Nem érdemelte meg az esélyt | Katherine Allred

Már nem is emlékszem, hogy anno mi miatt figyeltem fel Katherine Allred Az ámbrafa című regényére, de valószínűleg a borító színharmóniája mellett fülszöveg lehetett az ok. Sokat ígért, és az értékelések alapján bíztam benne, de már a legelején pofára estem a felépítése miatt. Sokmindent másképp oldottam volna meg benne, és talán az egyetlen pozitívuma, hogy gyorsan haladtam vele.

Eredeti megjelenés éve: 2005
Magyar megjelenés éve: 2017
Könyvmolyképző Kiadó
romantikus
két csillag

A nap, amikor Alix French megismerkedik a rosszhírű külvárosi roncstelepen élő, tízéves Nick Andersonnal, korántsem mondható szokásosnak.

Az aprócska méhbalzsamos dobozzal és rendíthetetlen elszántsággal felfegyverkezett Alix kezelésbe veszi a fiú hátán lévő sebeket – egy közelmúltbeli verés nyomait –, és ez a gesztus mindkettőjük életét örökre megváltoztatja.

A gyerekkori bonyodalmak és a kamaszkori bánatok közepette is elválaszthatatlanok maradnak, és a barátságuk lassan szerelembe fordul. A jövő rózsásnak tűnik, ám egy végzetes éjszakán valaki agyonlövi Nick agresszív apját, Frank Andersont. Nick váratlanul elhagyja a várost, Alix pedig ott marad magányosan, zavarodottan – és terhesen.

Vajon a lány hogyan birkózik meg a Nick hűtlensége okozta fájdalommal és egy rossz házassággal? Sikerül-e újrakezdenie az életét? Vajon amikor Nick visszatér és megpróbálja visszaszerezni a szerelmét, le tudná-e dönteni a lelke köré épített védőfalat, ha kiderülne az igazság Frank Anderson haláláról? Hiszen a napvilágra kerülő igazság és a nyomán támadó érzelmi robbanás éppúgy képes rombolni, mint gyógyítani.

 

Becsapva éreztem magamat, hiszen egy felnőtt és komoly romantikus regényt vártam. Előzetesen ugyan tudtam, hogy a második esélyre fog építkezni, de hogy az elsőt is ilyen részletességgel taglalja, azt nem. De ez még hagyján, mert ha mindezt a regény során elosztja az írónő, kevésbé zavart volna. Így viszont gyakorlatilag a feléig egy tiniszerelmet látunk, és a második részében pedig összecsapta az egészet.

 

Egy álmos kisváros nőegyletének rejtélye | Sarah Addison Allen

Sarah Addison Allen A barackfa titka című regényénél egyértelműen a borítóba szerettem bele. A fülszövege miatt első körben teljesen félremarketingeltem magamnak a történetet, mert a „déli család” említése miatt azt hittem, hogy köze van az amerikai polgárháború előtti időszakhoz, de aztán felvilágosítottak róla, hogy nagyon nem.

 

Eredeti megjelenés éve: 2011
Magyar megjelenés éve: 2014
Könyvmolyképző Kiadó
női sors, romantikus
három csillag

A harmincéves Willa Jackson az anyagi romlásba dőlt régi, előkelő déli család sarjaként kétes hírnévnek örvend. A Blue Ridge Madam – amit még Willa ükapja építtetett, és ami a környék legpompázatosabb otthonának számított – évek óta a hanyatlás és a szégyen jelképe.

Willa megtudja, hogy volt osztálytársa, a nemesi származású Paxton Osgood, kívül-belül fel akarja újíttatni az épületet, hogy első osztályú fogadót alakítson ki belőle. Ám amikor az építkezés közben egy csontváz kerül elő a magányosan álló barackfa alól, rég eltemetett titkok kerülnek napvilágra, a városkában pedig furcsa események követik egymást.

A véres rejtély minden várakozás ellenére közelebb hozza egymáshoz Willát és Paxtont, akik közösen kénytelenek szembenézni a két család szenvedéllyel és árulásokkal teli történetével, illetve kideríteni az igazságot, ami azóta is hatással van az élők sorsára.

 

Ez egy álmos amerikai kisvárosban játszódó regény, és ezt hangulatot a szöveg is nagyon jól átadja. Érződik a vidékről felszálló pára, amely eltakarja az események kifutását. Tempója elég komótos, emellett pedig mentes mindennemű mélységtől, amit én hiányoltam belőle. Egy kicsit romantikus, egy kicsit misztikus, mindenből csak egy kicsi, de talán jobb lenne, ha egy dologra koncentrálna.

 

Olümposzi szappanopera #5-7 – Olvassunk graphic novelt #34

Ugyan a Lore Olympus tipikusan egy bingelős Webtoon, én viszont a végeláthatatlansága miatt inkább a megjelenő kötetek ütemében haladok. Az évi kettő, azaz a tavaszi és az őszi időzítés pedig pont kellemes ütemet ad számomra az olvasásnak. De azért titkon reménykedek abban, hogy Rachel Smythe egyszer valóban pontot fog tenni a végére, és nem húzza az örökkévalóságig.

 

Havi zárás – Április 2024

 

Minden téren sűrű volt az áprilisom. A hónap elejének délutánjait a szőlőkötözés tette ki, emellett pedig mind a soproni, mind a budapesti irodát megjártam, ami után mindig kell egy nap regenerálódás. Emellett pedig három hétvégén is táncversenyünk volt, így az előkészületek és az utána lévő pihenés is elég sok időmet elvette. Érzetre azonban – meglepő módon – csak a hónap második felét mondanám sűrűnek. Az viszont tény, hogy végtelen hosszúnak érződött.

