Misztéria könyvmaraton #1 - A Tűz kapuja

„ Ne félj a Tűztől: engedj a csábításnak, lépj be a Kapun,

egy szívdobbanásnyi távolságra van Misztéria.”

Fantasy. Egyre több könyv jelenik meg e műfajmeghatározás alatt. Nagy rajongója vagyok az ilyen típusú könyveknek, szerintem ez már kiderült. Ám feltehetnétek a kérdést: mi újat tud mondani a húsz hasonló könyv után egy huszonegyedik? Meglátjátok.

M-érték Kiadó, 2009
fantasy, ifjúsági
három csillag

A mi világunkkal párhuzamosan is létezik egy világ, Misztéria. Ebben a veszedelmes lényekkel, bonyolult formációkkal és ősi titkokkal teli világban nyomoz egy fiú a múltja, a barátai után – és keresi a legfontosabbat: ki is ő valójában. A mi világunkban Nikónak hívják, anyjával él, aki nem árulja el neki, ki volt az apja. Tizennégy éves a fiú, amikor egy nap a padláson furcsa folyosóra talál, melyen keresztül a Homály mögötti világba kerül. Élnek itt sárkányok, alakváltók, emberek és alwenek, de mindenekelőtt egy gonosz uralkodó…

Nikó Niklas, Falkensted város lakója egy nap elsétál egy régiségbolt előtt, ahová senseie hívogató szavára be is lép. Találkozik egy furcsa könyvvel, melyet a bolt tulajdonosa, Schreiber úr neki is ad, mondván a könyv választotta őt. Mivel nagyapja megbetegszik, ezért odalátogatnak édesanyjával, és ezzel el is indul a kalamajka. Embereltűnések, felbukkanások, titokzatos ködkapuk és a legizgalmasabb: Misztéria.

Varázslatos Grimmek #2

Amikor nyáron befejeztem a Bűbájtalant, csapkodtam a fejemet a falba, hogy hogyan lehet ilyen vége a történetnek, aztán hamar megkönnyebbültem, mikor megláttam a folytatást a kiadó megjelentetni tervezett könyvei között.

Maxim Kiadó, 2015
Ifjúsági, Fantasy
négy csillag

Mina Grime eddig sikeresen túl van már pár küldetésen, és úgy tűnik, egyre leleményesebben talál megoldást a mesékhez. De ahogy a lány egyre ügyesebb, a Történet is egyre nehezebb kihívások elé állítja. Mina érzi, hogy sokkal nehezebb és félelmetesebb dolgokkal kell megbirkóznia, mint korábban. Úgy tűnik, Jared mindent megtesz, hogy elnyerje Mina bizalmát, ennek ellenére az őt körüllengő titokzatosság éberségre kényszeríti a lányt.

Legújabb küldetésében a barátai játsszák a főszerepet, de korántsem olyan leosztásban, ahogy azt Mina először gondolta. Közben emberek tűnnek el titokzatos módon, köztük Jared is. És míg Mina próbál szembeszállni a Történettel, elveszíti legerősebb fegyverét, a Gimoire-t. A lány kénytelen teljesen egyedül szembenézni a fenyegetéssel, és úgy tűnik, a mese megoldása csak olyan áron valósulhat meg, ha Mina megbirkózik vele, hogy szerelme, Brody a legjobb barátnője karjaiba fut. Amikor már minden veszni látszik, Mina szerettei veszélybe kerülnek, és a lány már abban is kételkedik, hogy ő túléli-e a próbát. Végső elkeseredésében felteszi a jól ismert kérdést: Tükröm, tükröm, mondd meg nékem, ki a legszebb a vidéken?

Alice kalandjai fantáziája földjén - Betekintő #3

Charles Lutwidge Dodgson az irodalmi körökben csak Lewis Carrollként ismert. Matematikusként dolgozott Oxfordban, emellett megírt két groteszk meseregényt egy angol kislány, Alice szemszögéből, amely azóta gyermekirodalmi klasszikussá vált. Hogy mik pattantak ki a fejéből…

Ebben a bejegyzésben röviden bemutatom a Helikon Kiadó gondozásában idén megjelent történeteket, majd leírom benyomásaimat és véleményemet. Nem bocsátkoznék mély magyarázkodásba, hiszen ezt gyerekeknek írták, vagy mégsem?

Alice Csodaországban

A nénje meséin unatkozó Alice egyszer csak meglát egy vörös szemű, magában beszélő, fehér nyulat, aki egy földalatti üregben tűnik el a szeme elől. Kíváncsiságában Alice követi a járatba, ahol megannyi kalandot él át. Többször megnő, összemegy, amit nehezen visel, így sokszor nem tudja ki is valójában.

A mesében több beszélő állattal is találkozunk. Van itt beszélő állatok tanácsa, melynek tagjai egy egér, egy kacsa, egy dodó, egy papagáj és még több más szerzet, egy tajtékpipázó hernyó, aki egy kicsit be lehet szívva, mert eléggé furcsán viselkedett. Az el-eltűnő, vigyorgó macska, a Kalapos és Április bolondja aranyosak voltak, a szív királynő meg mint valami papagáj ismételgette, hogy „Üssétek le a fejét!”.

Egy kicsit zavaros volt a sok versbetéttel tűzdelt történet, de úgy érzem, Kosztolányi jól visszaadta a hangulatát. Csak kapkodtam a fejemet a mondatok között. Képtelenebbnél képtelenebb dolgok történtek szegény kislánnyal, igazán álomba illőek.

Alice Tükörországban

Lépj be ismételten a képzelet birodalmába. Használj egy tükröt és máris fordítva látsz mindent. Alice ezúttal Tükörországba látogat el, melynek középpontjában most a sakkfigurák állnak. Beszélő virágok igazítják útba, Subidam és Subidu szórakoztatják, Dingidungi pedig találós kérdésekkel bombázza.

Valahogy ez a rész már simábban ment, lehet a fordítás miatt, vagy egyszerűen kevesebb groteszk dolgot tartalmazott. Bár sokszor itt is úgy érzetem, hogy elveszek a párbeszédek között. Nagyon észnél kellet lennem, hogy követni tudjam az iramot. Hiszen az egyik pillanatban még egy árnyékos ligetben sétálgatott Alice, a másikban már egy beszélő birka boltjában próbált a polcokon nézelődni, de azok elfutottak előle. 

Hogy miért volt jó ez nekem?

Így már tudom, hogy a filmkészítők a két könyv együttes felhasználásával készítik el a saját történeteiket, mivel az első túl abszurd lenne egyedül, a második pedig sok az utazás és a kitalált szereplő. Így a kettő kiegészíti egymást.
Láthattam, hogy reál beállítottságú emberek is képesek írni, bár ember legyen a talpán, aki követni tudja őket.

Ráhangolódásnak is első osztályú volt a jövőre kijövő Alice Tükörországban című filmhez, amit már kíváncsian várok.

Hogy kinek ajánlom?

Aki kisgyerekként szerette a mesét, az most se fog csalódni benne. Bevallom, én féltem tőle, így nem néztem rongyosra a kazettát, ezért nem vagyok elvarázsolódva tőle.

Aki csak egy furcsa gyerekkönyvet akar olvasni.

És csakis teljes koncentrációval, különben el lehet süllyedni benne, mint munkavédelmi bakancs viselésével egy mocsárban.

Ti már olvastátok? Mi a véleményetek róla? 

Mára ennyi lettem volna. Maradok,

Babó Buca

A remény hal meg utoljára

A második világháborút kirobbantó hatalmak vak fejetlenséggel próbálták megszilárdítani hatalmukat. Terror, állandó fenyegetettség, besúgóhálózat, munkatáborba való deportálások. Mai regényem, az Árnyalatnyi remény Ruta Sepetystől a Sztálin által elhurcolt és agyondolgoztatott embereknek állít méltó emléket.

