Szeretem a tengert, bár még sosem jártam a közelében. A
magyar változatánál azonban annál többet, de bizton állíthatom, hogy nem sokban
térnek el egymástól. Nagy vízfelület, átsejlő túlpart, halak. Mai
bejegyzésemben Ernest Hemingway Az öreg halász és a tenger című kisregényébe
engedek nektek betekintést nyerni.
 |
| Európa Könyvkiadó Könyvmolyképző Könyvkiadó filozofikus elbeszélés |
Az író reprezentatív műve, amelyért 1954-ben Nobel-díjat
kapott. Santiago, a kubai halász kissé fáradt, majdnem primitív ember. A 20.
század irodalmának igazi hőse. Nyolcvannégy napi sikertelen halászat után újra
tengerre száll, s valóban sikerül elfognia egy óriási marlint. Három napig
küszködik vele a tengeren, de a cápák megfosztják zsákmányától, s nem visz haza
mást a kikötőbe, csak a nagy hal csontvázát. A regény az emberi bátorság,
helytállás és akaraterő himnusza. „Az embert el lehet pusztítani, de legyőzni
nem lehet” – mondja Santiago. Kevés felemelőbb igazságot mondtak még ki az
emberről. Hemingway varázsos, az élőbeszédre emlékeztető stílusa drámai
feszültségeket teremt a műben.
Sohasem gondoltam volna, hogy ennyire bele tudom élni
magamat egy egyszerű halász küzdelmeibe. Jó, azért volt egy kis könnyebbségem,
hiszen annyit láttam már. Bár öregapám nemigen űzte ezt az elfoglaltságot, ő
inkább a kis vitorlával felszerelt csónakjával szelte a habokat.
Santiago, az öreg kubai halászon nemigen látszik meg a kora,
hiszen olyan jól tartja magát. Mindezt annak köszönheti, hogy nap mint nap
kimegy a vad vízre, hiszen ez az élete. Egyszer azonban egy régebbi sikerre
hivatkozva elhatározza, hogy nagy hal után néz.
A történet egy apró falucskában kezdődik, ahol megismerkedünk
egy fiúval, Maolinnal, aki szülei tiltása miatt csak a szárazföldön tudja
segíteni a férfit. A kettőjük között lévő barátság jól mutatja a korosztályokon
átívelő kapcsolatok fontosságát. A fiú törődik vele, példaképként tiszteli.
A kisregény nagy részét a kardhallal való kitartó küzdelem
teszi ki, melyet a lassúság jellemez. Santiago a többi kapást feláldozva, vagy
legfeljebb ételszerző horgászatot megengedve csak rá koncentrál. Éjt nappallá
téve fogja kötelet, ezáltal egy bensőséges kapcsolat bontakozik ki közöttük. Nagyon
messzire elsodródik a parttól, csak saját maga társasága volt. Azon csodálkozom,
hogy nem borult fel a nagy viaskodásban és cápavadászatban a lélekvesztője. A
kitartás azonban meghozza a gyümölcsét.
Az öreg Hemingway nagy baseballrajongó volt. Ezért nem
egyszer számomra ismeretlen, ám édesapám előtt ismeretes csapatokat vonultat
fel. Santiago példaképeként is egy baseballjátékost hoz fel, holott ő maga is
egy igazi példakép.
Miért volt ez jó nekem?
Megismerhettem a kubai életforma egy szeletét,
és a magányos küzdés formáját. Az álmokért küzdeni kell, még ha azt később nem
is tudjuk bebizonyítani, hogy elértük. Most már biztosan megfontolom a filmadaptációja megtekintését.
Babó Buca
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése