Szóval
hol is kezdjem. Talán a találkozásunk történetével. Az jó bevezető lesz, hiszen
minden ott kezdődött. Egy döntés, amelyet futtában hoztam meg. Már jó ideje nem
néztem meg a leveleimet, főleg nem a kiadóktól jövőt. Minek, hisz úgyis lefoglal
az egyetem. Ezer meg egy más dolgom van, nem hogy olvassak. Vagyis nem olyat,
amit puszta szórakozásból tennék. De egy nap – nem is emlékszem, talán a
nosztalgiától vezérelve – úgy határoztam, megnyitom mégis azt az elfeledett
fület. Rendet rakok, gondoltam, nem árthat. A régiek között válogatva láttam,
hogy nem maradtam le sok mindenről. Viszont nem szerettem volna egybe kitörölni
az egészet. És aztán – már az újaknál nézelődve – rábukkantam Kimberley Freeman
Csillagok az óceán felett című regényére. Nem is tudom, mi fogott meg benne
először, a borítója vagy a fülszövege, melyek ugyan – véleményem szerint – nem
illenek egymáshoz, mégis elérték azt, hogy kézbe vegyem. És milyen helyesen is
tettem, hisz egy csodálatos utazással lettem volna szegényebb, vagyis inkább
két egybefonódóval, anya és lánya életével.
Magyar megjelenés éve: 2019 Atheneum Kiadó női sors, romantikus négy csillag |
1874-ben
a vadóc és akaratos Agnes Resolute végleg elhagyja az észak-angliai
lelencházat, ahol felnőtt. Távozása előtt tudja meg: édesanyja apró
emléktárgyat, egy egyszarvú képét ábrázoló gombot hagyott hátra neki. Agnes
abban a tudatban élt, hogy az anyja nem tudta eltartani, és ezért került
lelencházba, csakhogy felismeri a gombot: a fenséges és gyönyörű Genevieve
Breckby, egy helybeli nemesi család lányának kabátkájáról való. Agnes ugyan
csak egyszer látta őt, de soha nem tudta elfelejteni. Kideríti, hogy Genevieve
Londonban van. Agnes követi, és London nyomornegyedében tengődik, amíg
megtudja, hogy Genevieve továbbutazott Párizsba. Agnes követi édesanyját, de
egyre több mindenben kell csalódnia, mire végül Melbourne-ben rátalál
Genevieve-re. De képes-e a nő olyan anya lenni, amilyennek Agnes szeretné?
~~~
Kezdetben
nemigen értettem meg a történet logikáját. A változó szemszögek, különböző
idősíkon történő cselekmények kusza egyvelege viszont a végére megvilágosodott minden. A
jelenben játszódó cselekményszálat ugyan nem éreztem a jogosnak, a végén sem.
Egyszerűen számomra felesleges volt a történész professzorasszony és főleg lánya
életének ismerete. Annyit nem adott hozzá magához a fő történethez sem. Értem
én, hogy keresik a levéltöredékeket, de azoknak tálalása másképp is megoldható
lett volna. Így a történetük idegennek tűnt. Külön könyvben lett volna a helye.
A
negatívum után – melyből nálam csak ez szúrt szemet – következzenek azok a
részek, amelyek megfogtak, és előre vittek az úton. Először
is maga a történet, hisz aszerint…