Kortárs költészet & Én | InstaVers - Betekintő #6

Középiskolában nemigen találkoztam kortárs irodalommal, hacsak az Ungarndeutsch remekműveket azoknak nem veszem. Ugyanis voltam olyan szerencsés helyzetben, hogy két darab irodalom tantárgyam volt, így duplán kijárt nekem a jóból. Nem jutottunk el napjaink műveiig, pedig szerintem jó lenne ezekkel is megismerkedni, hogy ne csak a cirkalmas körítéssel megfogalmazott versszakok közül kelljen előhalászni a mondandót. Így csak az találkozhat vele, aki külön olvas ez irányban.

Első megjelenés éve: 2016
Atheneum Kiadó
kortárs, verseskötet

Magamat nem mondanám valami nagy versfalónak. Mindenképpen kell hozzá hangulat és idő, hogy elmélázzak rajta. Még túl közel vannak az iskolai élmények, így csak annak tükrében tudnám élvezni őket. Ezért sem olvasok sűrűn versesköteteket. Amikor azonban megláttam a Kele Dóra által szerkesztett InstaVers kötetet, elfogott a vágy, hogy én is részese akarok lenni.

Az egész egy Facebook-os kezdeményezéssel indult több mint két éve, amely a magyar kortárs irodalmat szorgalmazta terjeszteni. Sok emberhez eljutott, engem azonban valahogy kikerült, pedig én is kapható vagyok az ilyesmire. Az oldalt szép számmal követik, és ez, na meg az összefogás tette lehetővé, hogy megjelenjen ez a kötet, mely nem csak egy gyűjtemény, hanem megosztható irodalom. A versek mellé képes idézeteket raktak, hogy kevésbé legyen egyszínű. A kitéphető képeslapokat nagyon jó ötletnek tartom, bár még fogalmam sincsen, hogy hova fogom az enyémeket rakosgatni. De ezekkel megosztható a versszeretet.

A koroknak meg voltak a maguk jellemzői, ez most sincs másképp. Mindent, amit irodalomórán tanultam a versekről teljesen át kell értékelnem. Rímeket csak hellyel-közzel fedeztem fel, de mindig örültem neki, mert ritmikát adott az alkotásnak. A mondatok legtöbbje csak folyik le a sorokon, a gondolatot nem szakítja meg más csak a vers végén található pont, vagy még az sem. A béklyótól mentes szabad emberek lelkeinek darabkái ezek.

Leggyakoribb téma a szerelem vagy az afelett érzett bánat. Az emberek érzelmes pillanataikban buggyannak ki, és hagyják lenyomatukat a papíron.

Jellemzőek még a lehetetlen szópárosítások, olyan metaforák, melyek pillanat szülte eredményként nekem sose jutnának eszembe, olvasva mégis gyönyörűen hatnak. Szavak habkönnyű vattáján legeltettem pilláimat. Látjátok, még belőlem is kihozzák a költőt.

Miért volt mégis jó olvasni őket?

Bepillantást nyerhettem egy számomra idegen világba. Elfogott a vágy, hogy mélyebbre beleássam magam. Legközelebb már biztos nem fogok ódzodni tőle.

A képek az InstaVers Facebook oldaláról származnak

Hogy kinek ajánlom?

A kortárs költészet kedvelőinek tökéletes csemege, mert több szerző műveit olvashatjuk benne. És ajándéknak is elég szemgyönyörködtető.

Nagyon szépen köszönöm az Atheneum Kiadónak a lehetőséget!