2015. július 23., csütörtök

Rontásűzők 3. – A tündértrutyi

Ismételten egy Böszörményi könyvvel érkeztem, ezúttal a Rontásűzők trilógia befejező része kerül górcső alá. Mivel imádom az író stílusát, ezért ezt a könyvet is faltam, már ahogy az időm engedte. És megint nem csalódtam benne, bár az maga a csoda lenne. Úgyhogy, ha véletlenül kritikát találtok benne, az csakis arra az adott szereplőre vonatkozik.
Szóval kezdünk is bele!


„Endzsiék már csupán kétháznyira voltak a Bazalt utca 14-től, mikor a soron következő földrengés leverte őket a lábukról. Mély moraj, sivalkodó szirénák, sikoly, üvöltés, vonyítás, robajló és recsegő hangok töltötték be a világot. Az egyik villanyoszlop kifordult a helyéből, és szikrát hányó vezetékeit magával rántva az úttestre zuhant. A magasfeszültség eleven kígyókként rángatta-tekergette a fekete drótokat, míg végül a sarkon álló transzformátor iszonyú csattanással ki nem sült. A ragacsos, átláthatatlan, piszkossárga Köd lassan mindent elnyelt…”



A Zengő ikerpár már két kalandon is túl van. Már megküzdöttek nagyanyjukat, Jetta anyót megszálló ártó szellemek közül kettővel, Vérbulcsúval és Turán asszonysággal is, akik az idő szőttesén ejtett hiba miatt felbolygatták a jelent. Immáron csak Csoma uram maradt a talpon, aki hármuk közül a legfurmányosabb, hiszen ő nem a múltat változtatta meg, hanem a jelenbe avatkozott bele, melynek megjavítása már nehézkesebb. Ám a mindenen keresztüljutó és mindenkit legyőző csapatnak a sok kaland, megpróbáltatás és probléma közepette végül is sikerül helyre állítaniuk a rendet, és újra nyugalom száll le a Kárpát-medence egész területére.

De kik is a csapat tagjai?

Zengő Angelina, az Első ikerke.
Na jó, akkor kezdjünk vele, de nem ígérhetem, hogy kíméletes leszek vele. A regény nagy részében egy pipiskedő libához hasonlít. A többiek helyében én jó sokszor kupán vágtam volna a lánygyermeket valami keménnyel, hogy észhez térjen. Képtelen megbocsátani Savanyácnak, a tükörsrácnak, hogy még az előző kalandjuk alatt megcsókolta Angelina húgát. Ezért bevágta a durcát, és próbál tombolni a maga módján, amely inkább egy óvodás hisztijéhez hasonlít. Másrészről azonban tényleg sajnálom is, akármennyire idegesített, hiszen nagyon rájár a rúd rendesen. Szegénykémet vakságában teljesen megbabonázták, és kifordult önmagából. Még az a tükörpojáca is helyben hagyja.

Zengő Angéla, aki utálja, ha így hívják, ezért én is maradok az Edzsinél. 
Talán ő az, ha az emlékeim nem csalnak, aki az előző részekhez képest pozitív irányba változott, legalábbis én jobban kedvelem. Képes racionálisan gondolkodni, és vezeti a csapatot, már amennyire hagyják neki. Vagányságát félretéve aggódik a nővéréért.

Josef Teplica, az első kalandjukból hátra maradt morva nyomozó, a csapat esze.
Higgadtan viselkedik ebben a kicsit sem normális világban. A köcsögkalapos sohasem marad egyedül, hiszen egy szerencsétlen baleset következményeként tündérkötés alakult ki, ezért állandóan vele tart…

Nyéktüske, a kilinkó. 
Imádtam a kis szitakötekedőt. Végtelenül laza és eszméletlen mondókával áldották meg, és ahhoz képest, hogy milyen pinduri, mégis milyen fontos szerepet tölt be. Mindig talál kiutat, és sosem adja fel. Nem szándékozom véka alá vetni, hogy ő a kedvenc szereplőm.

Kaplony, a sárkánysrác. 
Ebben a részben nem brillírozott annyit, de mindig időben jelent meg, hogy megmentse a helyzetet. A kapcsolatuk Endzsivel mélyülni látszik, bár nem erre van kihegyezve a történet, úgyhogy sokat nem tudunk meg róluk.

