2017. április 29., szombat

Magas elvárások | Charles Dickens

Egy eszménykép élt bennem Charles Dickens Szép remények című regényével kapcsolatban. Tudat alatt már felső polcra raktam, mert a filmet látva az tetszett és a Szent Johanna Gimiben olvasta Reni, ami eleve plusz pontot adott neki. Viszont amióta megkaptam, nem akartam belekezdeni. Talán a méret riasztott vissza vagy, hogy ismertem a történetet. Ezt már sosem tudom meg.

Első magyar megjelenés éve: 1959
Általam olvasott példány kiadója:
Kairosz Könykiadó
realizmus, lélektani
három csillag
Történetünket nagyon nehéz röviden összefoglalni, mert annyi esemény sorakozik egymás mellett, mint a Fertőben a nád. Főhősünk Philip Pirrip, amit mindenki csak Pipnek hív, szülei halála után nénjéhez és annak férjéhez, a helyi kovácshoz kerül. A szigorú asszony kemény nevelésben részesíti mindkettőjüket.
Egy nap Pip a lápon barangolva egy szökevénnyel találkozik, aki fenyegetve ugyan, de segítséget kér tőle. A fiú nagy bűntudattal teljesíti a kérést, viszont szeretné ezt minél hamarabb elfelejteni. Nem sokkal később a város hírhedt matrónája, Havisham kisasszony kéreti magához, hogy szórakoztató társaságot nyújtson neki. Rendszeres látogatásai alatt megismerkedik az ifjú Estellával, akiből a kisasszony nevelésének hatására egy jégszívű férfilélektipró lesz. 
Ahogy telik-múlik az idő, Pip beáll tanoncnak az otthoni kovácsműhelybe, de titokban elvágyik onnan. Ezért is jön jókor hirtelen meggazdagodása. Hatalmas vagyont hagyott rá jótevője, amiből Londonba költözik és kifinomult úrember válik belőle. De vajon elég ez céljai eléréséhez?

~~~

A regényt leginkább egy képzőművészeti alkotáshoz hasonlítanám. Dickens nyelvezetét külön öröm volt olvasni, bár néha azért túlzásokba is tud esni. Amit viszont nem gondoltam volna róla, hogy gyorsan olvastatja magát. A fordítás is emelte a szépirodalmi értékét, hiszen 1959-ben még régiesebb nyelvezet volt a mérce. A Kairoszos kiadásban viszont szép számmal található elgépelési hiba, ami egy átolvasás hatására könnyen orvosolható lett volna. 
A könyv eleje különösen negatív érzéseket keltett bennem. Semmi remény, csak Pip nevelése. A mocsár szomorkás hangulatát jól adta át. Teljesen beleivódott a modoromba, nekem sem volt sok kedvem semmihez sem.

Minden karakterben van valami hiba, ami árnyalttá teszi őket. Joe asszonyság mai szemmel brutális terrorban tartja családját. Nő létére ő hordja otthon a nadrágot. Rendszeresen veri mind Pipet, mind a férjét, ezért sem szerettem, ha ő volt a színen. Mert én meg tudom érteni, hogy egy jól időzített pofon csodákat tud tenni, de az állandó félelem csak kikészíti az embert és elnyomja a valódi énjét.
A 2012es adaptáció plakátja
Havisham kisasszony a megbántott szerelmes, aki tizensok éve él egy lesötétített házban. Agyára ment a bezártság, mert mindennek úgy kellett maradnia, ahogyan a félresikerült esküvője napján. A tortába pókok költöztek, a menyasszonyi ruhája megsárgulva lóg rajta és még az órákat is megállíttatta. Fejébe vette, hogy bosszút áll a férfinépen, ezért is fogadja maga mellé Estellát, akit kiokosít. A természetétől fogva ártatlan lányka megrontása a rögeszméjévé vált. Pip mégis imádja ezt az eszményképet, de a márványarcú lány mégsem törődik vele. Halálra van ítélve a kapcsolatuk, viszont halványan ott pislákol a háttérben a remény.
A bűnözés témát rendesen körüljárja. Aktív és passzív résztvevőként is jelen van Pip, akinek E/1es szemszögéből kapjuk meg a történetet. 

„Képzeljétek csak el, hogy egy bizonyos nap kiesett volna az életetekből, milyen másként fordult volna minden. Állj meg itt, aki ezeket a sorokat olvasod, és egy percig gondolj napjaid hosszú láncára. Akár vasból van, akár aranyból, akár tüskéből, akár virágból, meg nem köt téged, ha egyszer, egy emlékezetes napon legelső szeme el nem készül.”
Összességében
Sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, de ennek ellenére nem bántam meg, hogy elolvastam. Legalább tudom, hogy Dickensszel a jövőben óvatosabban bánok. A komor hangvétele nem kifejezetten ajánlott téli hónapokra, mert elmegy az amúgy is csekély életkedve az embernek. De magát a történetet szerintem ismerni kell. Szóval ha nem könyvben ismerkedsz meg vele, akkor az adaptációját nézd meg.

Hogy kinek és mikor ajánlom?
Akkor és csak akkor, ha a filmet látva meg akarsz győződni annak adaptációminőségéről, illetve ha felkeltette az érdeklődésedet és a karaktereket akarod mélyen szántóan tanulmányozni.
Vagy ha szereted a Dickens által íródott vagy egyszerűen a realista regényeket.

Ti olvastátok már? Vagy a filmet láttátok?
Nektek hogy tetszett?

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése