„Itt van, megjött
Bagaméri, ki fagylajtját maga méri!”
Hányszor hallottam
gyerekkoromban ezt az idézetet, és azt sem tudtam, hogy mi fán terem. Édesapám
olvasta Csukás István Keménykalap és krumpliorrát, de sosem adta kezembe. Pedig
biztos élveztem volna akkor is, hisz gyerekként ki ne szeretné még több
kalandot átélni.
 |
| Első megjelenés éve: 1973 gyerek, kaland, krimi |
„Gá, gá” – kiált a Vadliba
őrs. Harci kiáltásuk vajon miféle kalandokat jelez? Nos, ezek a derék legénykék
a regény elején még nem sejtik, miféle kalandokba csöppennek. Egyelőre csak
beteg pajtásukat, Pétert akarják elszórakoztatni. De hát vajon mivel? Erre a
célra egy kitalált cirkusz a legjobb, legalábbis addig, ameddig az elképzelt
cirkuszból – igazi nem lesz. Márpedig lesz! Közben értékes teknőcök tolvaját
kergetik, bebarangolják Budapest minden zegét-zugát, közben botrány tör ki a
divatbemutatón, és…
na, a többi már legyen
ennek a vidáman pergő, izgalmas regénynek a titka!
A regénybeli történet
szolgál alapul az azonos című tv-filmhez.
Hat kis gézengúz tervet
eszel ki a tavaszi szünetük és beteg barátjuk miatt. Cirkusz alapításába vágják
a fejszéiket, mikoris éppen az egyik alapanyagbegyűjtő hadjáraton egy lopási
ügybe keverednek. Jutalom reményében vágnak bele a felgöngyölítésébe, de közben
Bagamérival, a fagylaltárussal is meggyűlik a bajuk. A premier és a szünet vége
viszont egyre közeledik.
Nem terveztem, hogy hamar végzek vele, de nem tudtam tartani az elolvasott könyvek utáni 50 oldalt. Egyszerűen nem bírtam kivárni, hogy csak három-négy nap után tudjam meg, mi történik a kis lurkókkal. Hajtott előre a
kalandjuk. Gyerekekről gyerekeknek, akik még egész nap lófráltak és nem csak a
gép és a tv előtt ültek. Mert akkor is volt élet. És ha szórakozni akartak,
akkor kénytelenek voltak maguknak megteremteni. Csukás István írás módja is
tetszett. Ennek alátámasztására egy jó példa a következő idézet:
„– Te zabikutya! Te elfuserált dögevő! Te patkányfarkú, gülüszemű, vízfejű törpe szörnyeteg! Bablevesmeghajtású szőrdízel! Te spirituszba való nagyra nőtt bacilus! Te kettéharapott macskacápa! Te, te, te!”
Röviden ennyit szerettem
volna írni róla. Eleve nem akartam külön írni róla, viszont szerettem volna
megemlékezni eme kedves olvasmányélményemről.
Ha megteheted, hogy
leemeld a polcról, akkor ne hagyd ki. Nem véletlenül generációk könyve ez is. Bár a filmet nem sikerült megnéznem, de előbb-utóbb azt is pótolni fogom.
Egy szerethető történet pesti
lurkókról a múlt századból.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése