Vajon meddig tart (az) Elán? | Cinda Williams Chima

Hét királyság. Négy ifjú. Egy cél.

Cinda Williams Chima Lángvető című könyve rádöbbentett arra, hogy szeretem a többszemszögből íródott történeteket. Tény, hogy az elejéén kicsit kusza, mert nem egy előéletet és tudást kell felmérnem, de cserébe változatos eseménysort kapok és mindenhova benézhetek.

Magyar megjelenés éve: 2017
Agave Könyvek Kiadó
ifjúsági, fantasy
négy csillag

Hán ​sarja Adrián, röviden Ád, Zordonföld uralkodóházának sarja, a Szürke Farkas vérvonalának őrzője. Gyógyításra képezték, nagy varázserővel rendelkezik és bosszúra szomjas. Sokáig bujkálnia kellett, mivel egy gyilkosságsorozat veszélybe sodorta az egész birodalmat, most azonban kevés választja el attól, hogy végezzen az öldöklések felelősével, Elán kegyetlen királyával. Hamarosan gyötrő kérdéssel kell szembenéznie: képes-e az erejét a gyógyítás mellett pusztításra is használni?

Lángszín Szonja egy delphi kocsmáros lánya, a tarkóján különös mágusjellel, amiért egyesek képesek tűvé tenni érte a Hét Királyságot, sőt talán az egész világot is. Amikor hajtóvadászat indul ellene, Szonja úgy véli, hogy a dolognak több köze van a szabotőr tevékenységéhez, semmint a születéskor kapott átkához. Szonja ugyanis robbantó a bányában, aki lelkében sárkányokkal társalog. Nem kaphatják el, ezért kénytelen menekülni.

Ád és Szonja útja a hatalmas birodalom különböző szegleteiből indul, de miután Elánban összetalálkoznak, minden megváltozik. Nem csak egymást menthetik meg oly módon, ahogy soha nem gondolták volna, de talán még a reményt is felébreszthetik a kietlen vidéken. 

Az x+1-edik fantasyt olvasva magamnak is sokszor felteszem a kérdést, hogy vajon tud-e újat mutatni. Világépítésben kevésbé, de karakterekben mindig meg tudnak venni maguknak. Itt is adott egy kitalált világ egyik szelete, ahol mágusok és közemberek élik mindennapi életüket. Zsarnok király elnyomása miatt forronganak a periférikus területek, de hatékony hadseregével csak nehezen tudják a felkelők felvenni a harcot.

Történetünk szerint…

Viszont négy különböző múlttal és küldetéssel rendelkező ifjú sorsa egymásba gabalyodva az udvari élet középpontjába csöppen. Addig azonban Szonjának felrobbant pár bányát, Ádnak van még mit tanulnia a varázslóiskolában, Lilla beszerzőkörutakat jár és Sors Rendell is végzi a feladatát, ami kémfőnöki pozíciójából fakad. Elán királya eközben nem csak Zordonföld királynőjét szerzi meg az ellenségének, hanem az Északi szigetek királynőjével is összeakad a bajsza. Többet viszont nem szeretnék elárulni a cselekményből, mert már így is érzem, hogy többet tudtok, mint én, mikor nekiültem. Viszont nekem sem íródott volna jobban ismerem a történetet.

~~~

Nem kedveskedte el az írónő a regény felütését. Már az első négy fejezet három ember halt meg. Azt hittem, hogy folytatni fogja ezt a tendenciát, de hál’ Istennek visszalassult. Bár így is rendszeresen szúrták meg magukat a szereplők, mint eszközt a játszmában. Nem tudhattam előre, kit hánynak kardélre legközelebb.

Maga a történet egy lassú tengeráramláshoz hasonlít. Néha viharok ütöttek ki, de kitartóan haladt a cél felé. A többszemszögűség is lassított rajta, a párhuzamos cselekmények miatt be kellett várniuk egymást. Viszont élveztem, mert ezzel sokszínű szereplőgárdát mutatott be.

„A szeretet sok szenvedés és nyomorúság forrása, rengeteg veszteséget okoz az embernek.”

Ádot hittem a történet főszereplőjének. Ahhoz képest, hogy az elején még csak tizenhárom volt, érte már trauma az életben. Nővére halott és szerintem nem árulok el nagy fordulatot, de az apja is csak a 27. oldalig bírta. Felelősség elől menekülve csatlakozik egy gyógyítóiskolához, amiből azt hittem, többet tudunk meg. Igazi származását rejtegetve szurkálja a király hatalmát. A rosszakkal végez és a jókat menti meg. Kicsit elvarázsolt egy kölyök, aki önző módon nem tér vissza családjához. Jobban szereti megélni a szabadságot, minthogy az udvarba cicomázva töltse idejét. Ebben apjára ütött, már amennyire én ezt meg tudtam állapítani. Nagy tehetsége és ereje van a gyógyításhoz, amit ifjú kora miatt sosem néznek ki belőle. Taktikus játékos, aki képes mindent megtenni a szeretett személyekért. Akár igába is hajtja magát, csakhogy megvédje a családját.

Hozzá hasonlóan Szonja is kulcsfigurája az eseményeknek. A Delphi beli lányka korán megtapasztalja az élet keménységét. Gyerekként kénytelen a bányában robotolni és elszenvedni az elnyomás bizonytalanságát. A királyság puskaporos hordóján ülve ő is csatlakozik az ellenálláshoz. Reménykedik, hogy egyszer jobb lesz az embereknek. Makacsságának köszönhetően még a jég hátán is megél.

Az ő titokzatos történetére volt felhúzva a cselekmény, amiről még mindig csak sejtéseim vannak. Konkrétan nem mond ki az írónő semmit, csak a sötétben terelget továbbra is. Árvaként nőtt fel, mágusjele van, de mégsem varázsol és ellenáll a tűznek. Celestina, az Északi szigetek királynője ennek ellenére magnak akarja, de Szonja nem akar beállni a trófeák sorába. Kíváncsivá tettek vele kapcsolatban, ezért már nagyon kíváncsi vagyok az igazságra.

Delphi

Egy másik erős női karakter Lilla, bár az udvari életben háttérbe szorul, de az ott végzett tevékenysége miatt kikerülhetetlen. Ami a szívén az a száján, legalábbis ez tűnik ki róla első ránézésre. Ezért is hazudik kitűnően. Áddal nem jönnek ki az elején, hiszen Lilla is önfejű. Teljesen elhittem, hogy lehet köztük valami, aztán belegondolva rájöttem, hogy ez egyikük számára sem lenne szerencsés. Kettős ügynökként a lázadóknak dolgozik és a király beépített embere.

Sors Rendel eltörpül mellettük, ahhoz képest, hogy mágus, vajmi keveset tud belőle hasznosítani. Elánban ugyanis a varázslókat harcra nevelték, de a gyógyításhoz nem konyítottak. Stratéga, hírszerző és jó megfigyelő, ami elengedhetetlen a munkájához. Bár apja inkább látná a hadseregben, de ő Rendel többre hivatott. Emellett saját üzelmeit is folytatja. Nem meglepően ő is az olyan emberekhez tartozik, akik a búsba kívánják Hőnsóvár Gerhardot. 

„– Meghalni könnyű, mágusfi – túrt bele a hajéba Levendula. – Életben maradni sokkal nagyobb és nehezebb feladat.”

Ha már ennyire kiveséztem a karaktereket, megemlítenék még néhányat. Szerettem Levendula bölcsességét. Bár csak kétszer tűnik fel, mégis fontosnak éreztem megemlíteni. Megfogalmazz Adrián számára olyan életigazságokat, amelyek elkísérik kalandja során.

A vérszívó papok a vallási fanatizmus megtestesítői. Az elánban terjeszteni kívánt malthusianizmus szektájaként démonnak gondolnak minden mágiával rendelkező embert. Szent kötelességüknek érzik, hogy a varázslókat kivéreztessék, ezáltal megtisztítva őket, és a leeresztett vért elfogyasztják. Gusztustalan piócaszerű alakok, akik hányingerkelten megszállottak.

Hasonlóan őrült az eláni uralkodó, Hőnsóvár Gerhárd is, aki egy pitiáner sérelem miatt képes évek óta hadban állni Zordonfölddel. Férfiúi büszkeségéből nem ad lejjebb, holott a háború teljességgel értelmetlen. Több a veszteség, mint a haszon és az emberek sem élnek jobban általa. Mindent a hatalma megszilárdításáért tesz, szemellenzővel követi céljait. Alig vártam, hogy az egyik merénylési kísérlet célba érjen.

A titokzatosság volt talán egy kicsit zavaró. A térbeli elhelyezéssel a térképnek hála nem volt gondom, viszont az előtörténetre tett utalásoknál csak bámultam, mint hal a szatyorban. Úgy éreztem, hogy a könyv egy lépéssel előttem jár és képtelen leszek utolérni. A kijelentések mögött mélység és hátsó szándék is húzódott. Ezeket hamar megéreztem, de megfejteni csak lassacskán tudtam.

Összességében

Egy figyelemfelkeltő külcsínnyel rendelkező ifjúsági fantasy, ahol négy ifjú áll a középpontban, de nem ők váltják meg a világot. A felnőttek játszmájába becsatlakozva végzik saját mesterkedéseiket. Lassan haladó cselekményének köszönhetően karaktercentrikus történet. A mágiaforma nem hozott újat, de ezt elnéztem Ád tehetségének és adottságának.

Hogy kinek ajánlom?

Aki szeretne becsatlakozni egy hét királyságon átívelő történetbe.

Kipróbálnál egy több szemszögben játszódó fantasyt.

Nagyon szépen köszönöm a lehetőséget az Agave Könyvek Kiadónak!