Morozova legendája | Leigh Bardugo

Igen, igen, és igen. Én mondtam, hogy jó sorozat lesz. Már a kezdetek óta nagy reményeket fűztem Leigh Bardugo Grisa trilógiájához. Elfogultságom oka az orosz nyelv és kultúra szeretete, melyet gyerekkorom óta hordozok magammal. A Ruin and Rising – Pusztulás és felemelkedés nagyszerű lezárás, kellően szívfacsaró, könnyfakasztó és mosolycsalogató.

Magyar megjelenés éve: 2019
Könyvmolyképző Kiadó
ifjúsági, high fantasy
öt csillag

Az ország sora egy megtört idézőn, egy kegyvesztett nyomkeresőn és egy egykori nagy mágikus sereg szétvert maradványain múlik.

Az Éjúr árnytrónján ülve uralkodik, míg a meggyengült és sebesült Alina Sztarkov igyekszik felépülni, az őt szentként imádó Apparátus kétes védelme alatt. Minden reményét egy rég eltűnt ősi lény mágiájába veti, és abba az esélybe, hogy egy bizonyos törvényen kívüli herceg még életben van.

Ahogy a szövetségesei és az ellenségei a háborúba sodródnak, egyedül Alina áll az ország és világ örök rabságával fenyegető, áradó sötétség között. Hogy megnyerje ezt a harcot, meg kell szereznie egy legendás lény hatalmát – ám a tűzmadár utáni hajsza váratlan fordulatot tartogat.

Kövesd végig sorsa minden fordulatát!

Imádtam. Jó, azért be kell valljam, hogy az elején egy kicsit furcsa volt, nem is rázódtam bele pár oldallal. De aztán ahogy haladt előre a cselekmény, úgy rángatott magával végig Ravkán, nem törődve hogy poros lesz a lábam a szandálomban. Valós motivációk, valós érzelmek és döntéshelyzetek, mikor életek forognak kockán. Most viszont vessük bele magunkat részletesen is, de ha netán nem olvastad volna a sorozat előző részeit, vagy netán most hallottál róla először, akkor ez a bejegyzés elszóló jellegű lehet számodra. Csak saját felelősségedre olvass tovább! Én szóltam.

Történetünk…

a Fehér-Katedrálisban veszi kezdetét, ahol az Apparátus tartja megőrzés alatt Alinát. Szentet csináltak belőle, és kultuszt építettek Szankta Alina köré, aki csodákra képes, és meg fogja szabadítani Ravkát az Éjúr elnyomásától. Alina ehhez képes összetört, nincs ereje, mondjuk ezen nem csodálkozom, hisz egy föld alatti alagútrendszerben raboskodik. Nincs azonban egyedül, hiszen grishákból álló kis csapata szintén odalenn szorgoskodik. Keresik Morozova harmadik erősítőjét, illetve a menekülőutat a kényszerrabságból. Egy csellel kiszabadulva Nyikolaj herceg majd a Tűzmadár nyomát kutatják, miközben Alina is többet megtud az erejéről és a múltról.

Nem kedveltem meg az Apparátust. Szerintem jogtalanul tartották fogva a sötétben Alinát. Egy napidézőnek természetes közegében gyorsabban megy a gyógyulás, és nem csak fakó virágszálként tengeti napját. Pont emiatt Alinának nem volt sok életkedve sem, mert ereje híján csak olvasni tudott. Kívülről fújta Morozova naplóit, de képességeit nem tudta gyakorolni. Látványos elmaradásban van az adottságához képest. Nem szereti a Szankta szerepkört sem, hiszen a vallási fanatizmus nem az egyetlen járható út, könnyebbsége miatt viszont mégis sokan választják azt. Tetoválások, ikonok, kántálások – ha nincs bátorság, ez ad erőt. Íjesztő.

Forrás: Pinterest

Nagyon jól állt az írónőnek, hogy végre nem csak Alina és Mal kettőse kerekedett útnak, hanem ők egy kisebb csapattal egészültek ki. Dinamikusan haladtak előre, jól működtek együtt a karakterek, kiegészítik egymást, de megvolt közöttük a feszültség is. Kellett is ez, mert az elején Alina és Mal nem is beszéltek egymással sokat, és így kevésbé lett volna izgalmas. Imádtam az élesnyelvű Zóját, aki tudja magáról, hogy szép és ellenállhatatlan. Imádtam a tudorka Davidot, aki minden alkalomra logikus megoldásokkal állt elő. Imádtam Zsenyát, aki lelki támaszként működött, holott lelkileg ő is összetört.

Nyikolaj Lancov herceg egyik személyes kedvencem, aki a stílusa miatt fogott meg. A félvér herceg a ravkai trón várományosa, és érdemes uralkodó válik belőle. Mert az egy pillanatig sem volt kérdéses számomra, hogy ő kerül a trónra előbb-utóbb. Minden eshetőségre felkészül hercegi bájával és kalózi talpraesettségével. Megalomániás, a legújabb technológiák birtokosa, és nem mellesleg jószívű. Egy pillanatra megijedtem, hogy többet is szeretne Alinától, mint hogy csak szövetségesek legyenek. De aztán helyrebillent a mérleg nyelve. Őt sem kímélte meg a sors, érte is morzsoltam el pár könnycseppet.

Külön szeretném még megemlíteni Baghrát az optimizmusa és motiválóképessége miatt. Ilyen tanárok kellenek mindenkinek. Viccet félretéve jót szórakoztam a vén satrafa Alinával való szóválásain, ami kihozta a lány képességeit. Az évszázadok (?) alatt felhalmozott tudása és titka csak még teljesebbé tették a szememben.

Forrás: Pinterest

Morgásom tárgya az Éjúr, Sanyi volt. Ugyan derültek ki múltjából részletek, és megszánhattam volna, de nem. Amennyit élt, megtanulhatott volna egy s mást a világról. Helyette önző terveit akarta megvalósítani, hogy magányát elkerülje. Értem én, hogy egy grishák számára biztonságos országot akart létrehozni, de nem tudom megérteni a módszereit. És még emellett is vannak olyanok, akik szeretik. Hát kösz nem. Én elhatárolódok tőle. Főleg, amilyen rajtaütésekkel csonkítja a kis csapatot. Sose tudhattam, hogy éppen mikor és hogyan tervez lecsapni szeretett karaktereimre.

De hogy boldog vizekre evezzek, mesélek Malról. Tudtam, hogy többet akart Alinától, mint puszta barátság. Én is azt szerettem volna. De kötelességtudata felülemelkedett az érzelmein. Testőrkapitányként mindig meg tudja védeni a lányt, és így teszi a legjobbat neki. A logika csap benne össze az érzelmekkel. Utóbbi néhanapján a felszínre tör, mert ugyan nem adhat neki országot, címet, rangot, mégis szereti, és tudja, hogy ezt nem kellene. Végig éreztem, hogy közöttük a barátságból alakult ki ez a kapocs, és Alina is próbál ellene harcolni, de mindig visszatér hozzá. Szép pillanatokat élnek meg, engem is elöntött a boldogság. De éppen emiatt bőgtem is, kifacsart a hatásossága. Mert ez a végzetük, hogy együtt legyenek. És attól még, hogy napidéző, Alina sem szűnt meg lánynak lenni.

És a vége…

Bőgtem. Örömömben, bánatomban, mindenhogyan. Mindenki megérdemelte a sorsát, így volt fair. Alina, Mal, Nyikolaj, az Éjúr, mindenki. Boldogan csuktam be a lapokat, mert tudtam, beköszönt a rend Ravkára. A szívembe zártam őket.

Forrás: Pinterest

A legjobb az egészben, hogy a kaland itt még nem ér véget. Ravka új kihívásokat tartogat további könyvek formájában. És én alig várom, hogy elmerüljek benne. No meg a készülő tévésorozatban, mert azt is tűkön ülve várom.

