Leesett az első hó. Gondolom ezt nem kell senkinek sem külön bejelenteni, mert elég ha kinézünk az ablakon. Szembetűnő egy jelenség, meg kell hagyni. Tökéletes idő, hogy bekucorodjak egy könyv mögé. Ezt is tenném, ha nem lenne ezer más dolgom. Már nem áll annyira szét a fejem, mint mondjuk két napja, de van egy hetem a szorgalmi időszakból, amit túl kéne élnem.
Hamar elszállt ez a hónap. Utólag visszatekintve mintha tegnap lett volna, hogy indulunk Interkollra, amire holnap szintén megyünk. Tevékenyen és tanulósan telt az idő, viszont nem sikerült az előre készülés. Elterveztem, hogy én most előre jól megcsinálok és megtanulok mindent, de túlságosan tevékeny vagyok. Annyi mindent csinálok egyszerre, hogy a tudatosság sínylette meg.
Érzelmileg kevésbé labilis időszakomat éltem. Vagy nagyon jól éreztem magam, és szerencsémre ez volt a jellemzőbb, vagy nagyon kiakadtam. Csalódtam, reméltem, meglepődtem, vágytam és emellett kívülre kiegyensúlyozottságot sugároztam, amikor tudtam. De ez a sokminden biza meglátszódik az olvasási teljesítményemen.