Édenkert | Julianne Donaldson

Fangirling. Book crush. Nem tudod, hogy mit jelentenek? Én sem voltam velük addig tisztában, míg rá nem éreztem a könyves boggerek/vloggerek életének titkára. És azóta tudom, hogy ez a legjobb érzés, ami egy könyvmollyal megtörténhet. Teljesen levesz a történet a lábadról, és egyszerűen nem tudsz másra gondolni. Na, nálam pontosan ez következett be Julianne Donaldson Edenbrooke című könyvének olvasásakor. Már régen nem éreztem ilyet, és meg kell valljam, nagyon jó érzés.

Könyvmolyképző Kiadó, 2015
romantikus, chick lit
öt csillag, kedvenc

Marianne Daventry bármit megtenne, hogy elszökhessen a rémesen unalmas Bathból és udvarlója egyre terhesebbé váló ostromai elől. Nem csoda hát, hogy amikor ikertestvére, Cecily, meghívja őt Edenbrooke-ba, a pazar vidéki birtokra, kapva kap az ajánlaton. Marianne arra számít, hogy végre kipihenheti magát és kedvére gyönyörködhet a szeretett angol tájban, miközben testvére Edenbrooke jóképű örökösét igyekszik becserkészni. Ám idővel rájön, hiába a leggondosabb tervezés, bármikor porszem csúszhat a gépezetbe.

Marianne, aki először egy útonállóval keveredik ijesztő összetűzésbe, majd látszólag ártalmatlan flörtbe bonyolódik, képtelen kalandok egész sorát éli át, míg a gyengéd érzelmek és az intrikák végleg átveszik az uralmat az élete fölött.

Vajon sikerül megzaboláznia csalfa szívét, vagy hagyja, hogy egy titokzatos idegen levegye a lábáról? Annyi bizonyos, hogy a sors nem egy kellemes nyári vakáció reményében vezeti Marianne-t Edenbrooke-ba.

Egyszerűen nem találok szavakat. Egy teljes skálával rendelkező érzelmi hullámvasúton mentem keresztül, ami nálam igen szokatlan. Hiszen az ember vagy szereti a szereplőket, vagy utálja, nemde?

Marianne

Az elején rengeteget nevettem azon, hogyan lehet ennyire szerencsétlen főhősnőnk, Marianne. Mindig bohócot csinált magából, melyet legszívesebben titokban akart volna tartani, ám valahogy mindig kitudódott. Pocsolyába esik, folyóba pottyan, és csupa olyan dolgot művel, mely egy igazi úrinő fejébe még csak meg sem fordul. Ő azonban nem annak készül, a nagyvilági hölgy szerepét ráhagyja ikertestvérére, Cecilyre, aki alig idősebb nála, ám ezt módfelett szereti érvényesíteni. Az elmondások és az első feltűnése alapján ellenszenvesnek tűnt, hiszen igazi beképzelt fruskát csinált belőle London. Mással sem törődött csak az újdonsült barátnőjével. Halló? És a testvéred? Vele mi lesz? Aztán amikor már tényleg szükségük volt egymásra, akkor nem temetkezik bele az ábrándjaiba, hanem észhez tér.

Edenbrooke

Mivel az édesapjuk Franciaországban tartózkodik, ezért Marianne kénytelen nagyanyjánál időzni Bathban, amit ő különösebben nem szível. Ezért is örül meg annak a meghívásnak, hogy töltsön el egy kis időt édesanyja barátnőjénél Edenbrooke-ban. Ez az utazás azonban több meglepetést is tartogat a számára, mint azt elsőre gondolná.

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de én olyan szívesen élnék egy angol kastélyban. Azzal is tisztában vagyok, hogy rengeteg munka lenne vele, de akkor is meg van a varázsa. Na, pontosan ilyen Edenbrooke, ahova éppen most készítem össze a bőröndjeimet. De hát nem is létezik ez a hely, mondhatnátok jogosan, én azonban ezzel sem foglalkoznék. Egyszer biztosan el fogok jutni egy ilyen kastélyba, és csillogó szemekkel fogom végigjárni, elhihetitek.

A főszereplő páros valami csodálatos, vallja be egy olyan lány, aki kisasszonyos történeteken nőtt fel. Kettejük között olyan összjáték van, hogy tényleg elhittem mindent. Még a cselekmények mögötti folyamatokra sem jöttem rá, csak furcsaságok tűntek fel, melyeket azonnal el is hessegettem magamtól.

Philip

A legjobbat azonban a végére hagytam. Sir Philip Wynthamet, szívem elrablóját. A londoni körökben is körülrajongott gavallérban minden megvan, ami egy úriembert jellemez. Kedves, végtelenül előzékeny, törődő férfi, aki úgy bánik a szavakkal, hogy én csak mindenen elvörösödő csitri lennék mellette. Hatalmas szíve van, így nagyon szerencsés az a nő, aki meghódítja azt. Nem tehetek róla, hogy egy jó felöltő és kellemes modor levesz a lábamról. És ha még ehhez társul egy csöppnyi humor és kacérság, el vagyok veszve. Megdobogtatta a szívemet, morogtam, sírtam és nevettem a reakcióin. Mindezek után nem is kell szerintem tovább magyaráznom, hogy miért került fel a könyves álompasik listájára. Bár mostanában inkább a rosszfiúk, vagy valami miatt elérhetetlenek hódítanak, de nálam Mr. Darcy az etalon.

Összességében

Hogy mennyire hiányoztak már a 19. században játszódó romantikus történetek. Minden megtalálható benne, amit az ember az ilyen könyvektől vár, sőt. Nálam pont a „nem fog egykönnyen kimenni a fejemből” hatást érte el. Ha tehetném, még ennél is több csillagot adnék neki. Philip örök kedvenc lesz.

Hogy kinek ajánlom?

Akik imádják a romantikus történeteket, főleg ha a 19. századi változatába szerelmesedtek bele, azok ezt is szeretni fogják. Örök romantikus lelkeknek kötelező, pláne ha Jane Austen könyvein nőttek fel.

Aki netán hezitálna azért, mert nem igazán érzi magáénak ezt a műfajt, ezzel a könyvvel nyugodtan belekóstolhat.

Olvasási válságban szenvedőknek is első osztályú, ezt személyes tapasztalatból mondom, mert átlendít rajta, olyan gyorsan olvasható.

Remélem, elég meggyőző voltam arról, hogy mennyire elvarázsolt a könyv.

És a legjobb az benne, hogy a Könyvmolyképző Kiadó idei tervei között szerepel az írónő másik könyvének kiadása. Ezen felül még csak külföldön, de megjelent egy rövidke történet az imádott Philip szemszögéből is.

Maradok az örök romantikus,

Babó Buca