Leigh Bardugo, you’re AWSOME!

~~~

„– Lenyűgöző – állapította meg Mal.

Ámultan ráztam a fejemet.

– Ezt meg hogy csinálja?

– Tudni akarjátok a titkomat? – szólalt meg mögülünk Nyikolaj. Mindketten ugrottunk erre egyet. Ő meg odahajolt, jobbra-balra nézett, aztán hangosan odasúgta: – Rengeteg pénzem van.

Erre a szememet forgattam.

– De tényleg – esküdözött. – Tényleg rengeteg.”

„– Persze hogy van lépcső, de az nem annyira érdekes. És ha elég sokszor megmászod felfelé és lefelé a négy emelet magasságot, sokkal nyitottabban állsz majd a kérdéshez.”

„Lenyűgözött mindez, de egyben el is bizonytalanított. Nyikolaj mellett mindig ezt éreztem, ahogy figyeltem, amint változik és átalakul, menet közben árulva el a titkait. Azokra a fa matrjoskababákra emlékeztet, amikkel gyerekkoromban játszottam. Csak éppen ő nem kisebb lett, hanem folyton egyre nagyobb és titokzatosabb. Holnap alighanem épít nekem egy kéjlakot a holdon. Nem könnyű feladat, de a kilátásért megéri.”

„– Örülök, hogy látlak Orecev.

Mal válaszmosolya őszinte volt,

– Én is neked. Köszönöm, hogy mentettél.

– Mindenkinek kell valami szabadidős elfoglaltság.

– Azt hittem, a tied a piperkőcség.

– Két szabadidős elfoglaltság.”

„– Mondd, mit látsz! – szólalt meg Baghra.

– Főleg felhőket – feleltem –, az eget, néhány hegycsúcsot.

– Milyen messze van a legközelebbi?

Megpróbáltam felmérni a távolságot.

– Legalább egy mérföldre, talán kettőre?

– Jó – válaszolta. – Szeld le a csúcsot!

– Micsoda?

– Használtad már korábban is a Vágást.

– Az egy ­­­hegy – közöltem. – Egy igen nagy hegy.

– És te vagy az első grisha aki két erősítőt visel. Csináld!

– Több mérföldre van!

– És reméled, hogy megöregszem és meghalok, míg te itt nyafogsz?”

„Meglendítettem a Vágást. Oldalról találtam el a hegyet, amitől egy jég- és sziklatábla görgött le róla tompa morajjal.

Ujjongás csapott fel a mögöttem álló tömegből.

– Pff – mondta Baghra. – Egy táncoló majomnak is tapsolnának.”

Forrás: Pinterest

„– Nem kapkodtad el – zsémbelt Baghra. – Ezzel a sebességgel mindkét lábam lefagy, mielőtt bármilyen haladást elérsz.”

„– Egy kalóz megtanul kiaknázni minden előnyt.

– És egy herceg?

– Egy herceg megszokja, hogy mindig csak igent mondanak neki.”

„Nyikolaj a karját nyújtotta nekem.

– Nos, bármi legyen is, később kell ezen ijedezned. Egy csoda van az emeleten, és nem vár.

Belekaroltam.

– Te sosem esel túlzásokba, igaz, Lancov?

– Nem beszélhetünk túlzásokról, ha tényekről van szó.”

„Talán a szerelem csak egy babona, egy ima, amit azért mondunk, hogy a magányosság valóságát kordában tartsuk. A csillagok úgy festettek, mintha közel volnának egymáshoz, pedig igazából több millió mérföld választotta el őket. A végén talán a szerelem nem jelentett mást, csak vágyódást valami lehetetlenül fényes és mindörökké elérhetetlen után.”

„– David, mondtam már neked, hogy zseni vagy?

– Igen.

– Akkor most újra mondom.”

„– Sajnálom – motyogtam.

– Talán éhes vagy – mondta Zója. – Én mindig komisz leszek, amikor éhes vagyok.

– Te állandóan éhes vagy? – kérdezte Harshaw.

– Még nem láttál komisznak. Amikor majd látsz, szükséged lesz egy jó nagy zsebkendőre.

Harshaw felhorkant.

– Hogy felszárítsam a könnyeimet?

– Hogy felitasd vele a vért.”

„– Zója nagy hatalommal bír, és szerintem megvan benne az, ami ahhoz kell, hogy jó vezető legyen. Vagy hogy rémálommá tegye az életedet. Feltehetően mindkettő.”