mikor a paranormális kutyahidegben a szökőkutak is
jégcsokorrá dermednek, Edinburghban Madeleine, a bába, gyógyító csodadoktor, a
számkivetettek istápolója egy megesett rosszlány gyermekét segíti világra. A
veszett hidegben az újszülött szíve megfagy, Madeleine pedig hirtelen ihlettel egy
óraszerkezetet ültet be helyette.
A kis Jack selejt portéka,
ráadásul különösen kényes is: hogy életben maradhasson, meg kell tanítani,
hogyan bánjon a szívével, az ön- és közveszélyes, hegyes mutatókkal, de
legfőképpen arra, hogy a szerelem végzetes lehet a számára. Ám az óramű-szívnek
sem lehet parancsolni, Jack a leheletfinom Acacia táncosnő rabja lesz, fél
Európán át követi, mint az árnyék, megvív érte száz veszéllyel, versenyt fut a
könyörtelen idővel, amely belülről emészti…
Mathias Malzieu francia rockénekes
romantikus, fanyar meséjét egyszerű nyelven, bizarr ötletekkel megbolondítva,
mintegy fapofával meséli el nekünk – szinte rajzfilm, képregény, ám mégis
irodalom.
Kettős érzéseim vanna a
könyvvel kapcsolatban. Egyrészt az elején nagyon éltem a hideg nap hangulatát,
valamint Jackünk felcseperedését is öröm volt figyelni. Egy ponton aztán
ajtóstul ront be hozzá a szerelem, amely fiúnkat mindennemű racionalitásától
megfosztja, és a fél világot a nyakába veszi, csak hogy egy ideát kergessen. Reménytelenül
romantikus, ami sajnos a vesztét is okozza.
A regény egyedi
tulajdonságokkal rendelkezik, melyek közül a sorkizártság hiánya előzetesen
jobban zavart, mint olvasás közben. Emellett a bekezdéseknél sincsen behúzás,
amelyek a legtöbb helyen így is úgyis elkülöníthetők, illetve a nagyobb
egységek váltásánál egy teljes sort is kihagy. Még nagyon megmaradt a dalok
dominanciája, amely a szerző zenészi karrierjének tudható meg, de utólag
belelapozva kevésbé tűnt mindezt fel.
A borítója miatt
gyerekkönyvnek nézhet ki, de nagyon nem az. Még ifjúsági olvasók kezébe inkább
adnám, mert a káromkodás is csak szökőévente fordul elő benne. Ha viszont a
valós besorolást adnám neki, akkor egyértelműen a felnőttmese címkével illetném.
Nagyon tetszett steampunk
csavarral ellátott világ. Jack nevelőanyja által beépített szerkezetek egyfajta
protézisként működnek, ám ezt a 19. században felért volna egy
boszorkánysággal. A kötet második felében pedig a cirkuszi élet dominál, amely
engem kevésbé hoz lázba, de tudom, hogy sokakat igen.
 |
| Forrás: Pinterest |
Számomra a romantikus
része vitte vakvágányra a történetet. A leírások kétségkívül nagyon szépek, de
egyáltalán nem volt szimpatikus egyikük viselkedése sem. Jack részéről sokkal
inkább egyfajta bálványozás vehető észre, amelynél elkerülhetetlen a pofára
esés. A műbalhékat sem tudtam értékelni, illetve a végső döntésükkel sem voltam
megelégedve.
Ha említenem kéne egy
olyan szereplőt, akivel tényleg törődtem, az Jack nevelőanyja. Madeline ugyanis
szinte küldetésként megesett lányok gyermekeit segíti világra, ha már neki egy
komplikáció miatt már nem lehet sosem gyermeke. Az író azonban őt sem kíméli: először
a szívem szakad meg miatta, aztán pedig a felismeréssel töröl képen.
Végül pedig egy érdekes
vendégszerepet szeretnék kiemelni, ugyanis a regényben tiszteletét teszi
Hasfelmetsző Jack. Főszereplőnk a vonatútja során találkozik vele, és elég
kísérteties jelenetnek leszünk tanúi, ahol többek között vértinta is feltűnik.
Összességében
Kívülről gyerekesebbnek
néz ki, mint amilyen a beltartalma, viszont nekem ez a fajta szerelmes történet
kevésbé jön be. A steampunk csavarral ellátott világot érdekesnek találtam, de
sajnos az nem volt elég ahhoz, hogy végig élvezzem a kötetet. Sokkal inkább
mérges vagyok rá a ki nem használt potenciálja miatt.
„A böllérkés formájú kémény a csillagok felé mered. A Hold rajta élezi a sarlóját. Egy lélek sincs itt, csak a fák.”
~~~
„A holdfény édes aurával koszorúzza a belváros utcáit, arról álmodoztam, hogy beleharapok.”
~~~
„Egyfolytában embereket reparálsz, a saját sebeidet mégis a könnyeid alkoholjába fojtod. Miért?”
~~~
„Ha egész életedben csak arra vigyázol, hogy ne essék semmi bajod, rettenetesen unatkozni fogsz, tudod? Nincs szórakoztatóbb dolog az óvatlanságnál.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése