Elkószált gondolatok folyama | Gerencsér János

Még mindig tanulom a fantasy műfaj albesorolásainak jellemzőeit, és egyre jobban arra jövök rá, hogy én igazából az urban és a high ágáért vagyok oda. Vagy rakjanak bele realitást vagy hercegnőket és országmentést, vagy tündéreket. A varázserő sokat ment a helyzeten. Gerencsér János Kósza utak legendája - Kalászkirály című regényének besorolásával csak később találkoztam, minthogy a regényt olvasni kezdtem volna. Ezért is lepődtem meg a low fantasyra jellemző írásmódon, mert nem erre számítottam. A cím alapján legendás kalandokat vártam.

Első megjelenés éve: 2017
Athenaeum Kiadó
low fantasy, alternatív történelem
három csillag

Gerencsér ​János fantasyjében a koldussá vált királyfi, az igazságos uralkodó mítoszát teremti újra, ármánnyal és szerelemmel átszőtt meséjét a történelmi regények rajongói is örömmel forgathatják. A Kalászkirály igazi tanulságos olvasmány minden korosztály számára.

Az Úr 1151. évében, egy képzeletbeli világban két királyi sarj, egy fiatal hercegnő és egy ifjú lovagkirály menekül üldözői elől. Eime, Ektíria birodalmának volt úrnője a testőrével bujdosik, míg a trónról őt letaszító Aceras király, aki immár maga is trónfosztott lett, koldusgúnyában vegyül el alattvalói között. Ellenségek ők, sorsuk mégis összefonódik, miközben földönfutóként a szabadságukért küzdve, lassan felnőtté válva nemcsak saját magukat ismerik meg egyre jobban, hanem népük akaratát is. Ám ezalatt a kegyetlen háborúskodások, öldöklő hatalmi harcok világát éppúgy át kell vészelniük: vérgőzös csatákon, halálélményeken tanulják meg a túlélés könyörtelen törvényeit. Márpedig azokat még a bukott uralkodóknak is tudniuk kell, főként, ha vissza akarják szerezni koronájukat. 

Történetünk...

Két szálon halad, ami kellő változatosságot nyújt. Aceras király Godor nagyúr segítségével lerohanta Ektíriát, megölte a királyt, de cserébe kéri az elfoglalt területet. Aceras azonban mindezt megtagadja tőle, így fellázad és merénylet akar véghez vinni, a királynak viszont sikerül elmenekülnie. Nevét letagadva bujkálni kényszerül, az egyszerű emberek között meglapulva várja, hogy a helyzet kiforrja magát.

Eközben Eime, Ektíria királyának lánya is szökésben van testőrparancsnokával, Rátnonnal. A hercegnőt menekítve ők is érdekes helyzetekbe keverednek. Célként viszont mindig a visszatérés lebeg előttük. Jót akarnak tenni a népnek, nem akarják szenvedni látni őket. Vajon a béke előbb vagy utóbb jön el.

„Mi értelme a nagy birodalomnak, ha nem tudsz gyönyörködni minden szegletének szépségében?”

Epizidikus regény, mely lassú olvasás mellett veszít az élvezhetőségéből. Annyi minden történik akár egy lapon belül, hogy a fele kiesett, és kamillázva merengtem el egy-egy későbbi utaláson. Cselekménye helyenként begyorsul, hetek telnek el szempillantás alatt, de szereti a pillanatokat is elnyújtani. Aceras találkozása a koldussal vagy Eime okítása rendesen ki van fejtve.

Hasonló a helyzet a tanulságokkal is. Néha bekezdéseken átívelő monológokban okulhatunk, de van, hogy csak odaveti. Viszont jó, hogy vannak, mert ezek is emelik az értékét. Megvitatja a túl nagy birodalom kérdését, az uralkodás mivoltját és a szerelmet. Ez utóbbi inkább csak fejcsóválást idézett elő bennem. Nem hiányozhatott belőle, de szerintem ennyi erővel ki is maradhatott volna. De ha már benne van, szerettem volna kifejtést olvasni mind Hanga mind Déna esetében, de lehet, hogy csak női szemmel vágyok erre. A férfiaknak elég a tény, hogy van kémia közöttük, és máris minden el van rendezve.

Ugyanerre a férfiasságra példa a hulló fejek száma. Nem ijed meg a haláltól, látszólag fontos szereplőkkel is ugyanúgy végez az író, mint a csaták ismeretlen tömegével. Erős képzelőerőm egy idő után hozzászokott, és nem forgott tőle a gyomrom.

Eime volt számomra a legkedvesebb szereplő. Kezdetben nagyon makacs, csak az és úgy jó neki, ahogy azt ő elképzelte. Egy jottányit sem hajlandó lejjebb adni. Tehetséges a rajzolásban, így ínséges időkben agyagedények díszítésével foglalkozik. Származásából adódóan jó érzéke van az oktatáshoz, de nem bírja a fizikai munkát. Kitartásával azonban ezt ellensúlyozni tudja, megtanulja a kardforgatás művészetét. A férfiak jobb szeretik biztonságban tudni, ő azonban minderre fittyet hányva veti bele magát az események sűrűjébe. Fiúként is próbál helyt állni, viszont nagyon lerí róla az igazi neme.

A helyszínnel voltak bizonytalanságaim, de ez csak abból adódott, hogy nem olvastam el a fülszöveget. Egy kitalált valóság Közép/Kelet-Európájában játszódik. Találkozhatunk macedón falanxszal és gyula által vezetett nomádokkal, akik nagyon hasonlítanak a magyarokra. Ehhez viszont az Úr 115. esztendeje nem stimmelt, de üsse kő.

A bevezető sorok csak a könyv háromnegyedénél nyerte el értelmét. A kis süni szemszöge olyan kis aranyos volt, engem sikerült azzal teljesen beszippantania. Milyen jó ötlet egy állat szemszögével kezdni, de mintha ezt én már láttam volna valahol…

„– Szerinted melyik a jobb? A boldogság vagy a hatalom?

– Jó kérdéseid vannak.

– Mi a boldogság?

– A boldogság… – töprengett a király, de képtelen volt megfogalmazni.

– Ha nem tudod, mi a boldogság, miért véled, hogy az voltál?”

Hogy kinek ajánlom?

Low fantasyt szerető vagy csak kipróbálni vágyó egyedeknek.

Ha eleged van a csöpögős romantikából, de azért mégsem szeretnéd teljesen mellőzni.

Uralkodóknak és trónvárományosoknak meleg szívvel. A feladathoz fel kell nőni!

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget az Athenaeum Kiadónak!