Ó kapitány, kapitányom! | On Sai

A sci-fi nem feltétlenül a legnőiesebb műfaj, mi több, bonyolult szókincse miatt állítólag a gyengébbik nem körében nem is olyan elterjedt. Ezt kikérem magunknak, mert szemen szedett hazugság. Miért ne lehetne egy nő feje űrhajóktól és idegen bolygóktól teli, és szíve egy kapitányért oda? Tudtommal nem csak férfiak szerepelnek ezekben a történetekben.

Mai regényem a Calderon, avagy hullajelölt kerestetik On Saitól, polgári nevén Varga Beától is pont egy ilyen kivétel a tömérdek tása között.

Első kiadás éve: 2012
Könyvmolyképző Kiadó
sci-fi, romantikus
négy csillag

Calderon kapitány nem mindennapi férfi. Egy jóképű, ifjú főnemes, aki eldobta a rangját egy lányért. Csakhogy a lány meghalt, így Calderon öngyilkos akar lenni. Úriember nem temetkezik hitelbe. Calderon másodkapitányi állást szeretne egy űrhajón, hogy egy kényelmes urnára gyűjtsön, de döbbenetére a kapitányi munkakört kapja meg. Vajon miért sóz rá a Flotta egy hatalmas űrcirkálót, amit nem tud vezetni? Milyen Játszma folyik körülötte? Mit kavarnak a nemesek a háttérben? És mit kezdjen Tainával, a csinos japán kadétlánnyal, akiből árad a narancsillat? És aki a parfüm per légköbméter arányt is képes kivizsgálásra felterjeszteni? Taina szamuráj családok leszármazottja, és ugyanúgy űzi a Játékot, vagyis más manipulálását, mint Calderon. Bármit megtenne, hogy az űrben maradhasson, hiszen odahaza nagyapja már férjet keres számára. A lány útmutatást kér az Ősanyáktól, de a jóskövek veszélyre és halálra figyelmeztetik. Mire rájönnek, mi folyik a háttérben, csak önmagukra számíthatnak, és a kettejük között kialakult érzékeny kötelékre. Vajon elég jó játékosok, hogy szavak nélkül is megértsék egymást? És Taina elég ügyes ahhoz, hogy a kapitányt rávegye a túlélésre?

Be kell vallanom, nem vagyok valami nagy sci-fi olvasó. Sajnos én is beleestem abba a hibába, hogy férfiasságára való tekintettel a műfaj felé se néztem. De mekkorát tévedtem. Bár inkább a reál-beállítottságú, azon belül a fizika irányultságúak értik a nyelvezetét teljesen, de én, mint laikus olvasó, is szerettem. Mondjuk nem a műszaki része miatt, mert ott csak pislogni tudtam, mint borjú az új kapura. Körülbelül úgy éreztem magam, mint kiskoromban a kondenzátornál és a karburátornál. Jól hangzik, csak fogalmam sincsen mire használják. Ezért kellett nagyon odafigyelnem, és ha ilyen "bonyolult" részhez értem, megesett, hogy kétszer is átolvastam, ha épp nem voltam a helyzet magaslatán. Csodálattal tekintek az írónőre, igazan remek munkát végzett.

A futurisztikus kor bár nem teljesen a mi világunkban játszódik, mert drága Föld nevű bolygónknak híre-hamva sincsen, de arra épül. A különböző népek asszimilálódtak, csak kevesen engedhették meg maguknak nemzeti tudatuk megtartását. Ferreoék a spanyol nyelvet ápolják, a japánok egész bolygókat birtokolnak és a cigányok is ott vannak. Ők azok, akik mindig képesek megtartani önmagukat még a legnagyobb viszontagságok közepette. Egy császár uralja a birodalmat, és a nemes-közrendű felállás is visszaállt. Vannak lézerfegyverek, cirkálók, csillagrombolók és minden, ami az űrben kell. Bár még mindig rejtély számomra, hogy miért sétálnak a hajókon, és miért nem súlytalankodnak. De ez csak egy személyes észrevétel.

A sztori háttere jól felépített. Ott van az unokáját hazaváró szamuráj nagyapa, aki ki akarja házasítani Tainát, ám ő ellenáll neki. Calderon feleségét elvesztve öngyilkos akar lenni, ehelyett belekerül egy olyan Birodalmi játszmába, ahol szinten az élete a tét. Akkor azért már jobban ragaszkodik hozzá. Három tűz közé keveredik. Az anarchisták veszélye lebeg az űrben mindenhol es belekerül a Fay-Ferrero viszályba is. Vajon képes lesz felül maradni vagy elsüllyed a végtelen űrben?

Egy kis hangulatkeltő

Már a főhős is igazi férfi. Habár Calderonnal az elején meggyűlt a bajom, főleg a multipólusú személyiségét esett nehezemre befogadni, a végére megszerettem. Furcsa volt ez az egész Játék-mizéria. Mire rájöttem, hogy ez mit takar, már túl voltam a könyv felén. Nem értettem, hogyan működik és mire jó. A beszédstílusa azonban meg tudott mosolyogtatni akármilyen flúgosnak is tartottam. Azok a megjegyzések, visszaszólások és metakommunikációk... Érdekes fejlődésen ment keresztül, ahogy a nárcisztikus úriemberből hősies kapitánnyá vált.

Akit azonban az első pillanattól fogva szerettem, az Tina Tives egy kadétlány, akinek felkeltette az érdeklődését az ifjú kapitány. Kíváncsi, hogy mi van az álarca mögött. Igazi partnere, nem fél visszaszólni neki. A szócsatáik igazán pörgősek, sokat derültem rajtul, mikor egymást kijátszva hol az egyik hol a másik burkolt meglepettségéről olvashattam. Ő is egy komplex karakter. Nő létére jól helyt áll a csillagromboló fedélzetén. Vezéregyéniség, aki a bajban képes összerántani a csapatot. Egy teljesen más kultúrát képvisel, hiszen japán. Bár számomra ismeretlen volt az az egész világ, mégis megtetszett. Nem hatott idegennek ebben a környezetben, inkább megfűszerezte az űrbéli monoton szürke hétköznapokat.

És a vége… Ott húzta el előttem a mézesmadzagot, felborzolta az érzékeimet és elérte, hogy akarjam a folytatást. Izgalomban tartott, és mivel már kint van a második része is, így még várnom sem kell rá sokat.

Összességében

Kalandos, összetett és romantikus. Lehet akármilyen kemény élet az űrben meg az ott élőknek is van szívük. Kedvencem Taina és Calderon párosa, akinek összezördülésein jókat nevettem fennhangon.

 ~~~

Hogy kinek ajánlom?

Aki nem szereti a műfajt, de mégis fúrja az oldalát a kíváncsiság, hogy mi fán terem.

Kezdő sci-fi olvasóknak bemelegítésként.

Aki szabadidejében előszeretettel elemez pszichológiailag labilis eseteket, vagy csak viselkedésükön mélázik.

Aki szeret idegen kultúrákat megismerni, vagy odavan a japán kultúráért.

És hogy kinek nem?

Aki egy kemény sci-fi-re vágyik, az ebben csalódni fog, mert ez az egész csak a körítést nyújtja. Az igazi harcok a személyiségeken belül zajlanak le.

Ti olvastátok már?

Nektek hogy tetszett?