A Rosignol nővérek | Kristin Hannah

Az érzelmekkel teli könyvek nem biztos, hogy megfelelőek egy érzelmektől labilis időszakban. Éppen elég az embernek a maga baja, nem kell még itten a másét is a nyakába vennie. Talán ezért is olvastam olyan sokáig Kristin Hannah Fülemüle című regényét. Heves reakciókat váltott ki belőlem ez a csodálatos könyv. Valami ilyet vártam volna el a Veritytől.

Magyar megjelenés éve: 2016

Park Kiadó

történelmi fikció, női sors

öt csillag

Franciaország, ​1939

Carriveau csendes kis falujában Vianne Mauriac férjétől, a frontra induló Antoine-tól búcsúzik. Nem hiszi, hogy a nácik megszállhatják Franciaországot, ám ez mégis bekövetkezik: menekülő franciák hordái érkeznek, teherautó-konvojok, tankok, az égboltot elsötétítik a repülőgépek, és bombák hullanak az ártatlan áldozatokra. Amikor egy német parancsnok rekvirálja a házát, Vianne a kislányával együtt rákényszerül, hogy egy fedél alatt éljen az ellenséggel. Élelem, pénz és remény nélkül, az egyre növekvő veszélyek közepette kénytelen egyik nehéz döntést hozni a másik után.

Vianne húga, Isabelle lázadó tizennyolc éves, aki az ifjúság nyughatatlan szenvedélyével keres értelmet az életének. Miközben párizsiak ezrei menetelnek a háború ismeretlen borzalmai elől, Isabelle találkozik a partizán Gaëtannal aki hisz abban, hogy a franciák az országhatárokon belül szembeszállhatnak a nácikkal, és szenvedélyesen egymásba habarodnak. Ám amikor a fiú elárulja, Isabelle csatlakozik az Ellenálláshoz, és többé hátra se néz: újra és újra az életét kockáztatja mások megmentéséért.

