2016. május 28., szombat

Villámhárítók gyülekezete | Jennifer Bosworth

A Bibliáról rengeteg teória létezik. Különböző egyházak másként értelmezik, ami nem feltétlenül rossz dolog, hiszen minden ember más. De a szektákkal azért vigyázni kell, mert ők mindig a maguk hasznára csűrik-csavarják a szavakat evvel gyakran félreértelmezéseket generálva. Kétségbeesett emberek tömegét vonzzak be magukat a megváltás egyedüli lehetőségének feltüntetve. Megerősödésükhöz a legjobb időszak egy természeti katasztrófa, mely apokaliptikus állapotokat idéz elő. Ezeket a csapásokat simán lehet Isten büntetéseként interpretálni. Jennifer Bosworth Struck - Villámtól sújtva című regényében egy villám csapott a Los Angeles közelében található törésvonalba, mely teljes káoszba sodorta a várost.

Első kiadás éve: 2013
Könyvmolyképző Kiadó
fantasy, misztikus
két és fél csillag
Mia Price villámfüggő. Számos villámcsapást túlélt már, de folyamatos vágyával, hogy részesedjen a vihar energiájából, veszélybe sodorja önmagát, és a körülötte élőket.
Los Angeles azon ritka helyek egyike, ahol Mia biztonságban érezheti magát függőségétől, hiszen csak elvétve csap villám a városra. De amikor a várost lerombolja egy földrengés, Mia mennyországa egy csapásra a veszélyek és a káosz aknamezejévé változik. A hajdani tengerparton áthatolhatatlan sátortáborok nőnek. Az összeomlott belváros senkiföldje lesz, ahol éjszakánként egy „kószáló” buli hol az egyik, hol a másik elhagyatott épületet „bérli ki” magának. A bulizókat egy megmagyarázhatatlan erő vonzza pusztulás színhelyére. A katasztrófa után megerősödik két szekta, melyek szemben állnak egymással. De mindkét szekta végítéletről szóló próféciájában Mia Price játssza a főszerepet. Biztosak benne, hogy Mia Price kapcsolatban áll a földrengést kiváltó elektromos viharral, és a közeledő, sokkal pusztítóbb égszakadással-földindulással.
Mia Price szeretne megbízni a titokzatos és vonzó Jeremyben, amikor az megígéri, hogy vigyáz rá, de attól tart, a srác nem az, akinek mondja magát. A szenvedély és az energia, ami egymáshoz vonzza őket, a végüket jelentheti. Amikor eljön a végzetes vihar, Miának mindent kockára kell tennie. Szörnyű erejét szabadon engedi, hogy megmentse szeretteit, vagy elveszítsem mindent.

Ilyen furcsa ifjúsági regényt szerintem még nem olvastam. Nagyon érződött rajta az amerikaisága, ami alapjáraton nem rossz, itt azonban a vártnál pont ellenkezőleg sült el nálam. Mert tök para az egész villámosdi, és sokat ki lehetett volna hozni belőle, nem csak egy pesszimista világlátásba úszkáló bizonytalan lány szenvelgését. Mert ha még ennyiből nem szűrtétek volna le: nem, nem tetszett.

A történetére nem pazarolnék sorokat, mert arra bőven elég a hátoldalán lévő szöveg.
A cselekmény négy napot ölel fel, ami első ránézésre igen tömörnek tűnhet, és az is. De nem attól, hogy futószalagon jönnek az izgalmasabbnál izgalmasabb események. Valahogy olyan hamar történnek a dolgok, és nincsen idejük elmélyülni.

Az egész alapját egy különös vallásosság szövi át. Nem mondom, hogy nincs helye a regényekben ennek, nekem azonban nem volt hiteles. Egyszerűen nem tudott meggyőzni sem az egyik sem a másik fél a saját igazáról. A Prófétától és a Követőktől egész lassan kiütésem lett. Agymosott banda az egész, akik vakon követnek egy önmagát fontos feladatra szánó embert. Butítják a népet, terjesztik a tévé képernyőjén keresztül az igét. Azt állítják, hogy csak azok menekülhetnek meg a közelgő istencsapástól, akik megtérnek az igaz hitre. Velük szemben állnak a Keresők, akik szinten sejtettek valamit a közelgő világvégéről, de közös erővel állnak ellen a tömeghipnózisnak. Csendben toborozzák a tagjaikat és feltűnés nélkül gyülekeznek, hogy a megfelelő pillanatban közbe tudjanak avatkozni. Kevésbé rámenősek, azonban nekik is megvolt a saját módszerük. Bulikat járva keresték a Szikrával rendelkezőket.
Mert igen, az egész cécó a villámhárítókként funkcionáló emberek körül van. Túlélőként különleges erők birtokába jutottak. Sokféle van közöttük, pl. telepáta, látó, gyógyító. Mindegyikük a maga pártjára akarta állítani őket, mert ki ne akarna hatalommal rendelkező csatlósokat.

Mia Price
Mia is egy közülük, ám ő nem akar senkihez sem csatlakozni. Egyedül próbálkozik harcolni önmaga ellen, elfojtja magában a lehetőséget, amivel jót tehetne. Labilis, meg nem értett személyisége van. Kedvencem a hirtelenszerelem volt, mely csak úgy a semmiből támadt. Ezt azonban inkább a testi vágy vezérli mint a kölcsönös szimpátia. Nem sikerült megkedvelnem, sőt. Még arra sem éreztem indíttatást, hogy minden egyes alkalommal képen töröljem, mikor nem tetszett a viselkedése. Fölösleges dolognak tartottam, mert nem tartom változásra méltónak. Ezért esett meg az is, hogy teljesen kívül álltam a regényen.
Vele együtt Jeremyt sem csíptem. A Clark Kent szemüveges klón állandóan le akarta beszélni a hölgyemény. A legváratlanabb pillanatokban tűnt fel és ugyanilyen gyakorisággal lépett le. Tipikus csábos tekintet és titokkal teli előélet, olyan átlagos rosszfiú. Azt hittem nagyobb csavar lesz a végén, mikor kiderül róla az igazság, de kis unalmaska lett.
Parker, Mia öccse szimplán fura. Van egy kis homo beütése, bár nem mondják ki, de nekem teljesen úgy jött le. Érzelemdús fiú, anyuci kedvence, aki szerencsére keveset szerepel a lapokon.
Egyetlen szereplő volt, akinek sorsával egy kicsit is törődtem. Sarah, Mia anyja túlélte a legrosszabbat. A földrengéskor éppen a belvárosban volt, mikoris ráborult egy egész épület. A vele azonos sorsra jutottak mind meghaltak körülötte, őt azonban sikerült megmenteni. Sokk és poszttraumás stressz jelei figyelhetők meg nála. Lánya orvos hiányában lelkiismeretesen gyógyszerezi és nyugtatózza. De tényleg segít ezzel neki, vagy csak gátolja a felépülésben? Kellenek-e egyáltalán azok a pirulák, vagy csak elég az, ha kibeszéli magából? Ezek a kérdések foglalkoztattak egyedül, azonban nem tartott ez se sokáig, mert az írónő nem bonyolódott bele mélyen.

És a vége... (Enyhe spoiler következik)
Végig azt sulykolták a látomások, hogy valami nagy csinnadratta lesz villámmal és akcióval. Annyira akartam, hogy Mia feláldozza magát. Tudom, hogy csúnya dolog mások halálát kívánni, de akkor legalább lett volna valami értelme az életének. Túl heroikus lett volna, így viszont túl nyálas. Olyan semmilyen lezárással rendelkezik.

Összességében
Nekem nem tetszett kifejezetten, vannak benne lehetőségek, de nem használja ki az írónő őket. Ezért nem is értem Ransom Riggs ajánlását. Bár lehet, hogy én voltam rossz közönség.

Hogy kinek ajánlom?
Csak saját érdeklődés esetén. Ha nem fog meg a fülszöveg, nehogy hozzányúlj. Vannak sokkal jobbak a műfajban.
Szereti a vallási szektás dolgokat.
Ti olvastátok már?
Nektek mi a benyomásotok róla?

2 megjegyzés:

  1. Szia! :)

    Anno én annyira, de annyira szerettem ezt a könyvet. Nekem nagyon tetszett.
    Kár, hogy neked nem, de hát ezért vagyunk emberek.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. A befogadás nagyban függ az olvasói ízléstől, az életkortól és az adott élethelyzettől.
      De örülök neki, hogy van olyan ember, akinek ez tetszik :)

      Törlés