 

Elválaszt és összeköt, avagy nem ér feladni | Alix E. Harrow

Alix E. Harrow-ra még anno Fruzsi hívta fel még a figyelmemet, és a magyar megjelenéskor kérdés nélkül szereztem be a Tízezer ajtót. Idővel ez a lendület átcsapott félelembe, mert az agyam valamiért a negatív véleményeket erősebbként pozicionálta. Éppen emiatt ért hatalmas pozitív csalódásként, mert már az elején elkapott a hangulata, és örömmel süppedtem bele minden egyes alkalommal.

 

Eredeti megjelenés éve: 2019
Magyar megjelenés éve: 2021
Agave Kiadó
fantasy
négy csillag

January Dudose nem hétköznapi története az 1900-as évek elején veszi kezdetét. A lány Cornelius Locke pártfogoltjaként éli mindennapjait a milliomos üzletember vermonti birtokán, miközben apja régészeti felfedezőként a világ legkülönbözőbb pontjain kutat letűnt civilizációk után és gyarapítja egzotikus tárgyakkal Locke gyűjteményét. January az egyik nap a házban bolyongva talál egy könyvet, ami mintha idegen világok varázslatos illatát hordozná magán. Ajtókról mesél, melyek átjáróként funkcionálnak a távoli helyek között. A lány ekkor még nem sejti, hogy ez az esemény milyen hatással lesz az életére, és milyen veszélybe sodorja majd. Az addigi kényelmes mindennapok egyik napról a másikra borulnak fel, ráadásul egy olyan sötét erő veszi üldözőbe, ami nem retten meg semmitől.

Alix E. Harrow bemutatkozó regénye káprázatos világábrázolásával és lírai prózájával varázsolja el az olvasót. A Tízezer ajtó felejthetetlen utazások, örök barátságok és világokat átívelő szerelmek szívbemarkoló története, középpontjában egy nagyon szerethető főhőssel, aki képes minden veszéllyel szembenézni, csak hogy rendelkezhessen a saját sorsa felett.

 

Sokmindenre emlékeztetett ez a kötet. A mágikus ajtók egyszerre a Csellengő gyerekek sorozatot juttatták az eszembe, bár ott sokkal szűkebben értelmezik őket, hiszen csak gyerekek számára láthatók. A borongós hangulat, de legfőképp a példány tapintása a Gallantot idézte, de itt egy sokkal összetettebb megoldást kaptunk, és jobban is tetszett. A lábjegyzetek és a nyelvezete pedig A Hollókirályra hajaztak. Sokáig A Végtelen Történet is ott lógott a levegőben a történetek beszippantó erejével, de aztán más irányba kanyarintotta az írónő az eseményeket. Az viszont biztos, hogy mindezen elemek mellett mégis egy önmagáért különleges regényt kapunk.

 

Könyvmolyok örök álma | Ecsédi Orsolya

Majdnem minden könyvmoly elgondolkodott már életében legalább egyszer azon, hogy milyen jó lenne, ha találkozhatna kedvenc történeteinek szereplőivel, merthogy az ottani pasikhoz nem érhetnek fel a valóságbéliek. Ecsédi Orsolya ezt a vágyat öntötte regényes formába a Juli vagyok, könyvmoly című kötetében.

Eredeti megjelenés éve: 2022
Kolibri Kiadó
ifjúsági, fantasy
négy csillag

Juli még soha nem volt szerelmes. Azaz dehogynem volt: csak éppen könyvek szereplőibe. A valódi, hús-vér fiúkban nincs semmi érdekes, ha egy kitalált hőssel hasonlítja őket össze az ember, nem igaz? Hiszen a képzeletbeli könyves kedvenceink erősek és titokzatosak, angyalok és démonok, csábító rosszfiúk és született romantikusok, akikben egy a közös: vonzanak, mint a mágnes. Vagy ez csak addig igaz, míg túl közel nem megy hozzájuk az ember?

Juli megkapja a lehetőséget, hogy kiderítse a választ erre a minden valódi könyvmolyt foglalkoztató kérdésre. Élete legizgalmasabb és legveszélyesebb utazása egy könyvvel kezdődik, természetesen, a története végét viszont neki magának kell megírnia.

 

Magas elvárásokkal álltam neki, mert mindenhonnan is azt hallottam róla, hogy mennyire jó. Azt én is megállapíthatom, hogy mindenképp kiemelkedő ifjúsági kötetről beszélünk, amely megérdemli a dicséretet, de azért messze nem tökéletes. Felnőtt fejjel Juli egy ponton túl már inkább idegesített, de valószínűleg ha fiatalabb koromban olvasom, akkor oda meg vissza lettem volna érte.

 

A legmeglepőbb ezzel a könyvvel kapcsolatban, hogy senki sem beszél a cselekményéről. Én magam is vakon mentem bele, ami jót tett a regénynek. Annyit viszont elárulhatok, hogy főszerepőnk, Juli egy hatalmas könyvmoly (bár ezt a címből is kitalálhattátok), aki a saját kis buborékjában él. Kedvenc időtöltése az antikváriumok darálása, és minden szünetet, sőt még az órákat is olvasással tölti (természetesen ha teheti). Egy nap azonban egy titokzatos antikváriumra bukkan, ahonnan szinte ajándékba kap egy könyvet, amelynek köszönhetően különösebbnél különösebb kalandokban lesz része. De vajon itt rejtezik a megoldás a problémájára?