Kristin Hannah érzékenyen tárja elénk hogyan harcoltak a második világháborúban a nők. A Fülemüle két nővér története, akiket tapasztalataik, ideáljaik, vérmérsékletük és körülményeik elválasztanak egymástól, és mindketten saját veszélyes útjukon indulnak el a túlélés, a szerelem és a szabadság felé a németek által megszállt, háborútól szétszabdalt Franciaországban. E szívszorító regény a lélek erejének és a nők állhatatosságának dicsérete. Olyan könyv, amely mindenkihez szól, és egy életre szóló élményt nyújt.

~~~

Egy bő és részletes fülszöveg bevágása után nem tudnám olyan jól összefoglalni a cselekményt, mert annyi minden történik benne, hogy az megérne egy külön misét. Meg félek, hogy kihagynék belőle valamit vagy túl sokat árulnék el. Kísérőtöknek viszont szívesen jelentkezem a második világháborús hátországi túrán. Mert nem csak a fronton történnek borzalmak, mint azt A könyvolvajból és az Árnyalatnyi reményből már megtanultuk.

„Ha e hosszú élet során megtanultam valamit, az így szól: a szerelemben felfedezzük azt, akivé válni akarunk, a háborúban felfedezzük azt, akik vagyunk.”

Meglepő felütéssel indul a könyv, nem is tudtam az elején hova tenni. Egy idős hölgy 1995-ben öregek otthonába költözik. De hát nem második világháborús a történet? Hát jó. Csak egy bőröndöt visz magával, amiben emlékeket gyűjtött össze. A fia nem ismeri igazából, mert elrejtette előle az európai életét. Amerikába költözve új életet kezdett, és nem akart az átélt szörnyűségekre gondolni. Megindított a vallomása, és máris másképp álltam a könyvhöz. Tudtam, hogy valahogy kapcsolódni fog az fő cselekményszálhoz, de csak sejtésem volt róla.

Teljesen olyan érzésem volt, mintha filmet olvastam volna. Vizuálisan elém képzeltem a helyszíneket, amit a részletes leírások elősegítettek. Az események is filmszerűen pörögtek, öröm volt belemélyedni.

A regény középpontjában két nővér sorsa és barátsága áll, akiknek a második világháború alatt kell boldogulniuk. Felöleli mind a hat évet, megmutatja az árnyoldal mellett a reményt és a kétségbeesést. Rosignoléknak nem volt egyszerű, ahogy senkinek sem.

A testérénél jóval idősebb Vianne még ismerhette édesanyját, akitől korán el kellett búcsúznia. Hamar fel kellett nőnie, de igényelte volna az atyai törődést. A nagy háború azonban rányomta a bélyegét az édesapjára, és nemtörődöm módon foglalkozott velük. Nevelőnőt kaptak szülői szeretet helyett, ahonnan Vianne a házasságba menekült. Fiatalként feladja a „független” életét, mert törődésre vágyik, egy férfi figyelmére, ami eddig nem adatott meg neki. Boldog és harmonikus élete szöges ellentétben áll a kitörni készülő borzalmakkal. Már el is felejtette a rosszat, csak a családjának és a vidéki nyugalom fenntartásának szenteli az életét.

A húgot, Isabellt egy újabb nevelőintézetből csapták ki. Nem akar mást csak családot, ám apja folyton ellöki magától. A nővérének meg elég volt a saját gyerekének nevelése, nem akarta még a húga nevelését is a nyakába venni. Egyszerűbb volt az intézet, mint megoldás, mert ott úri kisasszonyt faragnak belőle. De már oda is beszivárgott a nyugtalan hangulat, és Isabell is cselekedni akar. Édesapja nagy nehezen megengedi, hogy nála lakjon, de nem akkor kezdik el a németek bombázni Párizst… Menekülni kényszerül nővéréhez vidékre.

A két testvér stílusa teljesen más volt. Külön tudattal és erős karakterrel rendelkeztek akkor is, mikor össze lettek eresztve. Rendesen ütközteti őket az írónő.

Vianne a megfontolt, családcentrikus, racionális gondolkodó, aki a legválságosabb helyzetben is a lánya érdekei helyezi maga elé. Inkább nem evett, csak hogy a gyerekének legyen mit a tálba aprítania. Mert a jegyrendszerben kiadott adagok még az éhség elcsapására sem elegendők. Kiáll a zsidó barátnője mellett, némán lázad a várost megszálló németek ellen. Kényszerből megtűrte az ördögöt a házában, ami nem volt egyszerű. Ezáltal azt is megtapasztalhatta viszont, hogy a németek is ugyanolyan emberek, szülőkkel, családdal és gyerekekkel. Rettentően naiv, nem feltételez senkiről sem rosszat. Az ő karaktere a megtört családanya, aki hazavárja férjét a hátországi harmóniába.

„Kedvesem, kérlek, ne nyugtalankodj. Maradj erős, és légy ott nekem, ha eljön az idő és itt hagyom ezt a ketrecet. Te vagy napsugaram az éjszakában, a föld a talpam alatt. Miattad tudok életben maradni. Remélem, hogy te is erőt tudsz meríteni belőlem, Vianne. Hogy miattam te is kitalálod majd, hogyan lehetsz erős.”

Isabell az érzelmek embere, reményekkel és álmokkal teli. Gyűlöli a nácikat egytől egyig, nem tesz kivételt. Lobbanékony természetű, igazi lázadó alkat. Nem tud sokáig tétlenül ülni a fenekén, aktív részese lesz az ellenállásnak, amivel bizonytalanná teszi a holnapjait. Először még csak röplapokat terjeszt, aztán egyre nehezedik a feladat. Végig meg tud maradni lepkelelkű csitrinek, mert a háború csak a külsőt keményíti meg. Találkozókra jár, vonatozik, hegyet mászik. Igazi kis túlélő. A sorsa utóbb ugyan, de utólérte.

Meghatott. Több helyen is sírtam, nem csak a végén. Végigkísértem a szörnyűséget, amit a nácik okoztak a semmiről nem tehető Franciaországban. A lerohanást, a bombázást, a beköltözést, az állandó jelenlétet. Hogy kihasználják a nőket, hogy megjelölik, majd elszállítják a zsidókat, a kollaboránsokat és minden olyat, aki nem tetszik nekik. Kizsákmányolják a földet, megtörték az embereket, de a franciaságukat nem tudták elvenni tőlük.

Tényleg csak ajánlani tudom a női sorsok mellett a háborús hátországot megismerni vágyóknak. Vagy ha csak egy szép és megindító regényt szeretnél olvasni.

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a Park Kiadónak!