És végül Zerénd úrfi.
A gyorsétteremben felszedett srác csatlakozik a csapathoz erre a kalandra. Se perc alatt elrabolja Angelina szívét. Az ő párosuk romantikától csöpögő szószt visznek bele a regénybe, de ez így van rendjén. Kell az ilyen. Furi a köbön, hiszen néha rossz előérzetem támadt, hogy csak a bajt hozza, de a következő pillanatban már ismét megment mindenkit. Már az elején feltűnt nekem egy s más a kinézetével kapcsolatban, ami beigazolódni látszódott, hiszen a szépek népének (egyszerűbb szavakkal élve tünde) tagja. De aztán… 
Hogyazatűzkövesvillámcsapnabeleabbaamindenlébenkanálfejibe! Igazi gennyládává változik, aki azért csapta a szelet Angelinának, hogy kihasználja. A ragya verné ki az összes fogát a fondorlatos tervével egyetemben!

Nála már csak Sonkolyka és Csoma uram rosszabbak.
Céljuk a Kárpát-medencében az 1000 évvel ezelőtti állapot helyreállítása, amikor is a tündérek szabadon élhették életüket. Ezért szabadjára engedik a Ködöt, mely instant leheletből áll, ezzel lezárva a határokat, és az itt élő embereket eltüntetve a Föld színéről. De ezt az állapotot még nem tudták véglegesíteni, mert a Dobogó-kő egy bizonyos szikláját még nem törték össze teljesen. Ehhez még kell egy táltos, egy Árpád vezér unokája és egy telihold.


A Föld teremtése

Nagyon tetszett a regény helyszíne. A Köddel elárasztott Aranyos Szeglet (később a magyarok által elfoglalt terület, azaz majdnem Nagy-Magyarország) telis-tele van varázslatos lényekkel. A népmesékkel életre kelnek, találkozhatunk Hüvejkekkel, mint Vazsgyúró, Kőmorzsoló és társaik, igazi randa banyákkal, kiknek bibircsókos képétől elmegy mindenkinek az életkedve, óriásokkal és sok más érdekesebbnél érdekesebb alakkal. Megismerkedhetünk tündérek színes palettájával is, akik tulajdonságaikban alig térnek el az emberektől, hiszen megy a tündérpletyi rendesen.

A birodalmak eredettörténete is megfogta a fantáziámat. Ezzel Böszörményi olyan alapot varázsolt a trilógiának, hogy azt sokan megirigyelhetnék. Ég Atyácska közbeavatkozása, a magyar nép menekülések közti idetalálása, Árpád vezér szerződése mind-mind mondai hangulatot idéznek elő.

A legeslegjobban azonban a két tanulság fogott meg, melyeket nem nyom arcodba az író, hanem a beleágyazza a beszélgetésekbe. Az elsőt Csoma uram fogalmazza meg. A magyar nép a rábízott országot elherdálta, a természetet egyre csak pusztítja, pedig nem erre voltak hivatottak. Ez a kritika mélyen rámutat tényleges magyar nép hozzáállására. Állandóan sajnáltatjuk magunkat, és másokat hibáztatunk, pedig csak magunkra kellene néznünk.
A másikat Jetta anyó önti szavakba. A három ártó szellem Vérbulcsú, Turán és Csoma más-más rossz tulajdonságokkal bírtak, melyek bármilyen emberen elhatalmasodnak, hiszen ez a magyar nép átka. Azonban nagyon oda kell figyelnünk arra, hogy az előítélet, az önteltség, az idegengyűlölet, az árulásra való hajlam és az önsorsrontás nehogy fészket építsen bennünk. Harcolnunk kell a rontások ellen, amely nem könnyű, de teljesítjető.


Összességében nagyon tetszett a könyv. Jó volt egyet újra elmerülni a Rontásűzők világába, és a nyelvezetét kóstolgatni. Hiányozni fognak, de el kell engedem őket. Még sokszor újraolvashatom őket, így aggodalomra semmi ok.


Hogy kinek ajánlom?
Akik elolvasták az előző két részt azok mindenképpen el fogják. Akik pedig egész eddig gondolkodtak azon, hogy belekezdjenek a sorozatba, azok nyugodtan tegyék meg. Megéri.


Huh, ez egy kicsit hosszúra sikeredett, de remélem sikerült néhányotok érdeklődését felkeltenem. A helyenkénti ömlengősségért pedig ezer bocsánat. Ezt hozta ki belőlem a könyv.
Maradok továbbra is,

Babó Buca

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése