Szeretek ajánlásokra olvasni, de ugyanakkor nagyon sokszor a saját fejem után megyek, ha könyvválasztásról van szó. Érdel a témája? Jöhet. Olvastam már az írótól, de szeretnék neki még egy esélyt adni? Ide vele. Néha igazi gyöngyszemekre bukkanok, de gyakran előfordul, hogy elhasalok. Emma Steinkellner sajnos túlságosan sokat akart rövid idő alatt, Leila del Duca nem mélyült el eléggé a témában, Craig Thompson pedig nem nekem ír, és ezt el kell fogadnom.
Vannak olyan könyvek, amelyekről előzetesen tudod, hogy tetszeni fognak,
mégis a végtelenségig halogatod az elolvasásukat. Anthony Doerr A láthatatlan
fény című regénye is erre a sorsra jutott volna a hossza miatt, ám a
könyvklubunk pont ezt választotta az augusztusi fordulóra, így nem volt
menekvésem. De nem is értem, hogy miért is menekültem eddig, hiszen mintha
nekem írták volna.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2014 Magyar megjelenés éve: 2015 Alexandra Kiadó történelmi fikció, 2. világháború öt csillag |
Marie-Laure LeBlanc, a Természettudományi Múzeumban dolgozó zseniális lakatosmester lánya hatéves korában megvakul. Az apja elkészíti számára Párizs tökéletes makettjét, hogy a lány tájékozódni tudjon a fények városában. Ám mire elkészül a miniatűr várossal, a nácik lerohanják Franciaországot és megszállják Párizst…
Werner Pfennig egy német árvaházban él és különös képességgel bír:
mindenféle rádiót képes megjavítani és megszólaltatni. Tehetségére hamar
felfigyelnek, s Werner egy náci katonai iskolában találja magát, ahol kénytelen
szembesülni a rendszer embertelenségével…
A náci invázió elől Marie-Laure apjával egy távoli, tengerparti
kisvárosba menekül, nagyapja egykori házába, nem utolsósorban azzal a
megbízatással, hogy elrejtsék a Lángok Tengerének hívott és sötét legendákkal
övezett gyémántot, amelyet a megszállók égre-földre keresnek. A háború azonban
hamarosan utoléri őket, és Marie-Laure retteg a hírhedt gyémánt átkától…
Anthony Doerr lírai szépségű regénye két kamasz gyermek egymásba fonódó
sorsán keresztül mutatja be a II. világháború embertelen poklát, a látható sötétséget,
amelyből a szilánkokra tört, halványan pislogó humánum mutatja az egyedüli
kiutat: a láthatatlan fényt.
Annyi mindent szeretnék írni, mégis nehezen találom a szavakat, ami nem
is meglepő, hiszen egy kifejezetten okos könyvről van szó. Az író aprólékossággal,
precizitással és tudással felszerelkezve építette fel a regényét, nem spórolva
ki belőle az érzelmi síkot sem. Teljesen megértem, hogy miért kapott Pulitzer
díjat. Ugyan a 2. világháború, mint téma eleve egy Jolly Joker, de mégsem érzem
elcsépeltnek, ami a stílusnak és a szereplőknek köszönhető.
Nem tudom miért, de engem
nem vonzzanak a mai korban játszódó romantikus történetek. Ha már fantasy vagy
történelmi, akkor jöhet, de ezen kívül nehezen veszem rá magamat, hogy ilyet
olvassak. Éppen emiatt sokat számít egy megbízható embertől érkező ajánlás, aki
maga szerteágazó ismeretekkel rendelkezik a témában, és bizton állítja, hogy jó
lesz. Christina Lauren A lelkitárs egyenlet című regénye legfőképp Andi miatt
került fel a radaromra, amit a magyar megjelenés csak még inkább megerősített. Nagyon
jó élmény volt, nem gondoltam, hogy ennyire szeretni fogom.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 2021 Magyar megjelenés éve: 2022 21. Század Kiadó romantikus öt csillag |
Jess Davis gyermekét egyedül nevelő anya, aki boszorkányos ügyességgel mozog az adatok és statisztikák világában. De hiába a sok számítás és kalkuláció, egyvalamire nem tudja rávenni magát: hogy újra randizni kezdjen. Rengeteget dolgozik, hogy mindenük meglegyen, és az élete nem könnyű… ha őszinte akar lenni, igencsak magányos.
Jess értesül a Kromantika
nevű, frissen felkapott társkereső cég ajánlatáról: adatbázist hoznak létre,
hogy DNS-vizsgálat alapján találják meg mindenkinek a lelki társát. Ha ez igaz,
akkor a Kromantika alapjaiban változtatja meg a társkeresést, hiszen valami
egzaktra épít. Ezzel Jess is tud azonosulni.
Legalábbis azt hitte, hogy
tud. A teszt ugyanis kimutatja, hogy Jess 98%-ban összeillik a Kromantika
alapítójával, bizonyos dr. River Peñával. Jess ismeri dr. Peñát, ezt a merev,
konok figurát, és kétségtelennek tartja, hogy nem ő a lelki társa. De a
Kromantika pénzt kínál Jessnek arra az esetre, ha hajlandó jobban megismerkedni
a cég alapítójával. Jess szkeptikus, de nincs abban az anyagi helyzetben, hogy
visszautasítsa a nagyvonalú ajánlatot.
A 98%-os összeillés
gyémánt fokozatú egyezést jelent. A cég promóciójában Jess és dr. Peña
álompárrá válnak, ők az élő példa a Kromantika módszerének sikerességére.
Miközben egyik repi rendezvényről a másikra rángatják őket, Jess lassan ráébred,
belül talán másmilyen ez a tudós, mint amilyennek eddig hitte.
A magyar kiadás külleméről
szeretnék első körben áradozni. A sárga borító ugyan az eredeti átvétele, de
ezáltal nálam már előnyből indult, mert a kötet látványa is boldogsággal
töltött el. Általánosságban semleges vagyok az élfestésekkel kapcsolatban,
hiszen számomra egy szép gerinc többet ér, de itt a lilából rózsaszínbe majd
megint lilából megint rózsaszínbe tartó átmenet csodaszép. Le a kalappal a
kiadónak az ötletességért, mert így egy megérdemelt külsőt kapott ez a számomra
oly kedves regény.
Ugyan az középiskola után inkább a szórakoztató és az ifjúsági irodalom felé fordultam, de időközönként a klasszikusok is bekopogtatnak. Így esett meg az, hogy a Nevenincs Könyvklubunk hatására sorra kerítettem Herman Hesse Der Steppenwolf [A pusztai farkas] című regényét eredeti nyelven. Mielőtt elkezdtem volna, nem értettem, hogy német irodalom órán miért nem olvastunk vagy tanultunk róla, de közben rájöttem, hogy nem akartak minket ilyennel terhelni.
 |
| Eredeti megjelenés éve: 1927 Magyar megjelenés éve: 1992 mágikus realizmus, lélektani két csillag |
A pusztai farkas Hesse világszerte talán legismertebb és legvitatottabb könyve. Nyilván nem véletlen, hogy épp a beatnemzedék körében arathatott óriási sikert. Introvertált, önmaguk útját járó, önmagukat kereső hősei elsősorban a politikától megcsömörlött, meg nem értett, szubkultúrába menekült, lázadó ifjúsághoz szóltak – legalábbis az Egyesült Államokban, ahol ez a generáció azért ugyancsak a maga képére formálta-ferdítette a 20-as évek Németországának ötvenéves, outsider értelmiségi hősét. De említsünk meg egy másik példát, hogy lássuk, a kábítószer apostolának kikiáltott Hesse sokkal többet, pontosabban merőben mást is jelenthet a világ más tájain: az Új Ember 1978. november 19-i számában Pilinszky János ismertette a Der Steppenwolfot: Harry Hallerben a kóros bűntudattól szenvedő, depressziós, önmegvető embert látta, aki – nem dogmatikus értelemben – közel jár a megtéréshez és a kegyelemhez.
Ez egy elborult regény,
amihez nagy adag kitartás kell, főleg ha az ember lánya németül áll
neki. A végeláthatatlan barokkos körmondatok Fontane-i minőségűek voltak, ami jelentősen
megnehezítette az olvasást. Főleg amiatt is, hogy mindezen mondatok csapongó gondolatokat
mutattak be, amik ettől függetlenül is nehezen követhetők.
Mostanában lelassult a graphic novel lendületem, illetve eléggé vegyes tematikában olvasom őket, így nehéz egy kalap alá rendezni őket. Most viszont összegyűlt három olyan, ahol fiatalokról van szó, mint olyan sok másikban is, viszont itt mindegyik főszereplő kitűnik a többiek közül. A Crumbs-ban Rey a jövő helyett a jelent látja, a Be Prepared-ben Vera egy orosz gyökerekkel rendelkező amerikai tinédzser, a Tidesong Sophie-ja pedig varázsló.
Végre vége. El sem hiszem,
hogy leírhatom ezt. Nincs több egyetem, hétvégi tanulás, hanem a szabadidőm
csak az enyém. Magamat ismerve úgyis találni fogok valami újabb nagyobb
projektet, de jelenleg csak élvezem a lelassulást. Az utóbbi időben nagy lángon
égtem, és most kihasználom, hogy mindenre szánhatok időt, és nem kell rohannom. Ezen események miatt a
hónapban a munka is háttérbe szorult – a partnerek legnagyobb bánatára –, és
minden nap hosszasan tanultam. Egy-egy kikapcsolódásos alkalom is be tudott
csúszni, így esett meg, hogy a munkatársaimmal csapatépítésként elmentünk
evezni a Hévízi-csatornára.