Régóta keresek
kalózlazaságú könyvet, mert már gyerekkoromban is oda voltam értük. Én magam a
Mackókalózok díszes kompániájához tartozom, ahol a navigátori és főgépészi
funkciókat töltöm be. Emellett idegen nyelvi asszisztensként a beszerzések
lebonyolításáért is én feleltem.
De az igazi áttörést az egyik
tánckoreográfiánk hozta, mert ekkor szerettem bele a Karib-tenger
fenegyerekeibe. Ez a szeretet a mai napig kitart, és ezért is csillant fel
azonnal a szemem V. E. Schwab Egy sötétebb mágia című könyvét olvasva. Mert bár
tényleges tengerjárók nem szerepelnek benne, Szelina Bard ilyen irányú
felmenőkkel hozza a formáját.
 |
| Magyar megjelenés éve: 2017 Ventus Libro Kiadó fantasy, alternatív történelem öt csillag |
A mágikus apokalipszis
után több részre hasad az univerzum. Kell herceg egy különös utazó, egy antari,
aki képes eljutni az egymástól elzárt világokba: Szürke, Vörös és Fehér
Londonba. Ezek a városok akkor sem különbözhetnének jobban, ha más-más
földrészen lennének, de igazából nem földrajzi távolság van köztük, hanem
dimenzióbeli.
A trilógia első kötetében
Kell herceg Vörös London vidám színekkel teli utcáit gyakran elhagyja Szürke
London bűnözés fertőzte sikátoraiért és Fehér London hideg sivárságáért.
Mágikus képességét sokan irigylik, miközben üzeneteket szállít a világok
között. Egyik útja során veszélyes kalandba bonyolódik, és egy sötét mágia
fenyegetésével kell megküzdenie. A pusztító erő abból a Fekete Londonból
származik, melyet védekezésképp elzártak a mindörökre az emberi létezés terei
elől. Kell nem menekülhet a gonosz hatalmától, de szerencsére társa akad a
küzdelemben: a Szürke Londonból származó fiatal tolvaj lány, Lina.
Történetünk szerint…
Kell Vörös London
varázslójaként másodállásban királyi futár. Különböző dimenziók között
szállítja az üzeneteket, de emellett saját üzleteit is bonyolítja. Tárgyakat
csempész át egyik városból a másikba, ami tiltott dolog. Egyik küldeményében
viszont egy mindhárom városra veszélyes kővel gyűlik meg a baja. Előre nem
látott kalamajkába keveredik, amiből egyedül nemigen képes kikecmeregni. Holott
Ő a mágus. A sors mellé sodor egy társat, Linát, a körözött tolvajt. Ketten
együtt megpróbálják kideríteni, hogy miért is üldözik őket. Ha a halált hiszed
a legrosszabbnak, még nem láttál mindent.
Szeretem a valós
alapanyaggal bíró alternatív világokat. Főleg, ha az Nagy-Britannia. Főleg, ha
London. Annyi mindent ki lehet hozni belőle, csak kellő elrugaszkodás
szükségeltetik hozzá. Az írónő ezt számomra tetszetős módon valósította meg.
A
jelenleg ismert könyvbéli világban négy valóság létezik, amit Kell színek
szerint kategorizál: szürke, vörös, fehér és fekete. London jelenti a dimenziók közti
kapcsot, bár mindegyik más. Talán a Szürke világ hasonlít a legjobban a
valóságunkra, ott létezik Anglia és az európai kontinens is az általunk ismert
módon van felosztva. A mágiával teli virágzó Vörös város színét a közepén
folyó, ottani „Temze” adja. Ez tűnik a legharmonikusabbnak mind közül, viszont
a varázstalanok elnyomásban élnek és a periférián ugyanúgy megtalálható a
szegénység, mint máshol. A legfurcsább mindenképpen a Fehér, ami egy
disztópikus diktatúra lenyomatát hagyta bennem. Színtelen, kegyetlen, egysíkú,
nem is beszélve az uralkodókról. Futkosott a hátamon a hideg. A Fektéről azonban nem beszélnek. Minden tiltott, aminek valami köze van hozzá. A rossz mágia mételye. Schwab festőien
tárta lelki szemeim elé a látványt, úgy éreztem, mintha tényleg ott sétálnék én
is. Holott egy sokkal biztonságosabb helyen voltam, a fejemben.