1941-ben a tizenöt éves Lina képzőművészeti iskolába, az első randevúra és a közeledő nyárra készül. De egy éjszaka a szovjet titkosrendőrség erőszakkal behatol az otthonukba, és elhurcolják anyjával, öccsével együtt. Szibériába deportálják őket. Lina apja a családtól elszakítva él át hasonló borzalmakat, majd egy munkatáborban halálra ítélik. Minden elveszett. Linának eközben fogalma sincs arról, miért történnek velük ezek a szörnyűségek. A lány félelmet nem ismerve küzd az életéért, mindent kockára tesz, hogy rajzaival, alkotásaival üzenni tudjon. Reméli, hogy művei eljutnak az édesapjához a börtönbe, és tudatják vele, hogy a családja életben van.

Lina és családja hosszú, szívszaggató utat tesz meg, és csak a hihetetlen erő, szeretet és reménykedés segít nekik a keserves napok túlélésében. De vajon elég-e a szeretet, hogy életben tartsa őket?

Longbourn mindenapjai

8 éves lehettem, mikor is először találkoztam a Büszkeség és balítélettel. Emlékszem, karácsonykor adták a tévében, és mivel anya egyik nagy kedvence volt, leültünk közösen megnézni a hat részt az egymás utáni estéken. Mit is mondhatnék, szerelem volt első látásra. Nem kellett sok ahhoz, hogy rögtön azután el is olvassam, és azóta is a legeslegjobban kedvelt könyveim listáján kiemelkedő helyet foglal el. Nem is csoda, hogy minden feldolgozást és továbbgondolást izgatottan várok. Mai könyvemre, a Longbourn árnyékábanra Jo Bakertől egy véletlen keresgélés folyamán bukkantam rá, és mikor megláttam, tudtam, hogy ez nekem KELL.

„Ha Elizabeth Bennet maga mosná az alsószoknyáit, gondolta Sarah, valószínűleg sokkal jobban vigyázna rájuk.”

Büszkeség és balítéletnek ebben az ellenállhatatlanul megrajzolt továbbgondolásában a szolgák a főszereplők, mely Jane Austen remekének szalonjain túlra, a szigorú házvezetőnő és a csillogó szemű cseléd gyakran észre sem vett birodalmába kalauzol bennünket.

Ám Longbourn alagsorában is éppoly erős a romantika, a szívfájdalom és az intrika jelenléte, mint az emeleten. Amikor a házhoz új inas érkezik – aki titkokat és tengeri illatokat hoz magával –, a cselédek ebédlőjének nyugodt világa teljesen, talán visszavonhatatlanul a feje tetejére áll.

Mikor a változás megjelent Longbournban, Polly úgy bámulta, mint akinek elment az esze, Mrs. Hill folyton teletöltötte a poharát, sőt, még Mr. Hill is úgy pillantgatott rá, és kapta el róla a tekintetét, mint valami ábrándos leány, Sarah elcsüggedt. Rá már senki nem figyelt, és azt kívánta, hogy bár sose jött volna el Longbournba ez a változás a sötét hajával meg a mogyoróbarna szemével.

Havi zárás – Október 2015

Csokit vagy csínyt?

Bizony, bizony elérkezett október utolsó napja, melyen már szokássá vált az elmúlt hónap összegzése. Hogy miről is szólnak a napjaim? Legtöbbet az olvasás unalmas egyhangúságával töltöttem. De a mögöttünk lévő időszak másért is fontos. Elindult a blog Facebook oldala. Bár még nem örvend nagy népszerűségnek, mégis fontos mérföldkő. Szeretném majd azt is felpörgetni különböző várt új megjelenésekkel, de minden idő kérdése.

Októberi olvasmányok: (2374 oldal)

- E. M. Forster: Szoba kilátással

- Samantha Shannon: Csontszüret

- Robin LaFevers: Gyilkos kegyelem (A halál szépséges szolgálólányai #1)

- Robin LaFevers: Sötét diadal (A halál szépséges szolgálólányai #2)

- Jeff Kinney: Egy ropi naplója 2. - Rodrick a király

- Jo Baker: Longbourn árnyékában

Rég nem teljesítettem ilyen jól hónapot. Le a kalappal előttem. 

Novemberi tervezet:

- Ruta Sepetys: Árnyalatnyi remény

- Peter Freund: Misztéria trilógia (Misztéria, Ayani, Sinkkálion)

Ezeket mindenképpen, mert már nagyon akarom tudni, miről szólna, aztán meg ami még jön mellé...