Az ellenállhatatlan zárókötet | J. L. Armentrout

Mesterien értek ahhoz, hogy a kiszemelt sorozatokat egy nekiállásra ledaráljam. Ilyenkor még friss az élmény és nem feledkezek meg semmiről sem, de fennáll az esély arra, hogy képtelen vagyok önálló kötetként rájuk gondolni, hanem csak egybefüggő történetfolyamként lebegnek a szemeim előtt. De mi van akkor, ha az utolsó rész még nem jelent meg? Először tűkön ülve várom, hogy mihamarabb kézhez kaparintsam. A kezdeti lelkesedés azonban további könyvek megismerésével gyakran alábbhagy, és csak halogatom a befejezést. Ezt miért teszem, magam sem tudom. Mai sorozatzáró könyvem, Jennifer Lynn Armentrout Luxen köteteinek Ellenállása is ezt csoportot erősíti.

Vigyázat! A következő bejegyzés lényeges információkat közölhet az előző részekből, így saját felelősségre tessék beleolvasni.

Első kiadás éve: 2015
Könyvmolyképző Kiadó
paranormális, ifjúsági, sci-fi
öt csillag

Katy tudja, hogy a luxenek érkezésének éjszakáján a világ megváltozott. Nem hiszi, hogy Daemon örömmel fogadja a saját fajtáját, hiszen a luxenek azzal fenyegetőznek, hogy minden embert és hibridet kiiktatnak a földön. Azonban a jó és a rossz közötti választóvonal elmosódott, a szerelem pedig könnyen a végzetévé – mindannyiuk végzetévé válhat.

Daemon mindent megtesz, hogy megmentse, akit szeret – akkor is, ha ez egyenlő az árulással.

Egy valószínűtlen ellenséggel kell társulniuk, hogy esélyük legyen túlélni az inváziót. Azonban amikor már lehetetlen eldönteni, ki van mellettük és ki ellenük, a világ összeomlik körülöttük. Talán fel kell áldozniuk mindent, a legdrágább kincsüket is, hogy a barátaik és az emberiség fennmaradását biztosíthassák…

Ez aztán finálé volt a javából. Sokszor csak tátottam a számat, ahogy a szuperhősökként viselkedő luxenek földön túli képességeikkel kaszabolják egymást. Az események búgócsiga módjára pörögtek. Amikor éppen kifogytak a lendületből, jött egy újabb seggberúgás, és a probléma már meg is született. Esélyük se volt a hosszabb lazításra.

A történet fonalát ott vesszük fel, ahol abbahagytuk. A luxenek inváziója elérte a Földet minden itt lévő társukat maguk mellé állítva. Ezzel agymosottak és villanykörték egész gyülekezetét felsorakoztatták a törékeny emberek ellen, akik labdába se tudtak rúgni. Szerencsére azonban vannak még rajtuk kívül hibridek és originek is, de ez se növelte sokkal a nyerési esélyeiket. Igazi apokaliptikus hangulat uralkodik, elhagyott városok, robbantások, tömegszerencsétlenségek és nagyon sok halál. Mintha nem is ugyanarról a könyvsorozatról beszélnénk. Hova jutott az a szomszédba tett egyszerű látogatás… Sokkal komolyabb, erősebb a történet, a karakterek, minden. Egy igazi disztópiává változott.

Az elején lévő serpenyővel való felképeléstől eltekintve Daemon sziporkázott, és nem csak azért, mert gyakran viselte eredeti alakját. A sarkára állós, beszólogatós, területvédős és végtelenül romantikus volt. Ez hiányzott nekem az ő szemszögéből íródott részből, de most megkaptam, csőstől.

Deet sokáig nem tudtam elviselni. Te jó ég, mennyire hiányzott a szivárványt böfögő egyszarvútornádó személyisége. De helyette kaptuk Archert, akit a kezdeti fenntartásokkal ellentétben megkedveltem. Ahhoz képest, hogy origin, egész jó fej.

Katy jellemfejlődése tetszett a legjobban. A kis blogger-nebántsvirágból egy igazi hibrid-nindzsa lett. Úgy harcol, mintha egész életében ezt csinálta volna.

Maffiatörténet, sok csavarral és azzal a különbséggel, hogy a jófiúk kényszerülnek drasztikus lépések megtételére.

Kinek ajánlom a sorozatot?

Aki szereti az földönkívüliekről szóló könyveket.

Aki nem érti meg, ha a szereplők első látásra szeretnek egymásba.

Aki dinamikus kapcsolatokban leli örömét.

Aki szereti a nem mindennapi kisvárosi történeteket.

Ti olvastátok már? 

Nektek hogy tetszett?