Aztán ha a helyszín nem
lett volna elég, megkaptam A korszakot, ami először nem is tudatosult bennem.
Már III. György említésénél eltöprengtem, de mivel nem tudom kívülről a brit
uralkodóház tagjait, nem tudtam hova tenni. Aztán megláttam az évszámot. 1819.
Regency-időszak, a kedvencem. Teljesen betalált.
A világok mellett új
nyelveket is létrehozott, melyeknek hangzása mind az adott hely mentalitását
tükrözik. Öröm volt olvasni az idegen kifejezéseket, mert így még jobban bele
tudtam élni magamat. Mert a valóságban sem egy nyelvet beszélnek az emberek.
 |
| Szelina Bard (Lina) |
Tetszett a kezdetben
teljesen függetlenül futó két történetszál. Mert így külön-külön megismerhettem a
karaktereket, és alig vártam, hogy összeeresszék őket. Bár Lina első
felbukkanásánál meglepődtem azon, hogy a fülszövegben említett Kell fiún kívül
más is főszerepet fog kapni, de azonnal megkedveltem. Szelina Bard, a kalóz.
Semmi kisasszonyos sincs benne, bőven megüti a fiú mércét mind viselkedésben,
mind öltözködésben. Rendesen felvágták a nyelvét, nem kíméli meg még barátait
sem visszaszólásaitól. És jaj, ha az ellenségévé válsz. Attól még, hogy „csak”
ember, hamar el tudja intézni a másikat. Mindig a kalózt láttam benne, ezért
nagyon várom, hogy a későbbiekben ezt a szálat is kibontsa az írónő.
„- Látom, nagyon kedveled a fegyvereket.Lina üres tekintettel meredt rá.- Miért, ki nem?- De már van késed! – világított rá Kell.- És? – kérdezte Lina, tovább csodálva az egyedi markolatot. – Nincs olyan, hogy „túl sok kés”.”
Kell nevén csak legelőször
rökönyödtem meg. Ki az a mamlasz, aki egy igét ad hősének névként, de aztán
hamar megszoktam. Hasonlóan határozott karaktere van, mint Linának, de nála a
mágia adja kiállásának nagy részét, melynek forrása a vér. Hogy ez milyen
undorító. Viszont kellően mutatja, hogy minden varázslat elvesz az erejéből. A
kifordítom-befordítom kabátja valami eszméletlen ötlet. Az a lényege, hogy
akárhogy forgatja az ember, mindig más lesz kívül, amik színben és méretben is
eltérhetnek. Vannak gyakran felbukkanó darabok, de olyanokat is találhatunk,
melyek eddig csak egyszer bukkantak fel, de azóta sem. Micsoda helytakarékosság
és beépülési előny. Elmenne titkos ügynök felszerelésnek.
 |
| Kell Maresh |
Váratlan feltűnésekben
gazdag a cselekménye, Holland bumerángja állandóan visszatér. Nem tudhattam
sosem, mikor lép ki az árnyékból vagy fordul be a sarkon. Akármennyire
elkerülendő a személye, egyszerűen lehetetlen lerázni. Mindannyiuk közül ő a
legösszetettebb szereplő. A Fehér trón irányítása alatt áll, ami köztudottan
brutális. Cselekményeit irányítják, mégis sikerült valahol legbelül megőriznie
emberségét. Elrejtett utalásokkal közli valódi szándékát, melyeket viszont
mindig nyílt támadásban közöl Kellel.
Jó volt olvasni, mert egy
új mágiamódot mutatott, új de mégis ismert világba kalauzolt el és karaktereket
ütköztetett. Beszippantott, mint a gyengéket a fekete mágia. Éreztem, hogy
egyre jobban behálóz, és még többet akarok belőle.
Hogy kinek ajánlom?
Az elején akarva-akaratlanul a
Csontszüret jutott az eszembe róla, így azoknak merem nyugodt szívvel ajánlani, akik az említett könyvet olvasták és szerették.
Varázsló- és
kalózpalántáknak, illetve diktatúraelemzőknek.
Mágiára éhezőknek, akik életéből sajnos kimaradt és ezt valamilyen úton módon, de pótolni szeretnék.
Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget a Kossuth Kiadói Csoportnak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése